Bölcsen szól e bio-ének,
Bőszen mutálódnak gének,
S arról is dalolgat hej, szám,
Miért hét a sárkány fejszám!
Kotta-puskáimba lesek,
S máris zengem: DNS-ek,
RNS-ek, peptid láncok,
Tyű, pörögnek s van jó tánc ok:
Gén bármiből bármit kreál,
Barcából is lehet Reál,
S nem olyan, mint félszeg E.T.,
Hatalom megrészegíti!
Azt nyilatkoztatja így ki:
Sárkányfej ne legyen egyke,
Abba nem fér be sok agyka,
Úgy kő' néki hét fő, úgy kő'!
Élővilág setét egén,
Kontroll nélkül tombol e gén,
S mindünk fölött így lesz úrrá...
Áve diktátorunk, hurrá!
ui.:
Amit nem tudok, de sejtek,
Agyamból szöknek ki sejtek...
„... zsákba macskát sose rejtek,
némi IQ-t így veszejtek.”
/D. György, a költő társtervező céges mérnökkollégája/
„Vízszintesként sose lejtek.
Kik így tesznek, mind selejtek.”
/a horizont/
„Uiiii, ez fáj! Hogyne szöknénk ki egy ilyen hanyatló agyból?! Még a végén ránk zsugorodik, mint a nejlonfólia a mirelit csirkére, oszt' olyanok leszünk, mint a fába szorult féregnyúlványok! Úgyhogy inkább tömegestől menekülünk, mint a csóró nyugatiak a tejjel-mézzel folyó Magyarországra!” /a költő agysejtjei/
„Áve diktátor, mi?! Célozgat, költő úr, utalgat?! Miért nem a számlámra utalgat sokszor sokat?! Netán sokat sejtet?! Kiüssem az agyából az összes sejtet?! Mind a hetet, ahány fejű a sárkánya?! Na, irány az aknamunkatábor! Maga lesz a latrina magica, oszt' lapátolhatja ki a génmanipulált ganyét a pöcegödörből a trágyatalicskára!” /Csávás Kálmán főcsőnagy, az Alanyi Gyökérköltő Renegátokat Ütlegelő Hadosztály (AGYRÜH) teljhatalmú csatornapatkányirtó hintalovas ellentengernagyonnagya/
„Ha túléljük ezt a zavaros korszakot,
Amikor már tisztán látjuk a holnapot,
Akkor mivé mutálódik majd az ember,
Amit mai ésszel elgondolni sem mer?
Lesznek-e még versek? Mi lesz majd a téma?
Remélem, hogy nem lesz majd mindenki néma.
Mi lesz a lakhelyünk? Város, falu, puszta?
Lesz-e majd sok helyen Frady Endre utca?”
/M. András, a költő legállandóbb és legfradyendreutcáravágyóbb kommentelője/
„Egészen vagy félig készen,
Minden kulturáltabb részen
Frady Endre utca lészen.”
/Micimackó: Tao és Zen/
„Tolmácsot kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas biobigyó/
„Tolmács kéne, Házi bigyó,
Kettős nyelvű kvázi kígyó,
Kinek neve Schilling Pista,
S fél maszekként bilingvista,
He?!”
/Stephen von Schilling, génmanipulált kígyó imitátor és színes szélesvásznú szinkrontolmács/
„Na, itt álljunk meg egy szóra! E vérlázító vers hatására ez a bizonyos egy szó, amit szólok a génmutáló hangon ugató, beültetett cápafogsorú rottweileremnek: ÖL!!!” /Póráz Piréz, kutyakiképző és katarzistalan költőket kinyuvasztó kisiparos/
„E vers elolvasásáig a Mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre azt feleltem volna, hogy génmutáns, de most már elment tőle a kedvem.” /négyszemű és négykarú lila lény/
„Mi ez a huszonkét soron keresztül csócsált mindenbüdösítő semmi?! Ki ez a genetikai kísérleti labor hulladékraktárából kiamortizált rímfröcskölő sejtselejt kupac?! Ne lássam anyám szellemét kitárt szárnyakkal lebegni a Juve-Fradi Európa Liga döntő felett a Puskás Arénában, ha nem követelem, hogy Frady Endre fülébe forró ólmot öntsenek, míg a fafeje hamupéppé nem lazul és nem érzi magát annyira gazul, hogy ki lehessen ültetni szobanövénynek a János Kórház vigyorgójában a szennyvízkifolyó alá bő lére eresztve! Ólmozott füllel remélhetőleg nem hallja meg mejd az utolsó harsonaszót és eszébe se jut feltámadni! Legalább a túlvilágon nyugtunk lesz tőle! Ámen!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nana, Robikám, nana! Ha én megfújom a harsonámat, azt még az is meghallja, akinek Tesco gazdaságos benzines kétütemű Ottó motoros kínai hallókészüléke van, amiből használtan vett reklámáron négyet egy százasért a bolhapiacon egy menekülés közben akciózó itt a piros hol a piros játékostól! A mi mennyei fúvószenekarunk elől nincs menekvés! A mi produkciónk hangjára az is feltámad, aki nemcsak hogy pur és homu, te már régen nem is vogymuk!” /Arkangyal Atanáz, Decibel-díjas első harsonás/
„Minek ide harsona, arki?! Ha én kifújom az orromat, ahhoz képest az a harsonakórus olyan, mintha egy asztmásra génmanipulált haldokló molylepke sóhajtana egy hermetikusan elzárt búvárharangban.” /Chuck Norris/