Tarvágás utáni tar táj
Szörnyű, mint rút vécétartály,
De nem mind ám, csak az olyik,
Amely elzárva is folyik!
Szivárog az úszós szelep,
Túlcsordult víz mindent belep,
Csermely csurran, very big ér,
S ócska tócska küszöbig ér!
Büdös padlónk the great dögrét,
Merni befogunk pár bögrét,
S munkadüh bár tombol, e láz
Ellenére minden eláz’!
Hömpölyög sok icce, akó,
S ernyőt bont az alsó lakó…
ajánlás:
Jó herceg, ha lakot bérel,
S takarója messze ér el,
Olyan béreljen csak, olyat,
Mi leveket sosem folyat!
„Ez az, költő úr, áztasson el minél többeket, hogy pörögjön az üzletem és rengetegen vegyenek majd tőlem alig használt ernyőket és esőkabátokat! Fő a kreativitás! Ahogy akár ön is mondhatná:
Hogyha nagyon nagy az aszály,
Megfeneklik minden uszály,
S cserepesre szárad a száj,
Rossz tartályt lékelni muszáj!
Lényeg, hogy megoldjuk okosba’ és minden szempontból dőljön a lé!”
/Vízhatlan Vendel, vicik-vacak vegyeskereskedő/
„Ne essen költői túlzásokba, költő úr! Túltolta a túlfolyást, hiszen túl jól tudjuk mindketten, hogy ott a túlfolyó, ami megakadályozza a tartály peremén történő túlfolyást! A fölösleges víz a vécécsészében csobog, nem a padlón! Mi az, nincs mérnök a családban?! NEM ENG.!” /Szaniter Szervác, váci szervdíler és a Szükségvégző Irodalmi Fenegyerekek Országos Néplapja (SZIFON) főcenzora/
„Költő, fel, ha lakást újít,
Billentyűn ne legyen ujj itt!
Ne pötyögje búját-baját,
Ne érkezzen verses zaj át!”
/Jajne Jenő, a Lakásfelújító Igricek Poézisét Osztályozó Szakértők Óriási Munkabírású Alakulata (LIPOSZÓMA) alacsony munkabírású főispánja/
„A világ egy nagy vécécsésze!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Bud Spencer imitátor/
„Ház úr, e lét tényleg budi,
S jó az idézet, a Bud-i.
Ezt olvassa épp e kék szem,
A többire nem emlékszem.”
/Dr. Láz, Seniorkonyha-díjas Terence Hill imitátor/
„Költő úr, ne álljon meg félúton! Ne csak a közvetlenül maga alatt lakót áztassa el, hanem az egész házat, az egész országot, sőt az egész Kárpát-medencét is! Végtére is milyen medence az, amelyikben nincs feszített víztükör?! Lehetne végre saját hajóhadam és nem lovas, hanem hajós tengerész lehetnék! Igazi tengernagy lennék, nem csak fosztóképzős ellentengernagy! Éljen a nagy nemzeti csőtörés, virágozzon a magyar vécétartály!” /Vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957), hajókormányzó hintapolitikus/
„Egyik katasztrófa a másik után. Fordított katasztrófaturizmus. Nem az ember megy a katasztrófa helyére, hanem a katasztrófa jön az emberhez. Nem is egy. De legalább a vers nem lett katasztrofális , sikerült szép összefüggéseket találni a csúnya események között.” /M. András, a költő legállandóbb és legkatasztrófafelismerőbb kommentelője/
„eM úr, tartály ellen sajna
Nagyon ritkán hat a strófa,
Pedig nem is made in china,
Mégis egy kész katasztrófa!”
/F. Endre, lakásfelújítás idején albérletben állandó vízvezeték problémákkal szembesülő költőgigász/
„Ez igen! Ez a vers nem öncélú móka és kacagás, hanem veszélyben lévő világunk tudományos, komoly taglalása. A klotyó régóta az emberi sorsmélységgel foglalkozó irodalom középpontjában állt. Mint például a sumér budi eposzok, az ógörög pottyantós bukolikák, a reneisance szerelmi árnyékszék eclogák és a Világháborúk többszemélyes körguggoldás harci indulói. Az alsó szomszéd szomorú sorsa, jól ismert modern kataklizma. E példátlan remekművet olvasva, óhatatlanul a régen írt saját remekművem ódzkodik ide. Íme elétek tárom:
Kiskertemben zöldell a csempe:
Telihold van, recece,
Jönnek a tatárok!
Fél napja a klotyón ülök,
De még kicsit várok.
Sangvinista kendermaggal
Nyűtt ostáblán játszom.
Jól telik el így az idő,
Boldognak is látszom.
Életművem ez a budi,
Géniuszom gyöngye,
Bár lovasság rohamához
Valószínű gyönge.
Elmés műszeren látható,
Hol áll a szennyvízszint.
Védeni kén’ e kis házat,
Mint hajdan Cáricint.
Kiskertemnek végiben,
Bélnyugalmam székhelye.
Zöld csempe a fal, s ülőke,
Roncs seggem fekhelye.
Ha meghúzom a fogantyút,
Lelki békém helyreáll.
Duruzsolva öblít a víz,
Még a hajam is feláll.
Ach, de jő az ellen!
Kriptám lesz e lak talán.
Bokáig tolt kisgatyóval
Jön rám majd a rút halál.
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és a budi stáb legbudistább kommentelője/
„Nyuggearapó, budiverselj,
Házalj vele, teljen persely,
Ne te légy, kit balsors ver, sej!
Ha megszolgált tápod nyeled,
S túltelítődik a beled,
Budierő legyed veled!”
/Xoda Bikarbona mester, Erő szakos világegyetemi budi Jedi/
„Nem értem ezt az állandó nyivákolást! A föld lakossága amiatt nyavalyog, hogy aszály van, a költő meg amiatt nyöszörög, hogy a vécétartályából folyamatosan ömlik a víz! Miért nem lehet összekötni a problémát a megoldással és a költő úr vécétartályából öntözni a földeket?!” /Dr. Trágyássy Traktor, földművelésügyi szakértő/
„Mi ez az urinális túlcsordulás, ez a szellemi vesekőomlás?! Frady Endre, a Merjünk Tehetségtelenek Lenni! című vizeleti vetélkedő első három helyezettje, a költészet diszfunkcionális szellemi vécétartálya, bár végre magához méltó témát talált, értelmesen kifejtenie ezt sem sikerült! Az angolvécére utaló anglicizmusok a magyar irodalom abszolút mélypontjai! Ahogy annak idején Szergej Bubka versenyről versenyre mindig egy-egy centivel javította meg a rúdugrás világcsúcsát, úgy rontja Frady Endre versről versre a rímhányás színvonalát! A többszörösen megtaposott kritikus azt hinné, hogy innen már nincs lejjebb, ám legközelebb azzal szembesül, hogy dehogynem! Az vesse az első vesekövet Frady Endrére, aki leghamarabb arra jár! Kétszer vet, ki gyorsan vet! Pusztuljon a bélférgese! Hajrá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nekem nincs szükségem vécétartályra, mert én a texasi prérin leguggolva pneumatikus túlnyomással belövöm a nagy vastartalmú székletemet a Föld mágneses magjába és ezzel stabilizálom a mágneses pólusokat. A vizeletem hatósugara pedig reménysugár az egyébként aszályos termőföldnek.” /Chuck Norris/
