Vendégeink most a konokKarakterű vérrokonok.Maradnak még, eldöntöttékS befeszülnek, mint a lőtt ék.Sáskahadként mindent esznek,S nagy barátai a szesznek.Terelgetném ajtó feléŐket. Ülnek. „Kell még e lé!”Bordalokat énekelnekS nem tekintik intő jelnekAzt, hogy őket…