Frady Endre

A lakásunk eladó

Sziasztok!
Eladnánk albertfalvai (Bp. XI.ker. Kisköre utca) lakásunkat, hogy az árából vehessünk a környéken egy nagyobb panelt, hogy elférjünk.
Paraméterek:
Kétszintes téglaépület az '50-es-'60-as évek fordulójáról. Kétszobás, 50 m2-es, cirkós, második emeleti lakás. Bekötve: UPC és T-mindenfélék. Csöndes környék. Közelben CBA és Auchan (Savoya Park), 18-as, 47-es, 41-es villamosok és 7-es busz.
Irányár: 14,9 millió Ft.

A nagyszoba

A fürdőszoba

A konyha

Kilátás az erkélyről

Egyszem esőcsepp

Ha az eső nem sok pöttöm
csepp lenne, csak egyszem Tolna
megye méretű, a jöttöm
az utcán veszélyes volna.

Söpörne bősz özönvíz el,
ha az a csepp rám zuhanna,
s szétesnék, mint orosz Дизель
alatt Karenina Anna.


„Súlyos anakronizmus, költő úr! Az 1870-es évek Oroszországában, pláne az obiralovkai vasútállomáson kevesebb dízelmozdony volt, mint ahány épelméjű gondolat a maga kis klapanciájában! Nulla! Ráadásul szegény Anna Karenina nem is a mozdony, hanem a második kocsi alá ugrott! Üljön le, egyes alá!” /Lektor Lajos, irodalmi bulldózer/

„Очень хорошо! Tolsztoji Toy Story! Abszurd idősíkhámozás! Dízeldózisnyi özönkatarzis! Cseppben a henger! Keresztrímpárzás! Szekszárdon születtem, szőnyeget szöpörtem! A boldog versek mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan vers a maga módján az. Très belle! Allez Francisville! Brühühü!” /Tolsztolly Tasné Giselle Noir, francia-orosz szakos pedagógus és Pi-víz eladó/

„A Tolna megyét helyettesítő 3703 negyzetkilométeres kört lefedő és közelítően gömb alakúnak feltételezett vízcsepp közelítőleg 170 billió tonna. Ettől a lezuhanó víztömegtől a költő úr feltehetőleg atomjaira esne szét, és hozzá képest az igen tisztelt Karenina asszony földi maradványai lapra szerelt IKEA szekrénynek hatnának. A hasonlat tehát kissé sántít, de hát gyors munkához idő kell. Hogy mennyi, azt majd a jövő héten számítom ki. Suáá-suáppáá!” /Dr. Prof. Mátrix Mihály, a természettudományok nagydoktora és logarythm&blues énekes/

„Egy csepp esőtől nem ijedek meg, még ha valamicskével nagyobb is a megszokottnál. Örüljön, ha megengedem, hogy leessen!” /Chuck Norris/

„A költeményről költemény hiányában nem szólnék, ellenben azon gondolkodom, hogy egy 170 billió tonnás vízcsepp elég lehet-e Frady Endre vastag lepedékű agyának maradéktalan ki- és átmosására? Nem mama, nem azt mondtam, hogy 170 bili jó, hanem 170 billió!!! Nem mama, nem ordítok!!! Nem vagyok ideges, csak egy kicsit ökölbe szorult az arcom!!! Áááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Pfff-phhh… pfff-phhh… Ez a vízgolyó nagyobb, mint a Halálcsillag! Csinálok egy gigantikus vízágyút és ilyen vízgolyókkal lövök özönvizet a lázadókra! Luke, you're gonna die, because you are not a jedi! Höhöhö! Pfff-phhh... pfff-phhh...” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Tolna szerepel a versben, Baranya meg nem! Hát béranya legyek, ha nem utazok fel Pestre átharapni  és porhanyósra csócsálni a költő úr özönvíztől megcsapatott buta lóarcát!” /Farkas Piroska, pécsi kesztyűvarrólány és rágógumi ügynök/

„Sok kis erőtlen esőcsepp összeáll egyetlen nagy ütőképes víztömeggé. A mennyiség átcsap minőségbe. A proletariátus világforradalma győzni fog! Éljen a dialektikus materializmus! Vesszen Anna Karenina és a dekadens burzsoázia diszkrét bája!” /Marxengelszleninsz, a hőős ki csak néépéből élt/

„Posztumusz kérek elnézést mindenkitől, hogy a regényem vége felé  Anna Karenina helyett nem a hordárként az ő bőröndjeit cipelő Frady Endre zuhant a vonat alá! Nincs mentségem! Mea culpa, mea maxima culpa!” /Lev Tolsztoj/

„Tolsztoj bajtárs! Tudja-e, hogy a seregben maga keresztneve volt a takarodó előtti elektromos oroszlán, azaz a villany leó?!” /Csávás Kálmán, főtörzsőrmester/

Boszorkány

A boszorkány jóllakottan böffentett. Dacolva a klasszikus meseírók önkényesen bugyuta sémáival mégiscsak megette Jancsit és Juliskát, majd desszertként a mézeskalács ház belső válaszfalait is, ez utóbbihoz ugyanis nem kellett statikai szakvéleményt kérnie. Hegyként puffadó hassal feküdt hanyatt a spájzként használt csalánlugas sarkában és elégedetten szuszogott.
Talán el is aludt volna, ha a szúrós spájzfalat áttörve meg nem jelenik a színen Jancsi és Juliska keresztanyjának, a csomádi lovasrendőrnőnek a sógora, a bosszúvágytól lihegő Muszkli Menyhért másfél danos feketeöves kick-boxer. De megjelent és rögtön kialakult a szemi kontakt. Farkasszemet néztek.
A boszorkány az álmosság és a vasorrán vakítóan megcsillanó napfény hatására egyszer csak elpislantotta magát. Muszkli Menyhértnek ez a pillanat elég volt a full kontakthoz és a vasorr messzire szállt.
- Оh, my beautiful metal nose! Help! – sikoltotta a boszorkány.
- Segítség, az oroszok már a spájzban vannak! – ordította Muszkli Menyhért és ijedtében megevett egy mézacskalács főfalat, mire ráomlott az egész ház.
- Hahaha! I am not Russian, I am American English! – röhögött a boszorkány és a tartalék vasorrát felvéve tovább heverészett. Rút arcát még rondábbá torzította a kárörvendő mosoly.

Kedves gyerekek, ha néhai Muszkli Menyhért az „О, мой красивый железный нос! Помощь!” kiáltást hallotta volna, akkor helyesen ismerte volna fel a nyelvet, igaz, hogy tragikus sorsán ez sem változtatott volna. Ha viszont tudott volna angolul, talán életben marad. Igaz, hogy pár évtized múlva akkor is elvitte volna egy baleset, egy súlyos betegség, esetleg egy félrekezelt könnyű betegség, vagy csak simán az aggkori végelgyengülés és előbb-utóbb az ő porhüvelye is megpihent volna a csomádi anyaföldben. Úgyhogy gyerekek, ti se pazaroljátok az időtöket fölösleges nyelvtanulásra, hanem töltsétek le az okostelótokra a legújabb szinkrontolmács szoftvert, most akciósan csak 999 dollárért és kaptok hozzá egy frissen szidolozott vasorrot is!
„Kinek orrán nincsen szidol, manapság már ritkán idol!”

Nyakatekert

Bivalyomnak nyaka tekert,
Ferdén  néz hátra e barom,
Ám én mégsem vágom le, mert
Jó vagyok és nem akarom.

Tolatva tanítom járni,
Hátuljával száguld elő,
S veszélyesen farol már, ni!
Ha elé állsz, rottyal lelő!

Itt most más a koordináta,
Nem mögé  mész, hanem elé,
Hisz' eleje lett a háta,
S onnan takar barnán be lé.


„Fúj, ez gusztustalan! Azonnal le kell vágni ezt a barmot!” /özv. Subrányi Soltné Cizella Cecília, nyugalmazott ránc- és illemtanár/

„Fúj, ez gusztustalan! Azonnal le kell vágni Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a tekert nyakú bivaly versenyelőnyt szerez az életképességével, akkor hosszútávon az összes bivaly nyakatekert lesz, és hátrafelé rohangál, mert ilyen bölcs az evolúció.” /Charles Darwin/

„相反，去水牛的肚子！  ” „Inkább a bivaly menjen, mint a hasa!”  /ősi kínai közmondás/

„Bőőőőőő-múúúúú!!!” „Az összes eddigi hozzászólót le kell vágni!” (rotty!) /Rotyi, a nyakatekert barom/

„Sir Frady Endre már megint tőlünk plagizál! Büntetésből azonnal vágja ki az erdő legnagyobb fáját egy heringgel!” /a lovagok, akik azt mondják: ni!/

„Keresztrím! Állatvédelem! Természetes trágyázás! Ááááá... gyönyörű... kétoldali katarzisom van!” /Rotyellai Eksztázia, zöld irodalmár és tehénpásztorlány/

„Már megint egy nyakatekert barom? Mindig ez van, ha egy levelezőn végzett kezdő állatorvos a dugóhúzó elv alkalmazásával akarja elősegíteni a gyors ellést.” /Dr. Marhássy Mákony, állatfőorvos/

„Engem is lehasment ez a barom, de egyből le is rúgtam azt a rükverces fejét! Ettől függetlenül most pont olyan trágyabarna vagyok, mint egy nemzeti dohánybolt!” /Chuck Norris/

„Ha Frady Endre költőnek minősül, akkor mi a leghatározottabban követeljük, hogy mi valami más besorolás alá essünk!” /Arany János, Ady Endre, Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Romhányi József, Tóth Árpád, Vajda János, Vörösmarty Mihály és sokan mások.../

Világítótorony

Világítótornyot falaz
Csuhaj bácsi s rántott hal az,
Amit beépít ő tégla
Helyett s így szól: „Ölég srég, la!
Ja, mert a hal nem parallel,
Ezért csúszik hát a fal el!”

Tanulság:
Edd a halat, finom falat,
S ne építs belőle falat!


„Ki nem állhatom a halat!” /Dulifuli, hupikék törpike/

„Hű, ez baromi tanulságos vers volt! Most már értem, miért nem tudtam felfalazni az új vágóhidat abált pacalból és marinírozott borjúdagadóból! Inkább befalom őket és megyek téglát venni.” /Böllér Béla, betanított pallér/

„Kevés oly világítótorony forog az irodalom tengerén, mint Frady Endre. Pontosabban nem ő forog, hanem a fénye, illetve a Földdel együtt persze ő maga is forog, pedig állócsillag, ámde üstökös szerű. Kevesen tudnak látszólag semmitmondó és értelmetlen témákból ennyire magasröptű tartalmakat ilyen mélyre döngölni, egyenest a lélek gyökerének a legtövébe. És még tanulság is akad!  Poem diem – Versj a mának! Elájulok!” /Literatúra Katartika, középiskolai magyartanár és cirkuszi éhezőművész/

„Ha nem tudnám, hogy ez egy vers akar lenni, azt gondolnám, hogy egy elmegyógyintézeti pótvizsga feladat a kegyelem kettesért. Anyámnak meg is tiltottam, hogy világítótorony építkezésből visszamaradt akciós halat vegyen a piacon, nehogy Frady versbe csomagolva árulják! Ez fertőz! Megyek is és kimosatom az agyamat.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem értem, mi van a műfordítóinkkal?! Már a negyediket kellett száműzetésbe küldenem, mert kereken megtagadták a Frady versek svédre fordítását a Királyi Akadémiai Irodalmi Nobel-díj Bizottság számára! Mit tudhat ez a távoli bukaresti (vagy budapesti?) költő?” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Fenség, ne akard tudni!” /a száműzött műfordítók/

„Házat nem sok kis halból, hanem egy nagyból kell építeni. Én csak tudom!” /Jónás, próféta/

„Tetszik nekem ez a Csuhaj bácsi! Eredeti ötlet, remek kézügyesség! Magam sem csinálhatnám jobban!” /Mekk Elek, ezermester/

„Rántott halból házilag összeszerelhető világítótorony?! Ez mekkora már?! Csináljuk meg és FISKTORN néven dobjuk piacra! Dőlni fog a lé! Vagy a torony... Nem baj, majd ráfogjuk a vásárló kézügyetlenségére!” /Björn Pengarsson, IKEA termékmenedzser/

„Haltorony?! Mindjárt fejberúgom magam!” /Chuck Norris/

Bölcsességfog

Bölcsességfogam, jaj, sajog!
Szabad fájhatást ad a jog
neki s ezzel vissza is él:
Hasogat, mint bicskán kis él!

Úgy kínozgat a jobb alsó,
Akár lakodalmas dal show
akármelyik tévéadón,
s higanyt rág e zajtól vad ón.

Ők így együtt amalgámok
más fogamban s míg az ámok-
-futó bölcsességfog tombol,
kivásnak a fogsoromból.

„Ne nyafogjon itt költő úr, hanem jöjjön be a rendelőmbe, oszt’ két injekció közepette kikapom azt a bal felsőt! Mi, hogy a jobb alsó fáj? Akkor azt is! Az amalgám töméseit pedig ideje lenne korszerűsíteni, úgyhogy keresse fel Dr. Badibilder Béláné Bárdossy Brutáliát a magánrendelőjében!” /Dr. Badibilder Béla, szájsebész és erőemelő/

„Kirúgjam? A fej maradjon, vagy mehet az is?” /Chuck Norris/

Tisztelt Frady úr! Mivel a higany és ón ötvözetéből készített amalgámot kizárólag az ókori Kínában alkalmazták, így az ön fogtömései - önhöz és a verseihez hasonlóan - már valóban nagyon elavultnak tekinthetők. A korszerű amalgám már ezüstöt, rezet és cinket is tartalmaz. Nem, nem cinkét! Úgy tűnik, a foggyökere átszúrta a dobhártyáját.” /Dr. Prof. Kovalens Herbert, biokémikus és az Akadémia emailező tagja/

„Hát igen, egy Frady Endre vers hatását a gyomorfekélyes fogfájással egyidejű kislábujjal történő szekrénysarokba rúgáséval lehet összehasonlítani, bár én inkább az utóbbit választanám. Anyám szerint csak egészség legyen, szerintem viszont csak Frady ne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi a baj a lakodalmas rockkal?! Minket többen hallgatnak, mint a Borosbocskor Gábort a ki-tudja-éppen-melyik rádióban! Igaz Zsülikém? Na, dalolj valami szépet a költő úrnak! Hé, hova rohan?!” /Fásy Ádám, zenei mulattató/

„Tisztelt költő úr! A bicskán lévő kis él meghatározás nem szabatos, ugyanis a törvény szabályozása szerint önnél közterületen csak nyolc centiméter pengehosszúságot meg nem haladó kés lehet. Ha a bölcsességfoga által okozott fájdalom közterületen meghaladja az ezen pengeélméret által okozott határértéket, akkor ebben az esetben de jure és de facto hatályon kívül helyeződik a fog szabad fájhatási joga.” /Dr. Paragráf Emil, pengeelméjű fogjogszakértő/

„Nekem bezzeg sosem volt gond a bölcsességfogammal! Dr. Guillotin egyszerre és fájdalommentesen megszabadított az összestől! Nekem bejött!” /Maximilien de Robespierre/

Nyári síncsere

Önfeledten tart a nyári
vágányzár a Fehérvári
úton, és a pótlóbuszok
mélyén verítékben uszok.

Midőn itt a kánikula
s csoki-tó a Húsvét nyula,
Erő-satun préselt Jedik
módján sínszál vetemedik.

Vetült sínen vili siklik
ki, ezért van most e sík lik,
s az új pálya szerkezete
ebbe kerül. Örülsz-e te?

„Hogyne örülnék?! Egyrészt, hogy már vége van a versnek – bár pont egy önmagányival volt hosszabb a kelleténél – másrészt, hogy én nem arra lakom, Frady Endre viszont igen, úgyhogy izzadjon csak, mint lúgosító zsírsertés a szaunában! Úgy kell neki, büdösödjön a fattya! Anyám szerint a káröröm nem szép dolog, de hát ő olyan széplélek, hogy egy jobb étteremben már a szaftot sem hajlandó szügyig zsírosan kitunkolni a tányérjából.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fehérvári huszárok sínek híján pótlóval járnak Pesten?! Ezt a bolondokházát! No, anyjuk, ugye milyen jó, hogy mink nem ott lakunk abba ja buta tömegbe’?! Itt nálunk közben szép nyugiban megépül a Csikóstőttős – Kaposszekcső kerékpárút, oszt’ azt használjuk boldogan, míg meg nem halunk. Csak azt nem tudom, hogy tanítsam meg a Riskát, hogy ezentúl biciklin ülve húzza a szénásszekeret?” /Szekcsői Józsi bá’, mezőgazdasági nyugdíjas és a faluszépítő kör esze/

„Ha a sín a nagy melegben kigörbül, akkor nem tud rajta menni az egyenes villamos. Mivel a sín kiegyenesítése olcsóbb, mint a villamosok meggörbítése, az előbbi mellett döntöttünk. Mindezen folyamatot nem azért kell két-három évente megismételni, mert korábban nem lett jó, hanem, hogy most még jobb legyen. Haladni kell a korral! Ha pótlóbusszal, hát pótlóbusszal!” /Kőbaltay Samu, önkormányzati építésügyi főelőadó/

„Sokan felteszik a kérdést, hogy nem veszélyes-e ebben a kánikulában a légkondícionálatlan és amúgy is könnyen kigyulladó buszainkon utaztatni a nagyközönséget, de bátran állíthatom, hogy nem. Sőt, a kedves utazó tömegről lehömpölygő verejték áradat már a gyulladás pillanatában könnyedén eloltja a motortüzet. Fő a megelőzés!” /Nyikhaj Tas, a BKK kommunikációs és kéjutazási szakreferense/

„Költő bácsi, rosszul tetszik tudni, mert az én csoki nyulam nem olvad meg nyáron, mert már aznap megeszem, amikor odatojja a húsvéti nyuszi. A költő bácsinak nagyon buta bácsinak tetszik ám lenni! Kár!” /ifj. Gombóc Artúr, nagycsoportos varjúóvodás/

„Mindig csak építenek és építenek és építenek! Úgy szeretnék egy olyan országban lakni, ami már készen van!” /Hóbort Huba, lélekbúvár és lepkegyűjtő kisiparos/

„Phhh-pfff… phhh-pfff… Erő-satuban préselve vallatom ezeket az ellenszegülésre vetemedett nyavalyás Jedi lovagokat az új ’villamospálya rekonstrukció’ fedőnevű csodafegyverükről, amelyen még a birodalmi lépegetőimnek is kitört az összes lába! A pótlóbuszon meg megbüntettek a karszalagos verőlegények, mert még a fiatalkori képem volt a bérletemben és állítólag nem hasonlít rám! Phhh-pfff… phhh-pfff…” /Darth Vader, sötét lovag/

Lövészárok

Külvárosban lövészárok
Épül, ássák proletárok,
S puskából is van egy halom.
Mi lesz, világforradalom?

Á, bár gödröt hatvanhat ás,
Nem más ez, mint filmforgatás.
Hollywoodi, amit máma
Készítenek, harci dráma.

Éhbértől, mert hasuk csikar,
Statisztál pár tanári kar.
Nyár van, pénzért lőnek, ásnak,
S nem híresztelik el másnak.

„Már mér’ ne híresztelném?! A szégyen nem az enyém, hanem az államé, aki csak koncot dob a pedagógusainak! Mindenki monnyonle!” /Erőizom Atanáz, testneveléstanár és filmbéli panelproli/

„Már mér’ híresztelném?! Még más is rákapna a statisztálásra és nekem nem maradna hely! Hej, pedig itt pár nap alatt megkeresem egy egész havi tanári fizetésemet! Éljen Hollywood!” /Tangens Tibor, matematikatanár és filmbéli hősi halott/

„A tanári karból egyedüliként nekem nincs szükségem a statisztálásért kapott pénzre, mert a férjem gazdag NB I.-es focista. A kollégáim rosszallását elkerülendő egyszer persze én is kimentem egy ilyen árokásós forgatási napra, ahová az uram is elkísért, de ő csak félóráig bírta.” /Óláb II. Ottóné Kotta Kitty, énektanár/

„Nem vagyok én igásló, hogy egész nap keccsöljek és kiköpjem a pejslimet is a tűző napon! Inkább bemegyek a wifis árnyékba és megfogadom a hétvégi ellenfél háromgólos győzelmét! Az sokkal jobban fizet, mint ez a gyagya filmesdi!” /Óláb II. Ottó, centerhalf/

„A vers ezúttal két dolgot feszeget, a társadalmi igazságtalanságot és az én tűrőképességem határait. Anyám szerint mi is elmehetnénk egy kicsit statisztálni, mert az jót tenne az én idegeimnek és az ő nyugdíjának, de megtiltottam neki, nehogy véletlenül összefussunk Frady Endrével, aki szerintem az életben még sokkal gusztustalanabb lehet, mint a valóságban.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rettenetesek ezek az erőltetetten tiszta kínrímek és ugyanilyen szörnyű a mondanivaló mindenáron való beleerőltetése a nyolc szótagnyi sorhossz Prokrusztész ágyába! Hol itt a szabadság kvázi-anarchista mámora?!” /Káosz Dezső, szabadverselő és börtönőr/

„Tegnap meséltem a nagypapámnak, hogy láttam az osztályfőnökömet munkás egyenruhában árkot ásni, mire ő elmondta, hogy régen is csináltak ilyet az emberek, csak akkor azt nem az amerikai filmesek szervezték, hanem a munkásőrség. Kérdeztem, hogy akkor is sokat lehetett-e ezért kapni, mire azt válaszolta, hogy nagyon sokat, de csak akkor, ha valaki nem volt hajlandó ásni. Akár öt évet is. Ki érti ezt?” /Tabularáza Tódorka, 5/c osztályos tanuló/

„Well… ilyen művelt és intelligens statisztáim még sosem voltak! Ha a munkanélküliek – mert ilyen kevés pénzért ki más jönne statisztálni? – is ilyen okosak és ennyi nyelvet beszélnek, akkor itt zseniális lehet az oktatási rendszer! Ez egy hatalmas jövő előtt álló boldog ország! Lehet, hogy hazaköltözünk az asszonnyal és itt folytatjuk a bizniszt.” /Andy Vajna, filmproducer/

Hőguta

Pénznek öltözik fel Jenő,
Azt hiszi, hogy ötven jen ő.
Nem csoda, hisz’ olyan nagy a
Hőguta, hogy forr az agya.

Én a fridzsiderbe mászok,
Ahol van pár Arany Ászok,
Dreher Bak és Pécsi Szalon,
S Han Solo a hátsó falon.

Kezelőorvosunk gurít
Sört le torkán s nyugiszurit
Adat, mitől Jenő meg én
Lebegünk a kórház egén…

„Ebben a nyugiszuriban ugyanaz a szer lehet, mint aminek a hatása alatt összedobtuk a srácokkal a Bors őrmestert. Igazi pszichedelikus röpvers, bármit is jelentsen ez. Lucy in the Sky with Diamonds! Oh, yeah!” /John Lennon, ex-beatle/

„Sajnos a költségvetésünk nem teszi lehetővé a megfelelő mennyiségű nyugtatószer hivatalos úton történő beszerzését, úgyhogy a belátogató rokonokat kérjük meg, hogy hozzanak valami alkalmasnak látszó, vagy azzal egyenértékű szert a kínai piacról. Változó a minőség és néha meglepő a hatás. Na, egészségünkre!” /Dr. Imbecil Igor, a Nemzeti Vigyorgó igazgató helyettese/

„Jó, hogy kigyüttem, mer nekünk itten künn Inglendba, a sörhempsíri hoszpitálba bőven van nyugiszuri tőttetünk, meg a píz is jó, úgyhogy szívesen maradnák akár életem végéjjig is, csak az a fránya Turró Rudi ne hijjányozna jazannyira!” /Dr. Szimpla Szilárd, emigráns orvos/

„Ötven jen az több mint százezer forint! Jenő, te drága! Holnap is hozok be jéghideg gyümölcslevest, meg azt a finom lila löttyöt a kínai piacról, amit úgy szeretsz nyugiszuriban kapni!” /Komposzti Jenőné Slötz Delila, maszek fagylaltos/

„成本稍微辣紅汁雞！” „Olcsó a kicsit csípős lila csirkelé!” /Nag Yon Jo, kínai piacos/

„Ez a mű méltán nevezhető a hőség által módosult tudatúak himnuszának! A költő a hűtőbe menekülve Jabba a hutt barlangjába képzeli magát és fagyasztott Han Solo-t vízionál, majd a nyugiszuri hatására lebegő tudatállapotba kerül és verselni kezd. A kiterjedt én-ek dala első olvasatra talán jelentéktelennek tűnhet, de higgyük el, hogy önnön kozmikumunkba fészkelve magát, még hetek múlva is képes felkelteni a legszebb álmunkból és lunatikus sétára indítatni a nyeregtetőn. Hej, ha ezt egy ByeAlex kaliberű nagyágyú megzenésítené!” /ByeAlexandra, a Látens Lótekintet c. alternatív irodalmi lap főszerkesztőnője és ByeAlex húga/

„Az én orvosom az olyan gány, hogy amikor jön a hőgutám, ő nem ad szurit délután, s így nem szállok az égre tán, az én orvosom, gány az én orvosom!” /ByeAlex/

„Ne kornyikálj, te sapkás szőregér, inkább azt áruld el, ki itta ki a Han Solo mintás hűtőmből az összes sörömet! Úgy lefejelem, hogy ötször körbetekeredik saját magán! Amúgy nem értem, miért rinyálnak az emberek, ha mostanában egy kicsit erősebben sütök!” /Chuck Norris, a Nap/

„Teljesen egyértelmű, hogy mindannyian sokkal jobban járnánk, ha Frady Endre állna konnektorba bedugottan a sarokban, míg helyette a sörrel telt hűtőszekrény írná a verseket. Ha Frady Endre nagyon zúgna, csak rácsuknám a hangszigetelt konyhaajtót és anyámmal nyugodtan megnézném a tévészerepléseim uborkaszezoni sokadik ismétlését. Csak ne könnyezné össze a folyton a zakóm vállát! /Puzsér Róbert, kritikus/

Давай!

Давай! gombot nyom a bátor
Vitéz Dödöllei Donát,
Oszt’ a szovjet ventilátor
Kilövi az ablakon át.

Több ablakból száll sok Donát,
Így e tömeg Dunát rekeszt.
Nagy árvíztől féltve honát
Nem tűrheti már a TEK ezt:

„Folyóban ez milyen sziget?!
Nem láttuk ezt itt még tavaly!”
Odarendelnek egy MiG-et
S megnyomják a gombot: Давай!

„Kutyaharapást szőrével, szovjet műszaki technológiát használó terrorcsoportot a szovjet műszaki terrorelhárító technológiával! Mikojan és Gurjevics elv… őőő… azaz polgártársak jó munkát végeztek! Meg persze mi is!” /Csávás Kálmán, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főtörzsőrmestere/

„Hukk! Csúnya húzás volt, hogy a MiG-ről a TEK tonikos vodkát dobott le, mert amíg a hordóért verekedtünk, a víz kisodort minket a partra! Hukk! Még jó, hogy szeretett vezérünk, Vitéz Dödöllei Donát a nyugiszurikban vodkát csempésztetett be ide az elvonóba! Hukk!” /Igor Dunakavics Donát, úszómester és a Don átúszás háromszoros ezüstérmese/

„Csávás őrmestert én képeztem ki, nem csoda, hogy már főtörzs. A szemberepülő MiG lefejelését is bemutattam neki, de amikor megcsinálta, utána napokig MiGrénes fejfájásra panaszkodott. Jaj, ezek a nyámnyila magyarok!” /Chuck Norris/

„Óborzalom! Hej, de nagyon szeretnék egy Frady Endrével a fedélzetén kilövésre várakozó világűrrakéta soha vissza nem térési egységének Давай! gombja mellé settenkedni! Anyám szerint kezdek bekattanni, de megtiltottam neki, hogy szerintezzen. Erre megnyomta a harapós szovjet robotkutyájának Давай! gombját, úgyhogy most itt ülök fent a csilláron, bal lábfejemről lóg le a műdög és úgy ordítok, mintha a Téli Palotát ostromolnám: Áááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Őőő… nem helyeselhetjük az emberek öncélú röpködését, úgyhogy megparan… őőő… izé… javasoljuk mindenkinek a korszerű tömegközlekedési járműveink… őőő… használatát!” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Butapesti Káosz Központ (BKK) törzsfőnöke/

„A terroristák győzzenek, vagy a terrorelhárítók? A Donátok, vagy a Dunánk? Egyáltalán mit jelent győzni? Részletkérdések, de az ördög a részletkérdésekben lakik. Tulajdonosként, vagy csak bérli? Ha bérli, akkor kitől és mennyiért? Minden válasz újabb kérdéseket vet fel. Van-e végső válasz? Van-e végső kérdés? Remélem nem, mert akkor hamar éhenhalok. De mit is jelent éhezni? Jó kérdés! Ebéd és uzsonna között ki is próbálom. Asszem…” /Török Gábor, elemző/

„Tanulni, tanulni, tanulni! Давай!” /Vlagyimir Iljics Uljanov, Lenin/

Negyven fok

Negyven fokban zsíros pára
Száll köröttünk, s talán már a
Keselyű is izzad, mint a
Forró hagymás palacsinta.

Izzadt trikón száraz foltok
Szűkülnek, míg tüzet oltok,
Mert e hőtől ég a setét
Cipőmben a lúdtalpbetét.

Víz bomlik két H-ra, O-ra,
Megolvad a toronyóra,
Duna-meder száraz tapló,
S paplak mellett sül a pap ló.

Robbant higany száll a kerten
Által kánikula verten,
S poklot fűt körénk a Patás…
Kéne hidegfronti hatás!

„Az ördög öreganyja fűtse a poklot ebben a rohadt kánikulában! Jaj, bocs nagyi! Aúúú, ne üssél már a forró bográccsal! Aúúú!!!” /Patás, fűtéstechnológiai főördög/

„Miért kell ezt az amúgy is kibírhatatlan (nulla pont!) kánikulát még egy szalonnabüdösre abált költő szikkadt nyúltagyából kifacsart selejtes líraizzadmánnyal is tetézni?! Miért kell nekünk folyamatosan alulmúlni a mohácsi vész sikerélményét?! Nemzetünk vértanúi, olyan jó nektek, hogy sosem hallottatok Frady Endréről! Na tessék, annyira felhúztam magam, hogy most szólt anyám, hogy szellőztessünk, mert már én is szalonnabüdösre izzadtam magam! Airconditore necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A forró hagymás palacsintaként körző keselyű köreinek középpontjában ott áll az izzadt költő és kétségbeesetten próbálja eloltani a Nap hevétől kigyulladt lúdtalpbetétét, mely hovatovább önnön életünk talapzatának lánglelkét szimbolizálja, ha éppen nem valami egészen mást, miközben apokaliptikus képek járják dögevő körtáncukat az egyre izzó pokolbéli koncok felett. Micsoda képzavar, micsoda fenomenália?! És ebbe a forró lávaként hömpölygő katyvaszba csap bele a hidegfronti csodavárás hűs spiritualitása, melytől a vers katartikus páraként száll fel a világirodalom szentélyéről a szagelszívó felé.” /Dr. Katartika Eulália, középiskolai magyartanár és szagelszívó ügynök/

„Jaj, hadd legyek Titanic és hadd ütközzek jéghegynek! Most!!!” /Hapci, dunai BKV hajó/

 „Múltkor megszelídítően kicsit lefejeltem, majd megfejtem a Napot, úgyhogy van elég naptejem. Ha nagyon lefejeltem volna, ma már nem sütne. Így most hagyom, hogy süssön és szép aranybarna lesz tőle a tökéletes kocka hasam. Azt a hidegfrontot meg majd jól fejbe rúgom!” /Chuck Norris/

„Jaj, költő úr, hát már megint értelmetlenséget írt! Hát nóóóórmális?! A Duna az egy folyó! Ha nem folyik, mert nincs benne víz, akkor már nem folyó és akkor már nem is Duna. Ha nem is Duna, akkor hogyan lehet a taplószáraz medre Duna-meder?! Nóóóóórmális?! A száraz idő se eső-meder, ha nem esik! Há’ persze! Egy sírgödör se Attila sírja, ha nincs benne egy darab Attila se?! Nem hát! Hát nem?! De! Na ugye, hogy ugye!” /Besenyő Pista bácsi/

„A katonának nincs melege, csak úgy érzi!!!” /Csávás őrmester/

„B Сибири очень холодно!” /R2D2, málenkij robot/

Úgy szeretnék egyszer NASA
lenni, vagy egy gazdag pláza
tetején egy menő butik,
hol a trendi cuccok tutik!

Úgy szeretnék betonfűrész
lenni, vagy egy nagy zöld fű rész
mellett terjedő kór háza,
amit föntről lát a NASA.

Sajnos rám se néz a NASA,
s közben vasmarokkal ráz a
hideg nővér s karom fagy át:
„Kioperáltuk az agyát!”

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy a nevünk kapcsolatba kerüljön egy minden bizonnyal elmebeteg költő tevékenységével! Mi nem figyelünk meg senkit, hacsak nem tudják igazolni marslakó, alien, vagy ufonauta mivoltukat.” /Dr. Prof. Like Skylander, a NASA űrkiadó Facebook oldalának főszerkesztője/

„NE A NŐVÉRKE LEGYEN HIDEG, HANEM A SÖR! VOLT EGYSZER EGY SÓGOROM BRIZLINCÉBEN, NA ANNAK OLYAN HIDEG VOLT A LÁBA, HOGY AMIKOR NYÁRON BELÓGATTA A SIDERKA FOLYÓBA, AZ RÖGTÖN BEFAGYOTT ÉS OTT KORCSOLYÁZTAK A PARASZTGYEREKEK!” /Pepin bácsi, a sörgyári capriccio legzajosabb szereplője/

„Nem vagyok hideg! Az csak a páciens mélyaltatásból történő felébredésének a mellékhatása, hogy fázik, mint a jegelt disznó. Agyatlan idióta!” /Rozmár Rezsőné Ingrid Iceberg, norvég származású ápolónő és maszek hűtőszekrény szerelő/

„Jaj, de jó, hogy ilyen könnyedén leng a fejem a szélben! Zöld-fehér lufi vagyok, fölrepülök… Zőőőd zászlóóók, zőőőd sasok, magasan szárnyaljatóóók… Csak be ne verjem az üres fejecskémet egy csúnya NASA műholdba!” /Frady Endre, könnyedén röpködő költő/

„Érdekes, hogy ez a teljes agyeltávolítást lehetővé tevő mélyaltatás közepette látott lázálomból kikínlódott vers semmivel sem rosszabb azoknál, amiket fűzfapoétánk még az úgynevezett ’normális’ állapotában írt. Sejtettem én, hogy korábban sem használta az agyát. Ezentúl intelligencia tesztet fogok kitöltetni minden költővel és megtiltom anyámnak a legalább 50-es IQ-t el nem érők olvasását. Az ilyenek ne költsenek, hanem húzzanak haza betont fűrészelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csak négyszemközt merem megsúgni, a nyilvánosság előtt pedig letagadom, de mi tényleg megfigyeljük a betonfűrészeket és a nagy zöld fű részek mellett terjedő kórok házát is. Sajnos a költő agyát a legnagyobb felbontású műhold kameráink sem érzékelik. Mi is csak az enyhe remegést az Erőben.” /egy a neve elhallgatását kérő NASA kutató/

„Ne titkolózzál már Lukácsom! Hadd kerüljünk be a bulvármédiába és hadd pukkadjon meg az a sok irigy disszidens magyar!” /Luke Skywalkerné Varangyi Vendetta, a NASA büfé menüügyi menedzsere/

„Ez a vers épp olyan érthetetlen és felfoghatatlan, mint én magam! Azt se tudom, hol vagyok! Miáúúú!” /Schrödinger macskája/

„Engem csak egyszer akart megfigyelni egy NASA műhold, de a Szaturnuszig rúgtam és útközben frontálisan széttrancsírozott három UFO-t! Ne röpködjön már itt az a sok idegen! /Chuck Norris/

Nyúlhős indul nyúlcsatába,
Nyúlcipőben viszi lába,
Nyúlmellkasán tökhéj-nyúlvért,
S (rím kedvéért: ) iszik nyúlvért.

Nyúl farkasa másik nyúlnak,
S nyúlordasnak bizonyulnak?
Gyáva nyúlból lett most állat,
S fröcsög nyúlós harci nyálat?!

Nyúlvad attól bőszen kába,
Dopping került nyúltagyába,
S iszonyúlt nagy csatatér lett
Abból, mi „csak” nyúlkísérlet…

Nyúldoki, ha nem lesz hanyag,
Éjt átnyúló ellenanyag
Hatékonyúl… s báj és puszi
Leend… s lőn Húsvéti Nyuszi!

ui.:

Gyalog galopp… Ez a titka!!!
„A nyúlon túl…” igen ritka,
Hogy ne állna egy szadistább
Felfogású orvosi stáb…

http://www.stopvivisection.eu/hu

Véradásra hív most e jel,
S ki nem hurka, sok vért tejel.
Júda Ben-Hur jön, majd Yoda
S dől a veres ér-lé csoda.
Yodát követ Luke Skywalker,
S Chewbacca is: ez egy jó kör!

Tajtrészegen el ne gyere,
TAJ-t viszontág hozzál, mer’ e
Nélkül nem adhatsz egy decit
Se, sőt tán nem is ehetsz itt
Előgyártott nápolyikat
(Azért szólok, ne légy kikatt!)!

Véradásra hív most a jel,
Úgyhogy ne szaladjál, jaj, el!
Legyen tűnyom Hubán, Lüszin
(Vérpiros, mi gyönyörű szín)
Tason, Leián, Wan Kenobin,
S csobogjon a hemoglobin!

VÉRADÁS:
időpont: 2013 augusztus 2. (péntek) 15:30 – 18:00
cím: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál utca 4-6. IV. emelet

„Hurka voltam kiskoromban és nem is adtam vért, ám azóta felnőttem és már adok.” /Júda Ben-Hur, Oscar-díjas főhős/

„Ha nem iszok… hukk… akkó’ félek a tűtől… hukk… ha meg iszok, akkó’ meg nem vesznek vért, mer’… hukk… aszongyák, hogy tja… taj… tajrét… szóval, hogy ittas vagyok… hukk… ez a 22-es számú italbolt csapdája… hukk…” /Kadarka Béla, mezőőr és törzsvendég/

„Alacsony hemoglobin szintű vashiányos Jedi lovagoknak javasolnám, hogy a véradást megelőző hetekben egyenek meg naponta egy egész birodalmi lépegetőt! Én is ettől vagyok fitt még 900 évesen is!” /Yoda, agg Jedi-mester/

„Nehogy már az a kis ráncos zöld bőregér is idejöjjön vért adni, mert állandóan bealszik és álmában valami Erőről motyogva össze-vissza emelgeti az ágyakat!” /Dilaj Dödölléné Döfő Donoróza, főnővér/

„A sportorvosom szerint nem adhatok vért, mert ha egy fekvőbeteg megkapná ezt a szintetikus lilás löttyöt, egyből felpattanna és kilenc nyolcat futna százon, ami felkeltené a WADA ellenőrök gyanúját.” /egy magát megnevezni nem kívánó világbajnok sprinter/

„A versszakok sorszáma hat, így a vers is hat. Három versszak van. Háromszor hat az tizennyolc, egy meg nyolc az kilenc, ha ebből kivonjuk a versszakok számát, a hármat, akkor visszakapjuk a hatot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Szaturnusz együtt áll a Plútóval, a Donald kacsa meg a Miki egérrel, akkor mesésen mágikus számmisztikai koherenciát tapasztalunk, ami vérforralóan hat. Már megint hat! Őrület! Forr a vérem! Meg fog olvadni a műanyag cső! Ott a helyem!” /Vátesz Virgil, asztronumerológus és lakodalmas rocker/

„Hát már a véradóhatóság is rám száll?! Mi vagyok én, fejőstehén?! Olyan tohonya testtel és négy ormótlan lábbal nem tudnék átcikázni a Madrid védelmén! Ja, hogy ez nem olyan adó? Akkor milyen, tévé? Mosolyogjak?” /Lionel Messi, barcelonai focigéniusz/

„Majd a műkaromat tartom oda, az nem fáj, ha megszúrják! Hihi!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Phhh-phhh… Luke fiam, ne égesd már apádat... phhh-phhh… Elég baj az nekem, hogy kihagytak a versből… phhh-phhh… mindjárt szét is lövetem Frady Endrét a Halálcsillaggal… phhh-phhh…” /Darth Vader, sötét lovag/

„Nincs az a gyémánttű, ami ki tudná lyukasztani a bőrömet és a vénámat, ám mivel nekem a nyálam is hasznosabb és egészségesebb, mint bárki másnak a vére, majd teleköpök egy félliteres zacskót.” /Chuck Norris/

"Nyakig nyálas szotyihegyben"

Szotyi héját felém köpte
Fél kettőkor kisangyalom,
Ívben csillant nyálas röpte,
S térdemig ért már a halom.

Jaj! Fel leszek négyelgetve,
Bosszúszomja olthatatlan!
Kisangyalom éles nyelve
Csípős, mint egy bolha-katlan:

„Szotyolázva terád vártam,
Megegyezve negyed egyben,
S itt ülök most tök bezártan,
Nyakig nyálas szotyihegyben!!!”

„Továbbálljak? Tovább álljak?”
Hezitátor néz így egy nőt...
Olybá tűntem, mint egy ál-jak,
Bundaként reám is hegy nőtt...

Héjas dombbá váltunk, s váltunk...
(Folt esett az etiketten!)
Fiam! Randin rossz a nyál-tunk!
Jobbak lesztek-e ti ketten?

Vendégeink most a konok
Karakterű vérrokonok.
Maradnak még, eldöntötték
S befeszülnek, mint a lőtt ék.

Sáskahadként mindent esznek,
S nagy barátai a szesznek.
Terelgetném ajtó felé
Őket. Ülnek. „Kell még e lé!”

Bordalokat énekelnek
S nem tekintik intő jelnek
Azt, hogy őket ütöm-verem!
Ám agyamban ötlet terem:

Hogyan vessünk véget ennek?
Mi megyünk, ha ők nem mennek!
Kisangyalom padlót átás
És kikúszunk. Viszontlátás!

„Hé, Frady koma! Hát milyen unfertig az, hogy az egész rokonság napok óta teljes erejével azon dolgozik, hogy egy kis életet leheljen a satnya valóságotokba, te meg a kisangyaloddal együtt elszöksz egy padlóba vájt lyukon?! Sehol egy Auf Wiedersehen, sőt a hűtő, meg a spájz is kezd már kiürülni! Na, azt leshetitek, hogy mikor tesszük legközelebb a tiszteletünket nálatok! Der Tajtparaszt!” /Sepp Franzstadt, burgenlandi traktoros és vérrokon/

„Nálunk is hetek óta lenni sok kicsi sárga vérrokon és ők se akarni hazamenni. Szerencsére én kapni kamikaze kiképzés és mindjárt megnyomni kis piros gomb a köpenyem alatt és lenni jó nagy bumm!” /Aprito Kicsire, japán hentes és kamikaze/

„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, úgyhogy kérem, nekem alibim van! De azért szeretném, ha szeretnének!” /Ady Endre, költő/

„Nálam is voltak idegesítő rokonok, akik sokáig akartak maradni, de már nincsenek nálam. Hogy hol vannak, azt nem tudom, csak a falakon és a plafonon lévő emberszabású lyukak jelzik, hogy milyen irányokban távoztak.” /Chuck Norris/

„Hazánk fő húzóágazata az idegenforgalom. A legendás magyaros vendégszeretet több bevételt jelent az államkasszának, mint a mókus fent a fán.” /Dr. Zimmer Ferenc, idegenforgalmi államtitkár és a Kű Lajos úttörőcsapat egykori nótafája/

„Ah, ja! Szép kis magyaros vendégszeretet, mondhatom! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Frau Franzstadt született Aranka Tafelschpitz/

„A költeményre jellemző a már-már shakespeare-i jellemábrázolás. A magányos introvertált hős harca az extrovertált hadak ellen. Hadd menjen a had! De a had marad. A némi rejtetten agresszív kolerikussággal megbolondított melankolikus költő egyre kétségbeesettebben küzd a szangvinikus siserahadak arctalan arcvonalával. Végül flegmán feladná, de hű társa, a Nő, aki mindig mélyre ás, most is megmenti és a felhalmozott javak terhétől megszabadulva boldogan haladnak kéz a kézben az élet rögös országútján a lenyugvó nap martyvörös korongja felé. Jaj, de szép! Brühühü…” /Dr. Wunderbar Barbara, alanyi költő és pszichopatológus/

„A vérrokonság azt jelenti, hogy két embernek van legalább egy közös őse. Nos, elmondható, hogy Noé mindnyájunk közös őse, így mindannyian vérrokonok vagyunk. Frady Endre, mi is jövünk!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Lebensmittel-i Egyetem genetika professzora és huszonhat gyerekes családapa/

„Nehogy a végén még kiderüljön, hogy én is távoli vérrokona vagyok Frady Endrének, mert akkor ijedtemben leeszem a partedlimet! Anyám, esküdj meg, hogy nincs egy előlem eltitkolt Frady Franciska leánykori neved és apám se Franzstadtról magyarosított Puzsérra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kopogtattak. A töksüket Cinóber anyó kinyitotta az ajtót. Mivel a régi szovjet hallókészülékének benzinmotorjához évek óta nem kapott pótalkatrészt, ezért folyton ott üldögélt a bejáratnál és percenként kinyitotta, hátha épp akkor jön valaki. Most szerencséje volt, mert egy alacsony zöld lény toporgott a lábtörlőn.
- Jó estét! Kihez van szerencsém? – kérdezte örömmel a társaságkedvelő Cinóber anyó.
- Swxprglmny! – válaszolta az idegen.

- Nagyszerű! Jöjjön be kedveském! Biztosan átfázott odakint. Nagyon becsapós ám ez a július! Manapság hűvösek tudnak lenni a nyári esték! Bezzeg régen, amikor a boldogult Gyulám még csak udvarolt nekem és naplementekor kint sétáltunk a parton, sose fáztunk meg! Illetve egyszer igen, de akkor tél volt, és az én szórakozott vőlegényem – az Isten nyugosztalja! – elfelejtett cipőt húzni a lábára. Hej, azok a régi szép idők! Tudja, mi még szent dolognak tartottuk a házasságot és az esküvő előtt még meg sem csókoltuk egymást, nemhogy ágyba bújtunk volna, ha érti, mire gondolok. Bezzeg ezek a mai fiatalok még a másik nevét sem tudják, de már lefekszenek egymással! Micsoda fertő! Már a tévéből is csak a szex ömlik, úgyhogy nem is nézek mást, mint a Lottó sorsolást és az Önök Kértéket. Jaj, a múltkor is mutatták a Latabárt, meg a Kiss Manyit! Ilyenkor mindig megkönnyezem az adást, mert annak idején még szegény megboldogult Gyulámmal néztük meg őket az Operett Színházban. Na, de nem untatom magát ezekkel a régi történetekkel, hiszen nyilván nem ezért látogatott meg, hogy egy bolondos öregasszony fecsegését hallgassa! Inkább főzök magának egy jó forró teát, mert látom, hogy szinte zöldre fagyott odakint! Sajnos csak akciós magyar teám van, mert a nyugdíjból másra nem telik. Bezzeg régen, amikor még az én megboldogult uram főosztályvezető volt a Magyar Állami Fűmag és Teagyárban, mindig volt itthon az idelátogató külföldi teaipari vendégektől ajándékba kapott Lipton, Earl Gray és Зелёный Таракан típusú tea. Hej, szegény uram napokig röhögött, amikor a teafiltert korábban nem ismerő szovjet delegáció tagjai a mi Pusztai Erős márkanevű filtereinket a szájukba vették és egyenest oda akarták önteni a szamovárból a forró vizet! Képzelheti, amint meglett férfiak üldögélnek és a szájukból kilóg a teafilter márkajelzése! Hahahaha! Bocsásson meg, de még ma is nevetnem kell, ha rágondolok! Manapság sajnos alig van valami, amin nevetni lehetne. Szegény Fifimet is el kellett altatni, mert már olyan öreg volt, hogy enni sem bírt… Látja, most meg sírok! Pedig olyan drága a papírzsebkendő is! Minden olyan drága! Legyen olyan drága és ízesítse be magának a saját ízlése szerint! Van itt kristálycukor, tej és egy kis citromlé is. Citromot már nem veszek, mert csak spanyolt lehet kapni, de az aranyárban van. Apropó arany! Szegény megboldogult uram imádta az Aranycsapatot! Én sosem értettem, mi jó van abban, hogy huszonkét fiatalember kerget egy labdát hatvanezer meg üvöltve nézi, de az én drága jó Gyulámnak rajtam kívül a foci volt a második szerelme. Heeej, de régen is volt… Jaj, nem untatom? Már megy is? Ilyen hamar? Remélem, hogy máskor is eljön! Viszontlátásra kedveském!
- Wxrstbgdzy! – mondta a kis zöld lény és egy csészealjba szállva kirepült a világűrbe.
- Szimpatikus volt ez az idegen! Olyan ritka manapság az olyan ember, akivel igazán jól el lehet beszélgetni!

Homoktesten csupán szemek
vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.

Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.

Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.

Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!

„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/

„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/

„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/

„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/

„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/

mottó:
„A vidám szív a legjobb orvosság…”
/Példabeszédek 17:22/

Nap süti a domb oldalát,
Színpompázik ezer növény,
Amit szomorú nép, ha lát,
Vidámul s többé nem kő’ vény.

Gyógyszertemetőt nagy had ás.
Nem sajog fej, nem fáj torok,
S nincs több szívizomgyulladás.
Pihenhettek jó doktorok!

Kedves nép, ha eszet osztok,
Azt el nekem rögvest hidd ám!
Szuper lesz, ha szórakoztok,
S egészséges, aki vidám.

(tánc!)

„Jaj, költő úr, én olyan búbánatosan szuicid voltam, hogy kiugrottam a tizedikről, de a verseit olvasva vidám lettem és visszamásztam az ötödiken. Hahaha!!!” /Mákos Huba, szobrász és villanyóra leolvasó/

Mióta napi huszonnégy órát röhögök, alig tudok enni, és már húsz kilót leadtam! Köszönöm Frady úr! Bruhahahaha!!!” /Sobrányi Samuné Dinnyei Duzgárka/

„Kenyeret sajnos nem áll módunkban adni, épp ezért érdekelne minket ez a hangulatjavító cirkusz.” /Sörhas Ferdinánd, népjóléti államtitkár/

„Sarlatánság! Azért sem leszek vidám, főleg így munkanélküliként nem! Jaj, a szívem! Hrrrgrrr… (puff)…” /néhai Dr. Szomory Tas, körzeti orvos/

„Te jó ég, hogy az én kristálytiszta logikájú példabeszédeimet milyen debil versek mottójául használják! Totál tengeribeteg vagyok, annyit kell itt forognom a síromban!” /Bölcs Salamon/

„Ne röhögjetek, hanem inkább bőgve sírjatok és üvöltve zokogjatok, ti dögvésszel vert tisztátalan nép! Jönnek a babilóniai sáskahadak és kint fog száradni a beletek a gyehenna dögkútján, ti szerencsétlen bálványimádó büdösbogarak! Brühühü!” /Jeremiás, a síró próféta/

„Oké Jerry, ne spilázd túl a szereped! Don't worry, be happy!” /Bobby McFerrin/

„ Az én kedvesem egy olyan lány, aki addig röhög, míg nem hány cigánykereket a saroglyán, az én kedvesem,  víg paraszt, úgy hiszem.” /ByeAlex/

„A leghatározottabban tiltakozom a munkanélkülivé válásom miatt! Frady Endre, hogy a ló lambadázzon a fültöved körül!” /Dr. Kalmó Piri, kezelőorvos és gyógyszerész/

„Áááááááá!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi Robikám, mindjárt itt az ápolónő!” /Puzsér mama/

„Dugó van, ketteskeee!!! (tasli) Így ni! Ne aggódjon, Puzsér mama, ez a ló adagnyi nyugiszuri mindent megold majd!” /Brünhilda Ursula, fekete öves szakápolónő/

Pokol az maga a pokol!
Okos ember nem rostokol
Ilyen helyen, ahol tűz ég.
Ide senkit sosem űz Ég,
Hanem csak az önnön bűne,
Mely először kicsi dűne,
Majd domb, ami heggyé megnő:
Cigi, pia, káb’szer, meg nő,
Paráznaság, csalás, harag
Emberből gazembert farag.

Két pofára röhög sátán,
Jön Jézus, kereszt a hátán...
Könnyek, szegek, kettő lator...
Pokolban kezdődne a tor,
Ám a Vér hatni kezd s tisztít,
Okozva ördögi hisztit.
Sötétség bár harcol vadul,
Lélek testből kiszabadul,
S felszáll, hol szivárványív ül…
Van élet a poklon kívül!

„Herr Frady! Sajnos a verséből kimaradt a purgatórium! Ám ami nagyobb baj, hogy nyugdíjasként több időm lévén többet olvasom a Szentírást és döbbentem látom, hogy abban sincs benne!” /Ratzinger bíboros/

„Tisztelt ex-pápa úr! Mielőtt bárki meggyanúsítana, ki kell jelentenem, hogy sem én, sem a niceai zsinat nem vettünk ki semmilyen purga-izét a Bibliából, mert egyrészt már korábban sem volt benne, másrészt soha nem is hallottam róla. Az elmúlt 1676 évben, mióta halott vagyok, valahogy nem jutnak el hozzám a hírek. Nagy néha egy-egy Frady Endre vers. Ez valami felsőbb büntetés lehet?” /néhai Nagy Konstantin, római császár/

„Ne hazudjon ex-császár úr, igenis kivetette! Az ilyesmit és sokkal jobban tudom! Ha meg Frady Endrét kell olvasnia a túlvilágon, akkor mégiscsak kell lennie annak a tisztítótűznek.” Dan Brown, bestseller író/

„Ahol kötelező jelleggel Frady Endrét kell olvasni, az nem a purgatórium, az sokkal rosszabb annál. Az már maga a pokol. Én nem bírnám ki, hogy egy örökkévalóságon át Frady Endrét olvassak, úgyhogy lehet, hogy megtérek. Anyám szerint rám is férne. Már elő is vett egy zsoltáros könyvet, hogy együtt énekeljünk. Hát… nem is tudom… Milyen hely az a purgatórium?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jézus, Jézus, sallala, hozsanna, Jézus, Jézus, trallala, hozsanna! Manna az uzsonna! Buli vaaaan! Mennyei ez a hely és nagyon király a szivárvány is!” /Dizmász, a jobb lator/

„Menny, vagy pokol? Esetleg purgatórium? Tényleg olyan lényeges kérdések ezek, amikor csak árnyalatnyiak a különbségek? Jó, vagy rossz? Attól függ, hogy kinek. Eldönthető-e? Ízlések és pofonok. Kinek ez tetszik, kinek az. Örök tűz? Hidegkedvelők nem szeretik, a fázósaknak viszont főnyeremény. A szférák zenéje vajon pop-rock? Netán funky, vagy metál? Esetleg beat? Egy Puzsér nyilván azt is lepontozná. Vajon mindenkinek tetszik-e a szivárvány? Valakinek túl csicsás, másnak meg kevés benne a szín. Jó-jó, Jézus jó volt, mégis keresztre feszítették. Hát érdemes szélsőségesen jónak lenni? Nem nyugisabb a szürke átlag? Merjünk semmilyenek lenni!” /Török Gábor, elemző/

„Én biztos a Mennybe kerülök, mert amikor a múltkor jött értem a főördög, hogy levigyen a pokolba, úgy rúgtam fejbe, hogy a szarva beleállt a hátába. Utána a farkánál fogva megpörgettem és belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck! Jobban is vigyázhatnál, mert itt repült el az orrom előtt a rusnya fattya! Majdnem orrba rúgott a szőrös patájával! Még egy ilyen húzás és nem foglak beengedni!” /Szent Péter, kapuőr/

Bíróságon szünnap van ma,
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.

Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.

Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.

„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/

„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/

„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/

„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/

„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/

„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/

„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/

Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/

„Jön az árvíz, mindent kiönt!
Ne óbégass ’Ó, még mi jön?’-t!
Gátra magyar, áz’ a haza!
Sumák, kinek csontszáraz a
Cipőtalpa kívül-belül,
S ha az árhullám majd elül,
Akár vércsótány a nyulat,
Falja fel a közhangulat!
Magas az ár, mint a Mátra,
Bajtárs, özönölj a gátra!
Ne siránkozz, mint egy nő két
Gyerekkel, csak döntsd a tőkét
S homokzsákozz, úsz’ a paplak!”

„Ne tegezz, mert hajba kaplak!”

„Egy úr, a sodorban is úr! Nehogy már tegeződjek egy liberálbolsevik proletár költővel! Az a nő pedig nem két gyerekkel siránkozott, hanem két homokzsákkal a hóna alatt üvöltözött a rímszakival, hogy ne a mentési munkálatok útjában állva szavaljon! Az ilyeneket nem kellene inkább beleépíteni a gátba?” /gróf Möhtényi Lebenschmittel Hugó, dzsentri és hamiskártyás/

„Bluggy-bluggy-bluggy…” /a pap/

„Na, már megint vizesen akar valaki bejönni!” /Szent Péter/

„We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine!” /The Beatles/

„Ne kornyikáljatok külországi nyelven, ti idegenszívű igricek, mert megfurkálom a sáfránysárga ladikotokat! Inkább magyarosan énekeljetek, olyan jejejéset, mint a lyányok a fonóba’!” /Búvár Kund, hajófúró könnyűbúvár/

„A lyányok a fonóban nem jejejét énekeltek, hanem ingyom-bingyomot, tutálibe-málibét és sej-hajt. Búvár úr, ön igazi hazafiként tisztában lehetne a Kodály módszerrel!” /Dr. Rütyütyü Sebő, szolmizátor és kárikittyom szakértő/

„Kérném szépen, a vércsótány sosem eszik nyulat, mert nem szereti. A vércsótány fő tápláléka az aranymálinkó, az aranygaluska és az aranyhintó, hat aranyfarkú lóval. Ja, meg az aranykapu, ha nyitva van és bújj-bújj zöldág, zöld levelecske! Aranyeső hulljon nékem, aranyeső a virágos réten, aranyeső a szép kis házra, aranyeső a családomra!” /Dr. Ihajjáné Csuhajja Csótika/

„Aranyeső?! Még mit nem! Az én arámat már nem kell nyesegetni, anélkül is úgy fel van vágva a nyelve ennek a sukár menyecskének, hogy tyű!” /Bódi Guszti, lidiladiladilárnok és nótafarakás/

„Fel van vágva a nyelvem, mi?! Nesze, te henye tohonya böhönye, nesze!” /Bódi Gusztiné, nyesetlen ara és sukár menyecske/

„Sportnyelven szólva: a vers a gyenge kezdés után erősen visszaesett és most olyan mélyen van, mint aszálykor a talajvízszint. Sajnos, mivel fajsúlytalan alkotás, az árvíz tetején fog lebegni, de reméljük, hogy végleg eltűnik majd a Vaskapu környékén. Anyám úgy megijedt az árvíztől, hogy hóna alatt egy gumikacsával fel akart ülni a Citadella lőrésébe, de megtiltottam neki, úgyhogy most mobilgátat épít a János-hegyen. Szerintem akut Frady Endre mérgezése van. Nekem viszont sajnos idült. Át is megyek a vomitóriumba.”  /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én kedvesem egy olyan lény, aki gátat épít Szentendrén, és tücsköt ment faladikkal, úszkálva keresem, az én kedvesem, megfázom nedvesen, s rám röhög kedvesen.” /ByeAlex, árvízi daljós/

„Csak ránézek az árvízre, oszt’ ijedtében elillan és felhő lesz belőle, hö!” /Chuck Norris, elementáris világállat/

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/

Statikus, míg vígan számol,
Dudorászik D-dúr s H-moll
Dallamokat s zúg az ének.
Kollégákat, akik vének

S nagyothallók, nem zavarja
Irodának dalos varja.
Ki meg hall, mert fiatal ő,
(Időnként bár plafonba lő,

S csintalanul csinos helyre
Fülhallgatót tesz a fejre,
Vagy az ablakon át heti

Rendszerességgel, ha veti
Is ki magát), boldog talán,
Mászva az iroda falán.

„Igen, én mindig boldogan mászok a falra, amikor a statikus kolléga úr dalolni kezd, mert egy kicsit legalább megmozgatom a monitor elé petyhüdt elgémberedett testemet. Mivel abszolút hallásom van, mindig az iroda legtávolabbi falát választom.” /Csofándi Zénó, fiatal kolléga/

„He?! Mi van?! Mit csináltok ott a falon?! Már megint süketeltek?!” /Dr. Ágyússy Ottokár, idős kolléga/

„Azért kell falra mászni, mert ha az ember egyből a plafonon van, az nagyon veszélyes, hiszen könnyen eltalálhatja egy eltévedt golyó. Batman kolléga is így került kórházba és felépülése után már vissza se mert jönni, inkább a könnyebb utat választotta és megélhetési filmsztár lett. Hja, csak statikusnak ne menjen az ember!” /Pókember Jenő, irodai világháló adminisztrátor/

„D-dúr és H-moll együtt! Micsoda hangterjedelem! Micsoda egyberobbanó dallamvilágháború! A harmóniák dísze, a diszharmónia! Nett szó szonett! A költő itt megint olyat alkotott, amit más még megérteni sem képes. Megint olyan gyorsan előzte meg a korát, hogy a puszta szele kicsapta az irodalmi traffipax biztosítékát. Csak akinek van füle, az hallja! A többiekről meg essen le a szemüvegük!” /Dr. Mákonyi Makonyáné Pedigleni Piroska, bölcsészkari adjunktus és vattacukor árus/

„Na, csak kezdjen el valaki váratlanul kornyikálni mellettem, én fél fordulattal úgy rúgom ki fallal együtt, hogy a többieknek se lesz hova mászni!” /Chuck Norris/

„Költőkém, gyüjjön mán egyszer el hozzánk egy író-bemosó, vagy izé, mit mondok mán, egy író-olvasó találkozóra, ’oszt mondja mán meg kend, hogy lehet valami egyszerre csinos is, meg csintalan is, he?! És egyáltalán, mi a nyavalya az a csin?! Hű, de mérges lettem! Megyek is, ’oszt bemosok egy olyat a szénnek, de olyat!” /Lignit Lajos, alsó-puttyordi vájár/

„Mindig tudtam, hogy irodában csak a kretének és a kriplik dolgoznak! Magukra zárják az ajtót, ’oszt nyáladzanak, meg kornyikálnak! Hát nem sokkal jobb itt falun, ahol csak a kutyából nem lesz szalonna?!” /Cserpák Pista bá’, nyugalmazott téesz-elnök/

„Szonett?! Ez úgy szonett, ahogyan én egy pipacsillatú hastáncosnő vagyok, és ahogy a csillagokat csillagcsavarhúzóval rögzítik az égre! Ne lássam anyámat szigonnyal cápára vadászni, ha illumináltan, egy talicskában tolva nem írok ennél százszor jobb menüettet! Mit? Hogy szonettet? Ja igen, azt is! Hű, de ráz ez a talicska!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs, Robikám, de épp macskaköves úton tolom a talicskát! Hű, de nehéz vagy, fiacskám! Nagyon kivan a derekam! De legalább ne danolásznál közben! Ilyenre szoktál két pontot adni, mondván, hogy ettől már engem sem kell eltiltanod, mert én sem akarom hallani. Megyek is inkább cápára vadászni!” /Puzsér mama/

Kvászomat, míg iszom,
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!

Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.

Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!

„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/

„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/

„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/

„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/

„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/

„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/