Kint az utca hódarás,
fehér szegény lódarázs.
Fázós torka rekedt és
se sárgás, se feketés.
Lódarázs bár hófehér,
hódarázs nem lófehér.
Mázli, hogy a hódarázs
nagyon ritkán lódarás.
Lódarázs kér: „Instállom,
installálják istállóm!
Beszáll hideg hódara,
megfagy hód vő s hód ara!”
Lódarázs s pár hódrokon
rí hódarás fodrokon.
Hűs hóhajuk beremeg,
üté már tél dere meg.
Tél dere már megüté
fejemet és „Meggyütté?!
Hódtrágya van hajadon!”
- bőg Őm. Marad hajadon.
„A Hódara c. vers egy humoros nyelvi játék, amely a hód, a ló és a dara szavakat ötvözi különböző módon. A vers ritmusa és rímei is a szójátékokat erősítik. A versben a lódarázs egy olyan lény, aki a hódarázs és a ló keveréke, és a tél beköszöntével fázik és istállót kér. A vers végén a lódarázs fejére hódtrágya hullik, ami még jobban elkeseríti. A vers egyfajta paródia a klasszikus magyar népi költészetre, amely gyakran használ állatokat szimbólumként. A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és író. A vers a Hódara című kötetében jelent meg 2020-ban (sic!).” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Mi van, te télderű fejű hódagyú gyógyegér?! Nem veszel feleségül, mert meg mertem mondani, hogy hódtrágyás a nagy busa fejed, te szerencsétlen?! Most szólok, ha nem leszel ott az esküvőmön, vagy bármi mást mersz mondani az igenen kívül, amikor kérdeznek, úgy váglak szájon a sodrófámmal. Hogy a benyelt fogsorod az aranyeredet fogja harapdálni! Na, gondol át még egyszer, hogy szeretsz, ugye?!” /a nagy Ő/
„Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt lódarazsak megfagynak.”
/M. András, a költő legállandóbb és legnépdalosabb kommentelője/
„Fagyhatár a kertek alatt
Nyolcvan centi talajmélyen.
Ott lenn, hol a vakond haladt,
Lódarázs is túl kell éljen.
Szóval eM úr nem kell pánik,
- Nap szól - talajt hővel kenem,
Nem fagynak meg Schneider Fánik,
És a lódarazsak se nem!”
/Dr. Tarajos Alajos, altalajos talajmechanikus és fagyhatárőr/
„Nem tréfa, nem finom a tré fa! Hód arás falatok helyett jó darás tésztát tessék! Attól lesz jó darázsdereka! ... Már akinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hídfalú hódfaló/
„Lódarázsderékszögmérő?
Már akinek fa tré? Mér' ő?
Mér' nem, kinek nem tré a fa,
Hanem hódarásan kafa?
Ház úr, önből elvett észt a
Darázscsíkos darás tészta!”
/Dr. Tréfa Fatré, Testnevelési Faiskola rektor potroha/
„Ne sírjon annyit a lódarázs. Alkalmazkodjon, vegyen fel valami meleg cuccot. És ha attól fél, hogy a tél dere megüté a fejét, tegyen a fejére darázssapkát, darázskucsmát, vagy maradjon bent és fűtsön be. Nem elég, hogy védjük a kutyát, a macskát, meg a Fradi kapuját, nekünk is kell egy kis pihenés.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leglódarázsonfelháborodóbb kommentelője/
„Nyuggerapó, legyen érző
Szíve, ne ily szomjra vérző!
Darazsakra kucsmát tegyen
S csíkos ruhát, ami egyen,
Hisz' szívében van egy rakat
Hely, mely tök' csíp darazsakat!”
/Dr. Szívküldi Szotyola, lódarázsmegszerettetési pszichoszomatikus szakorvosdoktornő/
„Végül is bármiről lehet verset írni, sőt akármiről, de minek?! Ahogy a költő (nem ez, hanem egy igazi) kérdi sós hólével borított kedélyállapotba fagyva:
Frady ismét szénné égett,
Ám mi célból, vajh mi végett?!
Szóval maradjunk annyiban, hogy legyen ez is a már-már megszokott NEM ENG.!”
/Hódarássy Humbug, a Frady Endrét Gyökéragyú Elvetemültségnek Nevező Club (FEGYENC) izgő-mozgó irodalmi intézkedési igazgatója/
„A költő ismét olyan témát feszeget, aminek feszegetése bárki másnak erőt, egészséget meghaladó feladat lenne. A költészet konzolos egykarú emelőjének tengelyre merőleges irányú húzásával Frady Endre behatol a felszín alá oly módon, hogy leemeli az eldologiasodás miatt megkövesedett felszínt a hallgatag mélyről és ezáltal mi is belehallgathatunk abba, hogy miről fecseg a felszín és miért hallgat a mély. Az olvasó eközben a reveláció erejével döbben rá, hogy a felszínt betakaró fehér hódara tulajdonképpen az általa el- és betakart leglényeget elhomályosító feketeség. Micsoda önmagával antagonisztikus ellentétben álló irreverzibilis determinizmus, micsoda tanulatlan telhetetlenség! Színorgia, állatvilágegyetem és beteljesületlen szerelemözön, mindez öt röpke versszakban! Éljen Frady Endre, a dióhéjban történő mindent megmondás szintaktikus szeizmográfja! Éljen az örök hó irodalma! Ne szégyelljünk a csupa nagybetűs KÖLTŐTŐL tanulni, tanulni, tanulni!” /özv. Lenin Lajosné Uljanov Uborka, a Minimalista Irodalmat Kulturális Univerzumként Legitimáló Állami Sószóróhivatal (MIKULÁS) ideológiai főmunkatársnője/
„Amikor elhagytam a tanári pályát, hogy az egyetemes kultúrát szolgáljam nem középiskolás fokon, akkor naivan arról álmodtam, hogy a saját képemre formálom a nyilvánosságot, ám ehelyett a saját képembe kaptam ezt a torz nyilvánosság szeme láttára szégyentelenkedő kártékony szánalomkupacot, aki Frady Endre néven büdösíti tele a költészeti közéletet! Lódarazsas hódara, szentanyám, hódarazsas lódara, egyenest bele a pofánkba, még elugrani se lehet! Én megértem, ha egy költő a neki adatott valamivel küzd valami ellen, de ez a hagymázas hóhányó csak a tanulhatatlan tehetségtelenségével küzd a józan ész ellen! Frady Endrével kapcsolatban csak egy dologban reménykedhetünk: talán ő sem él örökké! Én mindenesetre egyetlen dolgot kérek csak a remélhetőleg fehér karácsonyra: egy Frady Endre viaszbábut a hozzá tartozó nagyon hegyes kötőtűvel!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A múltkor felkértek, hogy egy hódarás hódesküvőn adjak össze egy hódpárt, a hódvőlegényt és a hódarát. Én a hagyományos és hibás papi szokással ellentétben nem összeadtam, hanem összeszoroztam őket, mert csak így lehettek ketten eggyé.” /Chuck Norris, a teológiai matematika pontifex maximusza/
