Halat fog a halászháló,
Tó közepén nem lép rá ló,
Legfeljebb tán csaló, léha
Áljézusraj, de csak néha.
Parton száradnak a halak,
Ott kószál egy bajszos alak.
„Cirmos cica, haj, de lopnád!
Pálcám, mellyel ütlek, kopp!, nád.”
Macskán nincsen nyoma gőgnek,
Fut, míg parton kosok bőgnek.
Tisztán láthatja a vak azt,
Könnyet bennük halszag fakaszt.
Árnyékában parti kosnak
Ex-tanárnők sírva mosnak
Szagát sem bírván a halnak.
Halmosónők korán halnak.
„Valami bűzlik Hunniában! Magyarország halszagú! A neves türk-mongol drámaíró, a halszavú Bili-dzsem Kekszpír örökbecsű kérdésfelvetésével élve:
Mosni vagy nem mosni: az itt a kérdés.
Akkor retkesb-e a lélek, ha tűri
Halhorda minden bűzét s szagait;
Vagy ha kiszáll tenger halszaga ellen,
S vegyszert ragadva véget vet neki?
Több bukék vannak tóban és stégen, Horatio, mintsem orrszervetek gátolni képes.” /Omlett, hun királyfi/
„A jövőgyilkos státusztörvény bevezetése előtt büdös kölkökkel, azóta büdös halakkal foglalkozom. A különbség csak annyi, hogy most kevesebb munkáért kapok több bért. Halni pedagógusként is korán haltam volna, de így legalább lesz miből kifizetni a temetésemet. Ha a nyugatra kitántorgottak helyére addigra jön néhány piréz migráncs sírásó…” /Éhkopp Édua, ex-tanárnő/
„Vergődnek a halak, mert alacsony a Balaton vízszintje? Nem gond, majd feltöltjük a tavat az Európa bajnok hazai inflációval és pályalehagyó pedagógusokkal!” /Tós Tas, a Magyar Állóvizek Vertikális Zenitjéről Rendelkező Testület (MÁV ZRT) síntér sintérje/
„Költőféreg úr, maga nádpálcával ütlegeli a cirmos cicákat, haj?! Magának vaj van a fején haj helyett! Macskajajt akart?! Megkapja! Magát az önbírói testület tárgyilagosan találtra és süllyedtre ítéli, majd visszaküldi a teremtőjének, lapra szerelve és halolajban megabálva! Cicagyilkos kretén!” /Dr. Halszagú Hannibálné Tigristekintetű Teréz, az Ártány Lelkű Latrokat Agyabugyáló Testület (ÁLLAT) joghézagzáróvizsgabiztosa/
„Ilyen megrázó erővel, kedvetlen derűtlenséggel, szelíd kebelsimogatással, kifinomult végítéletszerűséggel, letargikus jövőbe vetett hittel még senki nem énekelte meg a magyar tanárok visszavonhatatlanságba süllyedt sorsát. Ebben benne van, szerencsétlenek értetlensége, hogy: Miért kell megmosni egy olyan állatot vízben, amelyik egész életét vízben töltötte el?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legértetlenkedőbb kommentelője/
„Napolajos vízben a hekk
Megmurdel s annyit se mond: Nyekk!
Ha ráharap migráncs balbekk,
Mielőtt tanár mosná mekk,
Köp egyet és inkább fal Mc-
-Fish-t ő!”
/Krekk Kravátli, torokszorítóan tré faviccdíler/
„Hé, tudatlan úr, a balatoni hekk nem a Balatonból származik, hanem a messzi Argentínából, mint Messi! Ezenkívül amíg a hekker olajban süt, addig a hacker olajra lép. Ettől függetlenül, egy volt pedagógus, akár hekker lesz, akár hacker, mindenképpen jobban jár. Sokkal jobban. Csórikáim, ez az igazi életpályamodell!” /Vekker Vendel, fáradtolajszőkítő adathalászlé specialista/
„Na, tessék, ezért úsztam idáig Argentínából tizenvalahány ezer kilométert keresztül az Atlanti-óceánon, át a Földközi-tengeren, bele a Fekete-tengerbe, Vaskapun át föl a Dunán, a Gemenci erdőnél végig a Sió-csatornán, oszt’ a siófoki zsilipen laza lazac módon átugorva be a Balatonba, hogy megmurdeljek a napolajos édesvízben és megsüssenek a büfékben nyári rabszolgaként dolgoztatott pedagógusok?! Ezzel az erővel otthon is maradhatnék a tengerben és elkerülném a sütőolajat is! Don’t fry for me Argentina!” /egy migráncs hekk/
„Mit szólnak mindehhez a kifogott halak? Van-e kifogásuk a kifogás ellen?” /M. András, a költő legállandóbb és leghalügyibb kommentelője/
„Miután a parton meghalt,
Senki sem kérdezi meg halt,
Kifogással egyetért-e,
Vagy tán direkt maga kérte?
Nem jön ki hang halnak torkán,
Néma, mint Holdon az orkán.
Nos, haljogi ombudsmannak
Ilyen gondjai is vannak.”
/Csuka Csekőné Róka Réka, a Halász Vadász Gimnázium (HVG) kényszerképzett igazgatója és maszek menzai halbelezője/
„Ez az, Réka, mondd meg nekik!” /Csuka Csekő, Brüsszelbe száműzött egykori haljogi ombudsman/
„A költőt fiatal korában egy nyári balatoni edzőtáborozáson arra kényszerítették, hogy az idősebb csapattársak által kifogott halakat pikkelyezze, belezze és mossa, míg a horgászok az edzővel kártyáznak. Azóta a költő a halat csak tányérban készételként és versben rímként tudja elviselni.” /Tahorányi Törhő, a költő életrajzírója/
„A Halászati Könyvhét antiszenzációjaként megjelent Tahorányi Törhő: A Költőgigász és a halatlan halhatatlanság című Frady Endre életrajza. A kötetet többek között halszagú versrészletek és a főszereplőről készült fiatalkori képek teszik elviselhetetlenné. A mű a Megvető kiadó gondatlan gondozásában látott napvilágot. Négy példányt adunk egy százasért és a vásárló ajándékban kap hozzá egy nemolvasószemüveget is! Vegye, vigye, ne is lássuk!” /részlet a Halászati Könyvhetet reklámozó kiadványból/
„Van egy visszatérő rémálmom! Arra riadok fel, hogy egy Frady Endre felolvasóesten ülök az első sor közepén és nem tudok elszaladni, mert oda vagyok kötözve a székhez! A számba rozmárfogak vannak beoperálva, úgyhogy le sem hajthatom a fejem önvédelemből, mert rögvest hasba szúrnám magam! Egy darabig üvöltök, hogy túlkiabáljam az agyamat gúzsba kötő rettenetes rímpárzásokat, ám végül mégis a gyomromba mélyed a rozmárfogas fájdalom és halszagú verítékben, magam alá csinálva felébredek... Micsoda megkönnyebbülés, hogy sehol egy Frady Endre! És ekkor pittyen a gép, hogy verses emailem jött... Jaj! Vessetek a döglött halcsorda elé!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha halra éhezem, kiiszom az öblöt és visszaköpöm a haltalanított tengervizet, úgyhogy én mosatlanul eszem a halat. Nem lesz semmi baja. A magyar pedagógusok palackozott búcsúleveleit kiveszem az üvegekből és a különválogatott cuccot elhajítom a szelektív hulladékgyűjtőbe. Gyerekek, gyűjtsétek ti is szelektíven a hulladékot, vagy kifejellek titeket a világűrbe!” /Chuck Norris/
