Hogyha pénzt szórnak e kezek,
S túl hevesen költekezek,
Forrásaim időíve
Nem kérdés, hogy negatív-e!
Kacsalábon forgó várat
Álmodtam, de ez még várat
Magára, s ahhoz, hogy öltsön
Alakot, kell sok-sok kölcsön!
Jertek, drága uzsorások,
Zsebetekben mélyre ások,
S Lovin többszöröznék lóvét,
Ámde, ó, jaj, sötét ló vét!
Maszkban, mint a kém pirézek,
Rejlek, s bárhová is nézek,
Hitelezők ű’nek, á’nak:
Perka Diem! – Pénzz a Mának!
Perkáltam vón’ lovettát ám,
S morzéztam vón’ *ti-tá-tá-tám,
Ti-tám s ti-tá-tá-tám előtt,
Ám egy pénzbehajtó lelőtt!
*j a j
„Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!!” /Sós Borszesz, fullalkoholista adósrabszolga-kereskedő kalózhajó-kapitány/
„Költekezni emberi dolog, de állati költséges! Igen kemény! Hah, lágyabb ének kell nekünk! Mondjuk egy jobblada. Karinthy Lemaître óta tudjuk, hogy a pénz és a nincs szavaink egy tőről fakadnak. Arról nem is beszélve, hogy még a ködös Albionban is átvették a pénz szavunkat, és ők is a megélhetési nehézségeket értik alatta. Na, de csak óvatosan a rencerkritikával, mert messzire elér ám a Dolcsi Vita Della mancsa!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Jobbladázik, humán szaki?!
Féltengely, egy dél-északi,
Kergesse önt Albionba,
Hol nincs pénz, csak well-done gomba!
Elszakadt a karín? Titán-
-szál kéne! – szól Karinthy tán.
Itassa a pénzszag-pancs át
Dolcsi Vita Della mancsát!”
/Don Kihótt-e, szélmalomharcászati őskövület/
„●▬ ▬●●● ▬●▬● ●●▬ ▬ ▬● ●●▬● ●▬● ●▬ ▬●● ▬●▬ ▬ (abcug frady)” /Morze Mirza, lóápolónő és zsokézsírégető/
„Találgatom, eme morze
Józan eszet tőlem orz-e?
Asszem, igen, sokat orz, ó!
Ettől lesz az agyam torzó!”
/Félfejű Fülfájó, csökkent értelmű nagyothallóművész és híradástechnikai analfabétablokkoló/
„Na, ha mindezt előre tudom, akkor még időben elfelejtettem volna, amit addig tudtam! Nem akarok tudni arról, ami azóta történt, hogy már nem tudok magamról se! Hadd nyugodjak békében! Remélem, hogy halottként is jól festek!” /Samuel Finley Breese Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/
„Költő úr, ön pénzügyi területen felelőtlenebb, mint egy érvényes végrendelet nélkül munkába induló nagycsaládos kamikáze! Hitelből törleszti az uzsorakamatra felvett kölcsönt?! Lóversenybe befektet s kap pénzügyi defektet?! Hát nem tudja, hogy négy lába van a lónak, és bár véres a feje, mégsem fél pók?! Na, ne búsuljon, most az egyszer a hóna alá nyúlunk - persze csak kesztyűs kézzel, mert büdösen izzad! - de egy napon kérni fogunk valamit! Ne féljen, egésszen!” /Don Capisco, a Cofidis Nostra ügyvezető keresztapja/
„Az rontotta el a világot, aki kitalálta a pénzt! Mennyi pénzt kapnak a kommentelők? /M. András, a költő legállandóbb és legellentmondásosabb kommentelője/
„Rossz a pénz, de mégis kéne?!
Ne bolonduljak meg én-e?!
Költő és a kommentelő
Pont egyformán nem megy elő-
-re a fizetési listán:
Nullát kap, mi tök jó is tán,
Hisz’ a sok százalék adó
Után is mind megmarad, ó!
eM úr, maga pont úgy kavar,
Egyből pirost ad ám a VAR!”
/Pengő Pongó, csengő-bongó rímfaragóművész és pénzügyi tanácsadócsaló/
„Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti! Vagyis "Mentsd meg lelkeinket!" Frady verseitől, vagy inkább mi is hullám sírunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Val; de nem, amelyik Ki(l)mer, hanem aki Verne/
„Szeizmikus nyíróhullám
Megrázza a síró hullám?
Ház Doki, ha sír a hulla,
Esély rá, hogy hulla: nulla!
Tudhatnák ezt okos dokik:
Sírni csak az élő szokik!
Ki nem hulla, pénzt is keres,
Kisangyalom, engem szeress!”
/méltán ismeretlen szerzőjű műnépdal/
„Jótanácsok annak, aki kacsalábon forgó várra, vagy hasonló marhaságra vágy:
(ifj. Jurisics Miklós jóirányos gondolmánya)
Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Az még soká várat, ha megkívánsz egy várat.
Nézd meg az árát, de ne vedd meg a várát!
A kölcsönt felvevőnek két lába van, mégis megbotlik.
Nincsen lóvé, uzsorás nélkül.
Addig jár a Lovis a Turfra, míg a pénzbehajtó be nem töri a fejét.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legjótanácsosabb kommentelője/
„Rossztanácsok marhajótanácsok osztogatóinak:
(ifj. Jurisics Miklós monnyonle!)
Addig nyújtózkodj, míg el nem szakadsz!
Sokat akar a szarka, de a pénzbehajtó úgy megveri, hogy tarka.
Ha nem akarsz várat, vonatot vegyél, mert a vonat nem vár!
Vevés előtt nézd meg az árát, hogy vevés után ne vágj fel eret!
Kölcsönvevőnek fáj két lába, megbotozzák, attól kába.
Nincsen lóvé? Majd ád O.V.! Áldassék a neve!
„Addig jár a Lovis a Turfra, míg közös lónak Turfos nem lesz a háta!”
/id. Jurisics Miklós, a fiát kitagadó kisnyugdíjas, a kőpatkós kőszeg feltalálója/
„Carpe Diem helyett Perka Diem! Micsoda szellemes szótagcsere! Ki más merne egyetlen, csak vájtfülű entellektüelek szűk rétege által értett latin szóviccre építve megírni egy egész verset?! Ehhez csupán az olvasók iránti teljes elefántcsonttornyos közönnyel viseltető Frady Endrének van elég bátorsága! Merjünk Frady Endrék lenni!” /Zöldgolyó Zétényné Fehér Filantrópia, a Fradyt Imádó Költeményfalók Alapítványa (FIKA) tótumfaktuma és éceszgébere/
„Mi ez a megkamatadózott monetáris sületlenség, ez az aritmikus morzegyalázás?! Ki ez a kamatlábszagú éhenkolbász?! Frady Endre költészete töretlenül és exponenciálisan gyorsulva halad az általa meghatározott egyre meredekebb lejtőn! Ha szegény anyám jeti lett volna, én pedig egy általa elindított hólavina, akkor sem zudtam volna olyan sebességgel elpusztítani mindent, ami az utamba kerül, mint ez a habzó szájú költősakál, ez az irodalmi falósejtkupac! Mondanám, hogy a NAV vessen ki Frady Endrére 200%-os köztiszteletadót, de abból nem folyna be egyetlen fillér sem, sőt, még vinné is a pénzt! Megvan, legyen közutálatadó!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nekem nincs szükségem pénzre, mert nekem mindenki mindent ingyen ad. Tisztelettel leborulnak a földre és olaszul kiáltják a világszerte használt nevemet: Don Tkillmi!” /Chuck Norris/
