Megébredek kakasszóra,
S látom, még csak négy az óra,
Szörnyen indul ez a hetem!
Kakast még ma lelövetem!
Hatkor felbömböl egy szamár,
Le kell fejeztetnem, ha már
Ily zajosan nyughatatlan.
Hú de jó e meleg paplan!
Tízkor felkelt szörnyű szolga,
Mért nincs ennek máshol dolga?!
Kávéját míg népem issza,
Hanyatlok az ágyra vissza.
Merénylő jő, majdnem lelő,
Ámde testőr ugrik elő,
Bumm a fejbe, át az agyon,
Velős lett a párnám nagyon!
Itt az idő, vár a munka!
Bő reggeli, szaftos tunk a
Kenyérbéllel s rá egy whisky,
Jöhet világítás, díszki- !
Testőreim, akik delik,
Koronámat rám emelik,
S máris itt az ebédidő,
Aki satnya, hamar kidő’,
Ám én jól bírom a tempót,
Gyomrom is ép, fogam sem pót,
S mint hívő az ostyát misén,
Úgy eszem a vasat is én!
Őzgerinc és homár hegyek
Után rögvest ágyba megyek.
Déliek csinálják ezt a
Dolgot jól: egy kis szieszta.
Uzsonnára fölébredek
S filmet nézek: Bruce-ok, Brad-ek,
Arnold-ok és Sylvester-ek…
Hasuk kocka, izmuk kerek.
No, irány a konditerem,
Az edzőm is hopp!, ott terem,
S lüktet, mint a gitárhúrok,
Én meg nézem: szemre gyúrok.
Nem csoda, ha megéhezem,
S libacombért nyúl a kezem,
Szelíden reng bájos tokám,
Böjtre soha sincsen ok, ám!
Lefekvéshez üres gyomor?!
Szegény ember ettől komor.
Fogadjátok meg kis dalom:
Zabálj, boldog birodalom!
