Nincs a tóban...

Nincs a tóban emu, csak rák,
Mert vízben az emucsakrák
Felfúvódnak, szottyá áznak,
S hatnak felbugyborgó gáznak.

Vízi emu ezért ritka,
Mint Marson a halkalitka,
Vagy mint Texasban a gleccser,
S biztonsággal szálló Reccs Air.

Reccs Air gépek gyakran törnek,
Úgyhogy biztonsági őrnek
Csak az menjen oda, aki
Esni vágy, mint gólyakaki.

Gólyapotty a tóba alél,
Ahol sajnos kevés hal él
(Ötig számolni sem kell), sőt
Egy se, csak rák. (Sort nézz, elsőt!)

„Kár, pedig ötig még én is el tudnék számolni!” /Artúr, a brikettek királya/

„Háromig, felség!” /Sir Lancelot, lovag/

„Borzalmasabb, mint egy Reccs Air katasztrófa! Csak azért nem nevezném a XXI. század legrettenetesebb versének, mert a hátralévő 87 év alatt még bármi megtörténhet. Hátha megint ír valamit ez a kretén. Anyám szerint azt én már nem érem meg, ha folyton így felhúzom magam, és üvöltve döfködöm a hátam közepét a kötőtűivel. Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Arcpirító skandalum, hogy egy ilyen sehonnai zugfirkász veszélyesnek merje ábrázolni a Reccs Air légitársaságomat, amelyről köztudott, hogy az utasaink túlélési valószínűsége jóval 50% fölött van! Ebből per lesz, hacsak az ügyvédem közben le nem zuhan!” /Reccs Rocseszter, a Reccs Air légitársaság alapítója és tulajdonosa/

„Végre egy szilaj szittya, aki foglalkozni mer az ősi magyar madár, az emu csakrális jelentőségével! Mi nem földhözragadt halásznemzet vagyunk, hanem a légtér és a világűr urai, akik a marsi őshazából emu- és turulszárnyon szállva jöttünk megalapítani az emberiséget és a majmok evolúciós köteleinek feloldásával létrehozni a nagy buta szolganépeket. Oszd a pofont és uralkodj! Mindent vissza! Vesszen Trianon! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Emuffy Ömér, gyulatáltos regös és illegális vattacukorárus/

„Ha ide Texasba bekúszna egy gleccser, megolvasztanám a hónaljam melegével és a zsírizzadmányos vízlabdát átfejelném Kubába.” /Chuck Norris/

„A tóból spirituálisan kiinduló és felemelkedő vers átszeli az egeket, érinti a Marsot, majd materializálódva visszahull kiindulópontjára, a vízbe. Vízből lettünk, vízzé leszünk – fejezi ki ezzel a nagy busa vízfejű költő – hogy bár csakráink a mennyekig érnek, a végén mégis trágyaként hullunk alá és csobbanunk egy végsőt a nagy büdös tóban. Gyönyörűséges!” /Hanyatthomlok Amália, a Frady Endre Kötetek Által Lényeglátóvá Invertálódottak Alapítványának (FEKÁLIA) literális fókuszmenedzsere és múzeumi teremőr/

„Lusta rákok, viperák fajzata! Ne henyéljetek a dagonyában, hanem térjetek meg és merítkezzetek alá, hogy megmenekülhessetek a gyehenna vízzel olthatatlan tüzétől! MOST!!!” /Bemerítő Jenő, ráktérítő/