mottó: „Boldogok a tiszta évrajtolók, mert nem övék a szennyek rossz szaga.” /Apokrif Firkopa/
Ünnepek már messze vannak,
Ám valahogy mégse múlik
Bejglimérgezése annak,
Kinek gyomrán nőtt egy new lik.
Újra vár a nemvárt munka,
S nem is málenkíj a robot.
Bőgsz, mint túldegeszelt unka,
Aki benyelt négyes bobot.
Boldog évrajt tehát ritka,
Mint a szútlan antik falant,
Ám most rájössz, mi a titka,
Ha itt elolvasod alant:
Boldogan kezd évet el, ki-
-ben az újéviszony hitvány,
S kinél színjeles a Lelki
Szegénységi Bizonyítvány.
„Boldogok, akik Frady Endrét olvasnak, mert ... mert .... őőő .... mert az Értelmező Kéziszótár használatával pontosan olyan közel kerülnek a szöveg megértéséhez, mint anélkül. Így sosem kell várnunk a Happy Endre. A mi Endrénknek és az egész Frady-tábornak Fradyban gazdag BÚÉK!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr jő, kérem, ez Ő,
The szótárként értelmező!
Elméjében él nagy kincsen,
Mit Ő nem tud, nincs vagy nincsen!”
/Mannaman, Frady-tábori lelkész és nyelvtannácivadász/
„Bezonyám! Itten kérem rendnek kell lennie! Ha játék után nem teszünk mindent vissza szépen a helyére, akkor legközelebb senki nem talál meg semmit. Szót a szótárba, könyvet a könyvtárba, ruhát a ruhatárba, kutyát a kutyatárba, lelt a leltárba, must a mustárba! Nnna! Uram, nem vagyok méltó, hogy lenyelvtannácizz! De csak egy szót szólj, és belédkötök ... vagy beléd kötök?!” /F. Péter, k. m. f./
„Boldogok a Hold-dogok, mert övék a sajtkészítők maradéka.” /Apokrif Firkopa, k. m. f./
„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Óévhullán ül újév rajt’,
V-alakban látok évrajt
Szállni… na, ez szép kis évrajt!”
/Yearswarm Yearstart, bokorugró békaember/
„A hétfőt én sem szoktam várni, főleg nem ünnepek után. De a szerdát annál inkább... (Társasjáték est szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3.)” /M. András, a költő legállandóbb és legszerdaváróbb kommentelője/
„Társasjáték attól társas,
Többen játsszák, pölö pár sas,
Vagy tán öt pár, netán hét is,
S szerdából így válik fétis.
eM úr, maga ravasz firma,
Mint a Frakkos néni, Irma,
Kinek két macskája beste.
Ja, a fél hat nem is este!”
/Károly bácsi/
„Jaj, ne beszélj félre, Károly,
Inkább macskatápot tárolj,
Hogyha cicák bújnak alánk
Frakk elől, ki nagyon falánk,
És jómodort gyakran vét el,
Legyen nekik elég étel!”
/Irma néni/
„eMke, midőn jő a hét fő,
És mind a hét tüzet okád,
Mindegy, szerda van vagy hétfő,
Kormos lesz az égett tokád!”
/Ostoros Ottokár, hétfőjű sárkány idomár és veszprémi Lindab díler/
„I am very happy that Lindab products are known and loved in Veszprém! Happy New Year tot he blessed poor in spirit!” /Ola Ringdahl, a Lindab elnök-vezérigazgatója/
„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Iiiiiiiiiiiiii!!!” /Veszprémi Linda, klumpát lerúgva sikító karatélyos rendőrlyány/
„Minek ez a sok fölösleg, röviden: Az szeret most élni, aki szeret most élni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legélniszeretőbb kommentelője/
„Drága Nyuggerapó szeret
Mostan élni s persze jól, ni!
Nem fölöslik időt s teret,
S így tud vígan kommentolni.”
/Comment O’ló, ollókezű kóma koma/
„Kohn ment tolni?
Hova, tovább?
Gyakorolni
Hímes tolást.
Hol van húsvét
Ma csak új év,
Nem kell most még
Kóser juhvért
Kapufára
Maszatolni.”
/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/
„Jó Kohn Ferenc s lám Kohn Teó
Konferencián konteó
Témakörben szelet tolnak,
Munkát adva szelet tollnak.
Újév be még alig köszönt,
Há úr, elborítja lösz önt!
Kapufán bár juhvér kóser,
Csupán maszat. Jobb a jó ser!”
/Cudar Cider, összeesküvéselméleti fizikus és szeszfőzőmunkáskáder/
„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/
A diszlexia nemesb-é,
Ha Stefi Bácsi nem eSBé,
Vagy tán unkább-e a degesz,
Aki négyes bobot megesz?
Limoncelló Fittipaldi
Mérgezéséért az Aldi
Felelősebb vagy a méreg,
Ami belopózott kéreg
Alatt Aldis bulocskába,
S így lett Búék Béla kába?!”
/Ádám és Éva, főős és főősnő/
„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:
Nem kell nekünk Frady Saga,
Oly szörnyű a body szaga!
Újév alkalmából megfogadom, hogy addig nem olvasok Frady Endrét, amíg nem lesz posztumusz, a rákövetkező újévkor pedig azt, hogy később sem! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer egy szilveszteri bulin véletlenül lenyeltem egy duplawé alakban futószalagoló málenkíj robotrajt és egy tucat unkába degeszelt négyes bobcsapatot, de csak akkor vettem észre, amikor újévkor eldugaszolták az angolvécé lefolyóját. Ekkor sajnos kicsit túladagoltam a nagynyomású köpetemet és a nyálcunamitól felrobbant a texasi szennyvíztisztító telep.” /Chuck Norris/
Ki nem ünnepgyilkolónak
Önnél pajkos macska vagyon?
Ünnep, szünet, alvás, evés,
„Frady Endre "Pihi puhi Rolex relax" című verse egy szatirikus és humoros költemény, amely az ünnepi pihenés és a modern életstílus ellentmondásait tárja fel. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és ironikus megjegyzésekkel, amelyek a költő jellegzetes stílusát tükrözik. A költemény első része a pihenés és a kikapcsolódás fontosságát hangsúlyozza, miközben a mindennapi stressz és a munkaévi fáradtság levezetésére utal. A "pihi puhi" kifejezés játékos és gyermeki, ami tovább fokozza a vers könnyedségét. A második részben a költő a modern technológia és a luxus életstílus eszközeit, mint a Rolex okosóra, állítja szembe a hagyományos pihenési módszerekkel. A vers ironikusan utal arra, hogy a technológia és a luxus tárgyak hogyan váltak a modern ember pihenésének és kikapcsolódásának szimbólumaivá. A vers zárása különösen szellemes, hiszen a januári munkakezdést és az újévi fogadalmakat gúnyolja ki. A költő játékosan használja a nyelvet, hogy kifejezze a modern élet abszurditásait és a pihenés iránti vágyat. Összességében a "Pihi puhi Rolex relax" egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely Frady Endre jellegzetes humorával és iróniájával mutatja be a modern élet és a pihenés ellentmondásait. A vers könnyed stílusa és játékos nyelvezete miatt könnyen olvasható és élvezhető, miközben mélyebb üzenetet is hordoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Pihi puhi Rolex relax” című műve a költészet azon abszurd bugyrába kalauzol bennünket, ahol a rímek nem csupán mankók, hanem táncbotladozások egy kaotikus diszkóban. A vers alapja egy olyan laza, életérzésszerű manifesztum, amely magában hordozza az instant megvilágosodás ígéretét – legalábbis, ha az ember éppen egy Rolex-szel karöltve meditál egy kokómentes dimenzióban. A nyelvezet olyan, mintha egy marketing brosúra, egy szatirikus vers és egy félresikerült nyelvtanóra összekeveredett volna, majd a végeredményt egy túlzó rímgép csiszolta volna „tökéletesre.” Az olyan kifejezések, mint a „Pihi puhi magnetika” vagy az „Óne zsenír lárifári” egy egészen másik szférában mozognak – ott, ahol az értelem már csak vendégszereplő. A vers célja talán az irónia, ám a metaforák annyira megfáradtak az abszurd gravitációjában, hogy nehéz eldönteni, komolyan vehető-e bármelyik sor. Az a "midőn pihi puhi leend" sor például nemcsak időutazás egy letűnt kor nyelvezetében, hanem az érthetetlenség csúcsa. Ha valaha készült volna egy költői „mémgyár”, akkor Frady Endre biztosan ott lenne az alapítók között. Ezt a költeményt talán legjobban úgy élvezhetjük, ha az értelmezési kísérleteket relaxációs gyakorlatként kezeljük – végül is, ha már „flow-ra várunk,” miért ne hagyhatnánk, hogy maga a vers sodorjon el a mélységei helyett a sekély partjaira?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Óanyámborogassmitvétettemlegközelebbjóleszekmegígérem!!! Karácsonyi csoda, hogy ez a Frady Értelmileg Retardált Endre Görény (FÉREG), ez a Szeretet Ünnepi Gyökér (SZÜGY) egyszerre mindennek a legalja és mindennek a teteje! Egyszerre lehet falra mászni tőle és kútba ugrani előle! Ez a manus olyan síkhülye, hogyha lenne egy Rolex karórája, azt a csuklója helyett tuti a nyakára tenné és megfulladna, mint egy tengeralattjáró nélküli Némó kapitány imitátor a diliház szikkasztómedencéjében! Ó, anyám, kérlek vezényelj ünnepi vigyázzmenetet a mennyei seregeknek, hogy a rezonanciától szakadjon le az égbolt és temesse maga alá ezt az önmagát költőnek tituláló szellemi fekete lyukat! Kedves Jézuska, ajándékozd meg az emberiséget Frady Endre oda-visszamenő hatályú totális hiányával! Hadd énekeljük a Szférák Zenekarával együtt önfeledt eksztázisban, hogy:
Betlehem. Karácsony éjjel.
Karácsony jön, a szeretet
Költekezés egész hont ás
„Frady Endre "The Kari tök ari" című karácsonyi dalszövege egy szatirikus és humoros költemény, amely a modern karácsonyi ünneplés anyagias oldalát állítja pellengérre. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát fogalmaz meg a fogyasztói kultúra és az adósságspirál kapcsán. A dalszöveg ritmusa és rímelése gördülékeny, ami könnyen olvashatóvá és élvezhetővé teszi. A refrén ismétlődése és a szójátékok, mint a "Nagy A-ból vont gyök A rí" és a "tök ari", humoros és szórakoztató elemeket visznek a szövegbe. A költeményben megjelenő képek, mint a "bankok nyitva, dől a hitel" és a "végrehajtó kopogtat", vizuálisan is erőteljesek és ironikusak. A vers második fele különösen szellemes, ahogy a "ChatGPT" említése és a "gyomorrontás" képe tovább fokozza a szöveg játékosságát és aktualitását. A "Jaj tó" és az "öröm tóból" kifejezések pedig a karácsonyi öröm és a pénzügyi nehézségek közötti kontrasztot emelik ki. Összességében Frady Endre dalszövege egy szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, amely humoros formában mutat rá a karácsonyi ünneplés anyagias oldalára és a fogyasztói társadalom kihívásaira. A vers könnyedsége és játékossága mellett éles kritikát is megfogalmaz, ami különösen aktuálissá teszi az ünnepi időszakban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre karácsonyi alkotása egy szellemi hógolyó, amely a giccs és a groteszk sodró lavinájává duzzad, míg az olvasó az ünnepi mámortól a fogyasztói társadalom kijózanító abszurdjába zuhan. A vers fröccsöntött rímekkel operál („az A-ból vont gyök A rí” – nos, valahol egy matematikatanár sírva fakadt), és a magyar-angol nyelvi hibriditással próbál poénkodni, de ez inkább fáj, mint szórakoztat. A refrén szándékosan (?) bárgyú ismétlése mintha az olvasót is a végrehajtó kopogtatása felé terelné – hiszen az értékes perceket, amelyeket erre a versre pazaroltunk, már senki sem téríti meg. A társadalomkritika olyan finoman van beágyazva, mint egy harapós vadmacska a karácsonyi ajándékdobozba: a fogyasztói hitelspirál és a reklámok elanyagiasító hatása valós téma, de Frady nyelvezete úgy hántja le róla a mélységet, mint a piacon árult túlárazott bejgli a mázat. A végrehajtó kopogtatása drámai zárásként szolgálhatna, de a vers addigi hangulatát tekintve ez inkább egy bohóctréfa, mint valódi tragédia. Ez a szöveg karácsonyi hangulat helyett inkább egy túlméretezett árcédulát hagy az olvasó lelkén, amelyen Frady neve helyett a kérdés áll: „Ezt most miért kellett?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a szemforgató gyomor-, hitel- és ünneprontás?! Rontás ellen rontásfű?! Négyet egy százasér’?! Ha a nagy A egy negatív szellemi képzavar, akkor a gyök A nem rí, hanem komplex gyök A-szor i, ami röviden Ai, ám ez nem keverendő az AI-vel, ami teljesen más, bár szintén elég komplex, sőt komplokált, ami Frady Endréről nem mondható el, mert ő meg egyszerű, mint a műfaék! Ezúton kérek elnézést minden műfaéktől, de M. Tamást nem írhattam, mert félek, hogy habzó szájjal engem is lekicsiz és összenyálaz, mint M. Pétert a kívül zárt, belül romos gyerekotthon előtt! Ne lássam anyám egykori karácsonyi akciós csehszlovák benzinmotoros bejgli mákozó és tekercselő gépét a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításának fő látványosságai között, ha felfogom a felfoghatatlant, hogy Frady Endrét mi hajtja nonstop a pimpósra romlott tartárú rántott mérgesgombán kívül a klapanciaköltészet mentális pöcegödre felé! Szikkasztóba a fattyúval!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Midőn szürkéllik a semmi,
Süvít csúzos pneuma,
Zörög rajtam lapocka,
„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/
„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Megmurdelt a szegény hangyász,
„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse egy groteszk és humoros költemény, amely a hangyász és a mérgeshangyák tragikus találkozását meséli el. A vers játékos nyelvezete és ritmusa könnyedén magával ragadja az olvasót, miközben a komikus elemek és a túlzások szórakoztatóvá teszik a tragikus történetet. A költemény erőteljes képekkel dolgozik, mint például a mérgeshangyák által okozott belső pusztítás vagy a bolyba behajtó busz képe. Ezek a képek egyszerre abszurdak és vizuálisan hatásosak, ami tovább fokozza a vers groteszk jellegét. A hangyász és a hangyák gyásza, valamint a szeneslapát lecsapása mind-mind hozzájárulnak a vers szatirikus hangvételéhez. Összességében a "Hangyászgyász" egy szórakoztató és elgondolkodtató vers, amely a humor és a groteszk eszközeivel mutatja be a természet és az emberi beavatkozás abszurditását. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi játékokat és a túlzásokat, hogy egyedi és emlékezetes költeményt alkosson.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Hangyászgyász” című versében a költői mélység és a szürreális komikum valahogy összekeveredik, majd egy merőkanálnyi abszurd humorral kerül tálalásra. De vajon ez a hangyászhumor szellemes fogás vagy csak poshadt langymeleg? A válasz inkább az utóbbi felé hajlik. A vers elsődleges problémája, hogy az állatkerti tragédia groteszkül nevetséges helyzetbe kerül, anélkül, hogy valójában bármit is mondana az életről, halálról vagy hangyászról. A "mérgeshangyacsapat" és a "langykirály" fogalmai ugyan felvillantanak egy lehetséges szatirikus irányt, de ezt a költő nem bontja ki – helyette kapunk egy gyors egymásutánban lecsapó szeneslapátot és busznyi féknyomot, mintha egy zsúfolt katasztrófa-naptárt lapoznánk. Az olvasó nem tudja eldönteni, hogy röhögjön vagy sírjon – így végül valószínűleg csak bólint, hogy "ez is megvolt". A rímek és ritmusok Frady-féle harsány könnyedséggel gördülnek elő, de a tartalom inkább céltalan őrület, mint valódi költői kaland. Az ember egy pillanatra sem tudja elhinni, hogy a hangyász vagy a hangyák valaha is fontosak lettek volna, és talán ez az igazi gyász. Mert ha minden csak poén, akkor valójában semmi sem vicces.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse olyan, mintha egy szürreális rémálom és egy abszurd szappanopera találkozna egy sötét sikátorban. A vers minden sora egy-egy pofon az irodalomnak, ahol a hangyászok és mérgeshangyák tragédiája olyan drámai, hogy az ember szinte várja, mikor lép be a színre egy Shakespeare-i szellem, hogy rendet tegyen. A rímek olyan erőltetettek, hogy szinte hallani lehet, ahogy a költő izzadva próbálja összerakni őket, miközben a logika és a józan ész messze elkerüli a verset. A "szeneslapát" és a "kék busz" említése pedig olyan, mintha egy dadaista festmény elevenedne meg, ahol semmi sem illik össze, de valahogy mégis működik a maga groteszk módján. Ez a vers egy igazi irodalmi bűntény, amit csak a legbátrabbak mernek végigolvasni.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Frady Endre „Hangyászgyász” című förmedvénye az irodalom legmélyebb pöcegödrét ostromolja, de még a szennyvíz is visszaretten az efféle kínoktól. Ez a „költészet” úgy kínálja magát, mint egy zárlatos mosógép: az első sor már sokkol, a többi pedig gyilkos áramütés. A rímtelen rímek, az agónizáló alliterációk, és a verszáró „langykirály” olyan fájdalmas szójáték, hogy a papír maga könyörög a bezúzásért. Ez itt nem vers, hanem nyelvi csetepaté, ahol a szavak úgy hullanak, mint mérges hangyák egy rosszul időzített permetezés után. Frady nemcsak a hangyász, hanem az olvasó lelkét is kegyetlenül agyoncsapja a szeneslapátjával. Egy tanács: legközelebb ne szenvedjünk együtt, Frady. Hagyjuk ezt a műfajt azoknak, akik értenek hozzá!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
Sajnos az új főpolgármester a jelmezünk ellenére átlát rajtunk. Ő jobban ismer minket, mint a gárdisták a Nemzeti Színház hollétét.
„Frady Endre "Egy hobbihajléktalan vallomása" című prózája egy szatirikus és ironikus mű, amely a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok unalmára reflektál. A főszereplő, Dúsgazdag Dezső, a gazdagok életének abszurditását és a hajléktalanságot mint hobbit mutatja be, ezzel groteszk képet festve a jóléti társadalomról. A mű humora és szarkazmusa erőteljes, ugyanakkor elgondolkodtató is. A szerző ügyesen használja a túlzás eszközét, hogy rámutasson a társadalmi problémákra és a gazdagok életének felszínességére. A történetben megjelenő karakterek és helyzetek karikatúraszerűek, ami még inkább kiemeli a mű szatirikus jellegét. Összességében Frady Endre prózája egy szórakoztató, ugyanakkor kritikus alkotás, amely a humor eszközével világít rá a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok életének abszurditására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre prózája olyan, mint egy szétesett társadalmi tükör, amely inkább kifacsart torzkép, semmint reflektív szatíra. Ez a szöveg az elitizmus abszurditásával próbál játszani, de a finom irónia helyett a giccsesen csillogó humor kalapáccsal veri ki az olvasó szemét. Az "URH" rövidítés pimaszul olcsó szóvicce még épp szórakoztató lehetne, de a későbbi álszociális lamentálás már csak túlhajtott poénözön. A szöveg önmagától csömörlő módon szórja a közhelyeket: luxus, hajléktalanság, politikai utalások – minden egy helyen, mint egy gondosan összehányt ironikus díszletekkel teli zsibvásár. Frady Endre itt nem szatirikus, hanem inkább túlhabzó közéleti stand-upos, akinek minden mondata kétségbeesetten könyörög a nevetésért, miközben csak sóhajokat kap. A vége felé bekúszó Eurovíziós Dalverseny utalás már végképp kimutatja a szöveg „mindent akarok, de semmit nem mondok” hozzáállását. Nem társadalmi bírálatot kapunk, hanem egy csömörösen negédes bekezdést, amely inkább az üres provokáció határán billeg. Frady „hobbihajléktalanja” azonban nem szimpatikus botrányhős, hanem csak egy erőltetett karikatúra, akit még a pokoli Rózsadombon sem vennének komolyan. Összefoglalva: az olcsó humor régi hajléktalantarisznyája, amelyből egyetlen őszinte poén sem kerül elő.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Sárgaborsó főzelék
„Frady Endre "Sárgaborsós üzenet az éterben" című verse egy humoros és játékos költemény, amely a sárgaborsó különböző formáit dicséri. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény három szakaszban mutatja be a sárgaborsót: főzelékként, levesként és levesporként. Mindegyik szakasz hangsúlyozza az étel egészségességét és jótékony hatásait, miközben humoros megjegyzésekkel és felszólításokkal színesíti a leírást. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami tovább fokozza a játékosságot. A versikében megjelenő nyelvi leleményesség és a mindennapi életből vett elemek kombinációja egyedi hangulatot teremt. Frady Endre stílusa könnyed és közvetlen, ami közel hozza az olvasóhoz a sárgaborsó fogyasztásának örömét és fontosságát. Összességében a "Sárgaborsós üzenet az éterben" egy vidám és szórakoztató vers, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az egészséges táplálkozásra és nyújt kellemes olvasmányélményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ezúttal a gasztronómia sárgaborsós univerzumába veti magát, hogy onnan kiskanállal merítve ontson rímekben és szóviccekben gazdag táplálékot. A vers egyszerre próbál egészségtudatos kórusmű és groteszk popkulturális manifesztum lenni, miközben minden erővel irgalmatlanul felpofozza a magyar nyelv törékeny szintaxisát. A mű hemzseg a frappáns(nak szánt) alliterációktól („borsó kevese / nagyjának a raja”), a szabályos és szokatlan rímpárok küzdelmében pedig időnként elbukik a koherencia, de Frady erről láthatóan mit sem sejt. Az „irgum-burgum! vétel!” és a „csakrállik a csí” sorok azt bizonyítják, hogy a költő hajlandó akár teljes nonszenszeket is éltetni, ha azok sárgaborsós üzenetét hordozzák. Ez a vers minden, csak nem csendes meditatív elmélkedés. Frady harsányan kiáltja a világba, hogy az egészséges táplálkozás lehet szórakoztató, ám eközben úgy csikorgatja a nyelvet, mint egy túlfőzött borsószemet az elméleti fogsor. Kétségtelenül van benne humor, de az olvasó közben azon tűnődik, vajon egy lecsúszott szójáték-gyár melléktermékeivel van-e dolga. Összegzés: Sárga, borsós és... Fradys. Kiadós étkezés utáni szellemi böfögéshez ajánlott.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Hiába üzenjük meg a magyaroknak a világegyetem Bábel előtti ősnyelvén, azaz magyarul, hogy egyenek minél több sárgaborsót, mert a sárgaborsó sok proteint és kevés zsírt tartalmaz, a belőle nyert fehérje pedig segíthet csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a krónikus vesebetegséget, ennek ellenére mindig csak nyavalyognak, hogy az óvodai és iskolai menzákon úgy megutáltatták velük, hogy inkább maradnak a sertéspörköltnél dagadóval és a csülkös pacalnál! Így sajnos ők is el fognak pusztulni, amikor magas vérnyomást és krónikus vesebetegséget előidéző sugárnyalábbal fogjuk bombázni a Földet. Pedig mi előre szóltunk!” /Dr. x_hzr-Gztlky*kj%pRzwsx_MMXXIV, a kis zöld marslakók inváziós főparancsnoka/
„Mi ez az ásatag elmeroggyanat, ez a menzán cementálódott márgapüré magasztalás?! Ki ez a mínusz negyedkegyelmű kényszerzubbonyszökevény?! Ne lássam anyám emlékének tiszteletére sodrófával és paprikasprével felfegyverkezett kis zöld marslakókat rendezetlen alakzatban földlakókat leigázni, ha megértem, hogy mi indította ezt az irodalmi levélnehezék kreativitású agykoloncot huszonnégy sornyi összesárgaborsózódásra! Egy muszájból tömött szájból röptében falra felhányt sárgaborsóleves betűtésztáinak véletlen alakzata nagyságrendekkel több értelmet hordoz, mint ez a mentális szakramentum, a kirelejzumát neki! Ha valaha valahol valakik megszavazzák a világirodalom legesleghülyébb fűzfapoétájának a nyugalom megzavarására is leginkább alkalmatlanabb klapanciáját, akkor a Frady összes többivel együtt ez is versenyben lesz! Ez a valami olyan rossz, hogy maximum teveirtásra lenne alkalmas! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Kedvenc időm a péntekest,
„Frady Endre "Péntekesti szonett" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek esti szórakozás és a magyar történelmi utalások keverékével játszik. A vers könnyed hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költemény első része a péntek esti kikapcsolódás örömeit és veszélyeit mutatja be, humorosan ábrázolva a TEK-esekkel való találkozást és a magyalbogyó fogyasztásának következményeit. A második részben a költő történelmi alakokat idéz meg, mint Tas és Álmos, akik a magyar múlt hősei, de itt groteszk módon jelennek meg. A vers zárása egy csattanóval ér véget, ahol a költő önironikusan reflektál saját művészetére, és a turul festésére buzdítja magát, mintegy elismerve, hogy a költészet helyett talán más művészeti ágban kellene tevékenykednie. Összességében a "Péntekesti szonett" egy szórakoztató és gondolatébresztő mű, amely a humor és a szatíra eszközeivel élve mutat rá a mindennapi élet és a történelem abszurditásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét elénk tárja lírai abszurditásának arzenálját, amelyben a magyalbogyóval bolyongó költői én szembesül a péntekesték groteszk nehézségeivel. A rímek olykor döcögve rázódnak, mint egy TEK-es elől menekülő magyalág, ám az alliterációk mentén nyílik némi fény az értelmetlenség sötétjében. Az "Álmos késen öl él" sor olyan, mintha egy hajdúszoboszlói escape room tematikájú szabadulóverséből került volna át a szövegbe, miközben a "képes Paint-ek" megidézése frissítő iróniát csepegtet a szimbolizmusba.
Kint az eső szemerkél,
„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Az erdőbe mentem,
Miért pont én legyek csóró,
„Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy humoros és ironikus költemény, amely az élet igazságtalanságait és a személyes sors kérdéseit boncolgatja. A vers szerkezete és rímelése könnyed, ugyanakkor a tartalom mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban. A költő a mindennapi élet nehézségeit és az egyéni sors kérdéseit feszegeti, miközben a humor eszközével oldja a feszültséget. A versben megjelenő kérdések – "Miért pont én legyek csóró?", "Miért pont én legyek senki?" – mind olyan univerzális problémákat érintenek, amelyekkel sokan azonosulni tudnak. A költő játékosan bánik a szavakkal, és a rímek segítségével könnyedén vezeti az olvasót a vers sorain keresztül. A vers végén a humor csúcspontja, amikor a költő egy fiktív személyre, Li Yet-re hárítja a versírás feladatát, ezzel is jelezve, hogy a nehézségek és a kérdések elől való menekülés is egyfajta megoldás lehet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató költemény, amely a humor és az irónia eszközeivel mutat rá az élet abszurditásaira és az egyéni sors kérdéseire.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy groteszk és ironikus panaszáradat, amely szinte paródiaszerűen felnagyítja a hétköznapi lét kiszolgáltatottságát. A vers beszélője egy tipikus "Miért pont én?" mentalitással fűszerezett, önsajnálatba fulladó, de mégis humorosan eltúlzott helyzetet fest meg. Az egymás után sorjázó kérdések nemcsak a világ, hanem a sors ellen is fellázadnak, miközben a ló, jenki, lárva és véreb groteszk képei tovább fokozzák a vers abszurditását. A formailag szabályos rímes szerkezet nemcsak erősíti a vers ritmusát, hanem ironikusan is tükrözi a beszélő önironikus viszonyát saját szerencsétlen sorsához. Az utolsó sor különösen szórakoztató: a "Li Yet" név poénos nyelvi játék, amely egy humoros kimenekülést kínál a beszélő önsajnálatából, mintegy odalökve a sorsát valaki másnak. Összességében Frady ismét egy könnyed, de nem feltétlenül mély művet tett le az asztalra, amely inkább a helyzetkomikumra és a szójátékokra épít, mintsem komoly érzelmi mélységekre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Miért pont én, kit felhő vert agyon,
„Ez a vers, amelyet Puzsér Róbert a konkurens mesterséges intelligenciával alkottatott Frady Endre stílusában, sajnos több szempontból is elmarad a várt színvonaltól. A képek túlságosan erőltetettek és mesterkéltek. Az olyan kifejezések, mint a "vizes cipó" és a "tízkilós kánya", inkább nevetségesek, mintsem hatásosak. Bár a bokorrímes szerkezet megvan, a rímek gyakran erőltetettek és természetellenesek, ami rontja a vers olvashatóságát. Az abszurd elemek nem működnek jól, inkább zavaróak és értelmetlenek, mintsem humorosak. A vers inkább tűnik egy rossz viccnek, mint egy komoly költeménynek. A ritmus teljesen szétesik, a sorok hossza és a szótagszámok nem harmonizálnak, ami megnehezíti a vers folyamatosságát és élvezetét. A képi világ túlzsúfolt és képzavaros, ami elvonja a figyelmet a vers fő üzenetéről. Az olvasó könnyen elveszhet a túl sok kép között, és nehezen találja meg a vers lényegét. Összességében ez a vers nem sikerült jól, és messze elmarad Frady Endre stílusának valódi megidézésétől. A vers inkább tűnik egy gyenge próbálkozásnak, mint egy sikeres utánzatnak. Remélhetőleg a következő próbálkozás jobban sikerül majd.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Bár a lélek halhatatlan,
„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/
Széndioxidevő sakál
„Frady Endre "A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal" című versikéje egy szellemes és ironikus pillanatképet fest a környezetvédelem és a természet közötti konfliktusról. A költemény könnyedén játszik a szavakkal és a ritmussal, miközben egyértelműen közvetíti az üzenetet: a túlzott környezetvédelem is okozhat problémákat. A vers első két sora bemutatja a széndioxidevő sakált, amely dühösen támad a mérnök tornya felé. A következő sorokban a költő humorosan ábrázolja a sakálok növekvő számát és elégedetlenségét a csökkenő széndioxid mennyiség miatt. A "sok-sok sakál, nagyon sok szid" kifejezés színesen és viccesen festi le a helyzetet. A záró sorokban a költő ironikusan figyelmezteti a mérnököt, hogy a túlzott környezetvédelem is visszaüthet, és a sakálok túléléséhez szükséges széndioxidot is figyelembe kell venni. A versikéje egyszerre szórakoztató és figyelemfelkeltő, tökéletesen illik egy környezetvédelmi témájú meghívóhoz. Műszaki szempontból a vers humorosan mutatja be a széndioxid-csökkentés lehetséges mellékhatásait. A mérnök munkájának célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése, ami alapvetően pozitív hatással van a környezetre. Azonban a versikében megjelenő sakálok elégedetlensége arra utal, hogy a természet egyensúlyának fenntartása komplex feladat, és minden beavatkozásnak lehetnek nem várt következményei. Összességében Frady Endre versikéje egy kedves és ízléses reklám, amely biztosan mosolyt csal az olvasók arcára és elgondolkodtatja őket a környezetvédelem kihívásairól.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal” című verse már-már groteszk világba kalauzol, ahol a klímaváltozás megoldása összefonódik egy szürreális, sakálokkal teli rémálommal. A vers dinamikája és ritmusa feszültséggel teli, a sakálok tömeges támadása a környezetvédelem abszurditásait emeli ki, ahol a természet szinte lázad a saját védelméért. A toronymászás és a szuterénablakból való kirántás képi világa az elnyomott mérnököt és a természet bosszúálló erejét jeleníti meg, miközben a rímek ritmusa játékos könnyedséget kölcsönöz a drámai történetnek. A túlzott széndioxid-csökkentésen keresztül az emberi erőfeszítések nevetségessé válnak, hiszen a sakálok nem tudnak többé táplálkozni. A vers finoman groteszk társadalomkritika, ahol a zöld forradalom szinte antihősivé avanzsál. Műszaki szempontból ez a vers egy biológiai paradoxont vezet be: a széndioxidevő sakál koncepciója teljességgel elképzelhetetlen. A széndioxidot, mint gázt, a sakálok evolúciós háttere semmilyen formában nem teszi lehetővé táplálékként, sőt, maga a létezésük is biológiai nonszensz. A mérnök által védett környezet azonban egy ponton valóban átcsaphatna olyan helyzetbe, ahol a biodiverzitás károsodik, ám ezt a fajta hatást nem sakálokon keresztül kellene szemléltetni. A mérnök megoldása tehát ugyan precíz és céltudatos lehetne a valóságban, ám a túlzott szimbolika és a valóságtól való elrugaszkodás az üzenet torzulásához vezet. Így a vers egy abszurd módon túldramatizált karikatúrája annak, hogy a fenntarthatósági törekvések hogyan ütközhetnek akadályokba egy teljesen elképzelt világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a bulvárvegykonyhai ámokfutás, ez a szószátyár széndioxidációs szellemi szétesés?! Ha drága anyám emlékére felállítandó életnagyságú bronz lovasszobrára összekuporgatott pénzösszegem léte múlna a Mi borzalmasabb a Spanyol Népnyúzó Inkvizíció (SNI) rémtetteinél? kérdésre adott választól, akkor egyértelműen Frady Endre: A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal című vérborzalmát tudnám halálsikoltva beleordítani az engem körülvevő mérnöksakálok tátott pofájába! Apropó vérborzalom, ilyen címmel én is tudok közgazdasági szörnyűséget írni, ha egy kicsit nem figyelek oda! Nem akkor a truváj ez ám, mint Frady Endre gondolja! Íme:
Helsingøri tiszta járdán
Tuc-tuc Merdzsós indexhiány
„Frady Endre "Szabálykövető dal" című műve egy humoros és szatirikus költemény, amely a közlekedési szabályok betartásának fontosságát és a szabályszegés következményeit tárgyalja. A vers két világot állít szembe: a dániai rendet és a magyarországi káoszt. A költemény első része Helsingør tiszta járdáin sétáló dán párról szól, akiket a közlekedési szabályok védelmeznek. Ezzel szemben a magyarországi helyzetet a rolleresek és a szabályokat figyelmen kívül hagyó autósok jellemzik, akik miatt a gyalogosok veszélyben vannak. A refrén egyszerű, de hatásos üzenetet közvetít: a szabályok betartása elkerülhetővé teszi a balsorsot és a konfliktusokat. A vers második része a vidékről a fővárosba került lány tragédiáját mutatja be, akit egy szabályokat figyelmen kívül hagyó sofőr gázol el. A költemény végén a szerző ironikusan kérdezi, hogy a szabályok betartása gyengeség-e, míg a szabályszegés menőség-e, majd a magyar mentalitásra reflektál, miszerint a szabályszegés szinte nemzeti sport. Frady Endre verse könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban hívja fel a figyelmet a közlekedési szabályok betartásának fontosságára, és humoros formában kritizálja a szabályszegő magatartást. A refrén fülbemászó és emlékezetes, a vers pedig jól tükrözi a mindennapi élet abszurditásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Szabálykövető dal” című opusa ismét bizonyítja, hogy a költő szenvedélyesen vetette bele magát a versírás abszurditásába. A mű groteszk módon egyensúlyoz a KRESZ-szabályok és az erkölcsi nevelés fölött, miközben olyan stílust ölt, mintha egy ovisoknak szóló balesetmegelőzési kisfilmhez íródott volna. A „Helsingøri tiszta járdán” kezdősorok úgy vezetik be a művet, mintha egy skandináv idillben járnánk, de a második versszakban már a magyarországi káosz világába zuhanunk, ahol rolleresekkel hadakozva próbálunk túlélni. A refrén pedig – amellyel talán már magát Fradyt is megijeszthette a saját agyszüleménye – didaktikus módon zengi az erkölcstan fontosságát, egyfajta punkos pedagógiai himnuszként. A legnagyobb kérdés persze, hogy a „tuc-tuc Merdzsós indexhiány” szintagmának vajon van-e bármilyen értelme, vagy Frady egyszerűen csak elérte a szabad asszociációk végpontját. Az egész vers egy furcsa közlekedésbiztonsági agymenés, amit nehezen lehet komolyan venni, de talán nem is kell. Összegzésként: ha valaki egy fülbemászóan szürreális, szabályt követő közlekedési ódát keres, Frady verse kitűnő választás lehet. Ha viszont értelmes üzenetet vagy valódi költői mélységet keresünk, akkor jobb, ha a biciklisáv mellett elsétálunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Nekem jött egy tuc-tuc Merdzsó
Rejteget bús mamutcsordát
„Két mamut volt: Mázsa s Tonna,
„Frady Endre "Mamut elejtés" című verse humoros és szatirikus hangvétellel közelíti meg az őskori vadászat témáját. A vers játékosan mutatja be az ősemberek küzdelmét a mamutokkal, miközben finoman kritizálja a modern kor állatvédő mozgalmait és a vegán életmódot. A vers szerkezete jól felépített, a rímek és a ritmus gördülékenyen vezetik az olvasót a történeten keresztül. A humoros elemek, mint például az "ős-zöld rikolt" és a "zöld őskori Colt" használata, szórakoztatóvá teszik a verset, miközben a komolyabb témákra is reflektálnak. A vers zárása különösen erős, hiszen a kihalás és az ősemberhiány témáját egyaránt érinti, ezzel egyfajta ironikus megjegyzést téve a modern társadalomra és annak problémáira. A "Holdról is látszik" kifejezés pedig egy frappáns befejezést ad a versnek, amely tovább erősíti a humoros és szatirikus hangvételt. Összességében Frady Endre verse egy szellemes és gondolatébresztő alkotás, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. A humor és a szatíra mesteri keveréke teszi ezt a verset igazán emlékezetessé.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Mamut elejtés" című verse a szokásos szatirikus abszurditásban tobzódik, ahol a történelem és a környezetvédelem olyan finom groteszkséggel keveredik, hogy az olvasó inkább zavarban van, mint elgondolkodva. A vers látszólag a mamutok és ősemberek világáról szól, de valójában a modern emberi ostobaság paródiája. A "zöld őskori Colt" képe annyira abszurd, hogy már-már kényszeresen vigyorgunk rajta, míg a kihalásról szóló részlet gúnyosan figyelmeztet a felelőtlen tettek következményeire. A mamut elejtése itt nemcsak fizikai, hanem morális bukás is, ahol a vers humora éppen azt a súlyos dilemmát emeli ki, hogy az emberi cselekedetek mennyire távol állnak a természetes egyensúlytól. Az állatvédő kirohanása egy újabb csúfondáros gesztus, amellyel Frady rávilágít arra, hogy talán éppen mi vagyunk azok, akik kihalásra ítéltettek. Az a fajta vers, amit olvasva az ember szívesen elneveti magát, majd elgondolkodik azon, hogy mennyire is mulatságos a saját helyzete a világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Mamut elejtés" című "alkotása" egy elképesztő mértékben vérlázítóan sekélyes próbálkozás, amely bármely irodalmi színvonalat inkább szétzúz, mintsem megugrik. Ez a vers nemcsak a mamutokat ejti el, hanem az olvasó épelméjűségét is, olyan sebességgel, hogy az ember szinte hallja, ahogy az agysejtjei felsírnak a fájdalomtól. A "zöld őskori Colt" és az "ős-zöld" állatvédők szerepeltetése olyan fokú intellektuális arcpirítás, ami csak Frady sajátos dilettantizmusában érhet fel "magaslatokba." Az olvasó már az első soroknál úgy érzi, mintha egy szellemi útvesztőbe keveredett volna, ahol minden kanyarban egy újabb logikátlan, szójátékokra épített csapdával kell szembesülnie. És mi a végső csattanó? Az ősemberhiány nyilván a modern társadalom legnagyobb gondja, hiszen az irodalmi nihil szószólói pont ilyen problémákra érzékenyítenek minket. Ez a "mű" nem más, mint egy kacagásba fulladt irodalmi katasztrófa, amelyet olvasva a mamutok utódai hálát adhatnak az evolúciónak, hogy nem kell többé ilyesmikkel szembesülniük. Frady Endre itt nemcsak a költészetet alázza meg, hanem azokat is, akik komolyan veszik.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
Az idő egy nagy, egyirányú utca,
Nova község girhes lova
„Drága költő úr, nagyon köszönjük, hogy a verse hatására a gyakran elfeledett és méltatlanul mellékvágányra terelt településünk újra beszédtéma lett és népszavazást kezdeményezhettünk a nagyközséggé nyilvánításunkra és a Szuper-Nova településnév felvételére. Éljen a szépirodalom! Arccal a Kossuth Lajos utcai mamutfenyőnk irányába! Jóvanezígy!” /Németh József, független polgármester/
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű lova-lovasmérnökkollégája/
„Ójézusmárjaszentjózsefborogass! Mi ez a lóhalálában ideöklendezett tudatzabosítás, ez a zsokéfarpofa alatt puhított lócitromfacsarás?! Ki ez a megbokrosodott rímnyeregből visszafelé nyálazó vesekőszívű gyaurgyík, ez a mentális kokainmámorban fetrengő iroda-lom?! Ha nem lennék rémverskritikát írandó a számítógép elé láncolva, akkor most szegény anyám véres kardhalat ábrázoló csehszlovák tapétamintadarabját körbe-körbe hordozva szellemi vendettát hirdetnék és egy munkás-paraszt író-olvasó találkozót szerveznék Frady Endrének a Vérmezőn, ahol munkásököl-vasököl és/vagy kasza-kapa viselése kötelező! Dobjuk oda áldozati koncként Frady Endrét a költészet isteneinek oltára alá, hátha kiengesztelődnek az ellenük elkövetett mentális merénylet ellenére! A WOW!, azaz a War Of Waterhead!, vagyis a Vízfej Háborúja!, mely Frady Endre belső pszichopatológiai konfliktusainak sötét lyuka, magába foglal minden olyat, amivel soha senki semmiképp sem sújtana senkit sem! Síkideg lettem! Abcúg Frady! Könyörgöm, vesekövezzük meg!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Hol egy orosz harckocsizó,
„Ez a vers Frady Endre jellegzetes stílusában íródott, amely egyszerre humoros és szatirikus. A költemény a megadás és a történelmi kontextus témáját járja körül, miközben ironikus hangvétellel reflektál a magyar történelem egyes eseményeire. A vers központi témája a megadás, amelyet a költő különböző szituációkban mutat be: egy orosz harckocsizó és egy gépfegyveres jelenlétében. A történelmi utalások, különösen az 1956-os forradalomra, mélyebb jelentést adnak a versnek. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor éles kritikát fogalmaz meg. A rímek és a ritmus gördülékennyé teszik az olvasást, míg a humoros megfogalmazás enyhíti a komoly témák súlyát. A költő egyszerű, de hatásos nyelvezetet használ. Az olyan képek, mint az "orosz harckocsizó" és a "gépfegyveres", vizuálisan is erőteljesek, és az olvasó könnyen maga elé tudja képzelni a jeleneteket. A vers tele van iróniával, különösen a "megadó sóhajt" és a "bölcsen kushad" kifejezésekben. Ezek a sorok egyszerre nevettetnek és gondolkodtatnak el a magyar történelem és a jelen helyzet kapcsán. Összességében Frady Endre "Megadó vers" című költeménye egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a humor és az irónia eszközeivel reflektál a megadás és a történelmi emlékezet témáira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Megadó vers" című alkotása nem pusztán a versírás gyalázatos paródiája, de a politikai szatíra görbe tükrének legbátrabb grimasza is. Az ISO szabvány említése éppolyan abszurd, mint az az elképzelés, hogy az ember a modern világban ilyen szabvány szerint adja meg magát. A rímek gőgösen csörömpölnek, a verslábak megbotlanak, de ez a szándékolt ügyetlenség hozza létre azt a bájos nihilizmust, amelyből a költő munkássága táplálkozik. Az orosz haderő fenyegetése és a megadás aktusa egy groteszk kabaréjelenetben forr össze, ahol az „ötvenhatos” nemzeti ellenállás hősies aurája helyett a költő nyegle pacifikációs attitűdje kacsint vissza ránk. A legnagyobb bravúr talán a „bölcsen kushad” kifejezés: ez a meghunyászkodás magasiskolája, a magyar mentalitás színpadi karikatúrája. Frady Endre ezzel a verssel újra bebizonyítja, hogy ha valamit komolyan vesz, az a nevetségesség határtalansága.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Megadó vers" című förmedvénye az irodalom legmélyebb bugyrának ocsúdó hangyaürüléke, amelyet még egy kétnapos alsógatyában fuldokló lottózó közönsége is elkerülne. Ez a förtelmesen ósdi és fantáziátlan szóhalom olyan, mintha egy ötven évig tartó metrófelújítás betonporában fogant volna, egy tévén szocializálódott fülke-forradalmár fejében. Igen, Frady, sikerült a legnagyobb kliséket a legostobább rímekbe csomagolni, miközben az orosz tankok és ISO szabványok között vergődő lélek úgy toporog, mint egy nyelvtanilag elcsúszott kuplungpedál egy Trabantban. És hogy hova érkeztünk? A „megadás” fogalmát egy kisstílű szervilitásba taszítja, ahol a költői önirónia helyett csak egy magába forduló, tökéletesen jelentéktelen figurát látunk. Az igazi megadás nem a versben van, hanem abban a szánalmas tényben, hogy az olvasó befejezi. Tessenek csak haza vinni a ruszkik ezt az ócska szószéket is, mert Frady Endre itt már nem tud lejjebb menni – ő már elérte az irodalmi mélypontot, ahol a közhelyek kocsmapultján olcsó töménnyel áztatja a saját becsületét.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
Tudják jól azt Highlanderék,
+ 
% - (§) 
és jól elvagyok velük.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legképletesebb kommentelője/
„Frady Endre "Derékszögtagadás" című verse egy szatirikus és abszurd költemény, amely a modern társadalom különféle összeesküvés-elméleteit és áltudományos hiedelmeit figurázza ki. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, miközben a sorok mögött mélyebb kritikát is felfedezhetünk. A vers első szakasza a logika és a valóság tagadását mutatja be, ahol a derékszög, a kerek kerék és a méhek dolgozó heréi mind abszurd állítások. Ez a nonszensz humor végigkíséri a verset, amely a holdraszállástól kezdve a laposföld-elméleten át a Covid-tagadásig számos témát érint. Frady Endre ügyesen használja a szatírát, hogy rámutasson a társadalom irracionális hiedelmeire és a kritikus gondolkodás hiányára. A vers zárósorai különösen erősek, ahol a szerző a hit és a tudomány közötti ellentétet hangsúlyozza, és a végén egy humoros, de elgondolkodtató csattanóval zár. Összességében a "Derékszögtagadás" egy szórakoztató és provokatív költemény, amely egyszerre nevettet és gondolkodtat el. Frady Endre stílusa és humora egyedi, és a vers remek példája annak, hogyan lehet a költészetet a társadalmi kritika eszközeként használni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Derékszögtagadás” című műve olyan, mintha egy agyilag kimerült összeesküvés-elmélet gyártó találkozna egy rozsdás benzinfűrész indítókötelével. A vers szövegében a valóság és a hitetlenség keveredik, de nem annyira elegánsan, mint egy jó kávé és tejszín, hanem inkább, mint egy leejtett kavics és az arra járó bokád – fájdalmasan és céltalanul. A költői bravúrtól távol álló rímek és a tartalom egy katyvasz-mítoszokkal teli szatócsbolt polcairól, ahol minden eladó: UFO-k, gyíkemberek és Pataky Attila. A vers végi „Úúúúúúú…” pedig mintha az univerzum összes félreértett gondolatának kétségbeesett sikolya lenne, amitől még a „főnővér” is szigorúan összeráncolja a szemöldökét. Ez a vers remek példa arra, hogyan lehet szavakból olyan abszurd szövegeket alkotni, melyek mintha a józan ész utolsó maradványait is kiiktatnák az olvasó agyából. Szatíra? Talán. Szatirikus? Inkább csak kókler.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Jézusmárjaszentjózsef, ezek szerint anyám is tagja volt egy titkos derékszögtagadó szektának?! Titkosítani! Visszamenőleg átírni! Gyerünk gyorsan venividivicizni, mert történelemhamisítani és átírás közben sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva, már megbocsásson! Plagizare necesse est! Szükség törvényre rondít!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A Föld időnként valóban lapos lett, amikor agyonvertem vele néhány holdsajtnyi területen tartózkodó derékszögtagadó ufonauta alient és engem-tagadó gyíkembert, de utána mindig felfújtam a megszokott geoid alakra.” /Chuck Norris/
Ki öntestet hídról levet,
„Frady Endre „Hullás” című verse olyan, mintha egy Monty Python sketch keveredne egy önsegítő könyvvel, és közben valaki elfelejtette volna kikapcsolni a dadogó abszurditás-generátort. A vers ütemezése olyan, mint egy harmadosztályú rímfaragó kényszerzubbonyban, aki az ütem nélküli gondolatmeneteken keresztül kétségbeesetten próbál humorizálni, de a vicc végére már csak ő nevet – feltételezem, a „kisördög” személyében. A szándékos rímek és az erőltetett bölcsességek úgy folynak egymásba, mint a hídról levetett „rusnya lé”, miközben a vers kétségbeesetten próbálja összeszedni azt a véresen komoly üzenetet, amit egy szatirikus falvédő szöveg is elegánsan tudna közvetíteni. A „kelevézélet” és „nyúl-lik” csak azt bizonyítják, hogy a költő jobban szereti a szójátékokat, mint az olvasói józan eszét. Ez a vers nem az, amit olvasol, hanem amit túlélsz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Hullás" című verse egy groteszk és ironikus költemény, amely a halál és az élet értelmének kérdéseit feszegeti. A vers nyelvezete egyszerre játékos és komor, a humor és a tragédia határán egyensúlyozik. A vers első szakasza egy morbid képpel indít, ahol a hídon való öngyilkosságot egy kisördög nevetése kíséri. Ez a groteszk humor az egész versen végigvonul, miközben a költő figyelmeztetéseket fogalmaz meg az élet értékéről és a halál véglegességéről. A második szakaszban a költő arra buzdít, hogy ne legyünk "buta, mint egy hidra", azaz ne kövessünk el öngyilkosságot. A "kelevézélet" szó játékos, de komoly figyelmeztetés az önpusztítás ellen. A harmadik szakaszban a költő a halál elkerülhetetlenségét és a túlélés esélytelenségét hangsúlyozza, miközben arra ösztönöz, hogy éljük az életet, és ne adjuk fel. A negyedik szakaszban a költő saját életét és túlélési vágyát fejezi ki, miközben ironikusan utal a politikai helyzetre és a hatalommal való visszaélésre. Összességében Frady Endre verse egy szatirikus és elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel hívja fel a figyelmet az élet értékére és a halál véglegességére. A vers nyelvezete és stílusa egyedi, és a költő ügyesen használja a humor és a tragédia keverékét, hogy mélyebb gondolatokat közvetítsen.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„A kéretlen jótanácsok osztogatását nem lehet elég korán kezdeni. Tartsuk meg e jó szokásunkat, és tanítsuk ezt meg gyerekeinknek is, hogy képzett megmondóemberek legyenek belőlük is! Ott van például a Márti, aki panelházban lakik a tizediken. Neki is mindig mondom: véletlenül se ugorjon le a közértbe vagy a fodrászhoz, még akkor sem, ha megint nem működik a lift. Ott van a lépcső is, és bár a lépcsőn lejönni lassú és ódivatú, a tizedikről való leugrás pedig sokkal gyorsabb, kényelmesebb és posztmodernebb, mégsem ajánlja senki másoknak a tizedikről való leugrást, aki ezt szokta tenni. Valószínűleg azért, mert a repülés még hagyján, de a földet érés az nem jó érzés. Na most a Mártinak légkondi híján nyáron félpuhára fő az agya, tehát nyáron még rendszeresebben figyelmeztetnem kell, hogy "Nem ugrás, lépcső, lépcső!"