Tehetségünk szinte semmi,
Így jó anyánk nem is bánná,
Más keresne éhbért, nem mi,
Inkább váljunk főispánná!
Nem kell itt ész, nem is vitás,
Csak jó pap, ki holtig tanul!
Egy a fő, a lojalitás;
Tedd, mit kérnek, agyatlanul!
Élén állunk vármegyének,
Vagy heverünk, ha van jobb ágy.
Szól minket dicsérő ének,
S boldog minden birka jobbágy.
Magyarország jobban tejel,
Miénk a sok tehén, a juh,
S szebb jövőre mutat e jel,
Hogy a nyáj nem kevert fajú!
Nincs más tévé, csak az m1,
Propagandán nincsen csorba:
Magyarország előre megy!
Be a sötét középkorba…
„Mi jön belém?! Belém akar kötni?! Vigyázzon, költő úr, mert aki bejön az én bokszutcámba, annak nem kell sokáig feszegetnie a pofonládát! Hamarabb kinyílik az, mint zsemóbemben a bicska!” /Sötét Sebő, középkori ill. középkorú testépítőmérnök és betanított főispán helyettes/
„Kisbíró, azonnal doboltassa ki, hogy deresre húzzuk a bajkeverő fattyút, de előtte még kalodában kiállítjuk a piactérre, utána pedig gyakoroljuk a pallosjogot! Bitóra, ki ellenszegül, minden huszonegyedik századi kevertfajú piréz migráncsot! Az ingatlanai rám testálódnak, az ingóságai pedig nyilvános kótyavetyére vettessenek! Punktum!” /Döbrögi Dühönc, OKJ-s képzett főispán/
„Ha a főispánság és a vármegyerendszer a válasz, akkor mi lehetett a kérdés?!” /székesfővárosi falfirka/
„Ez a legjobb összefoglaló, amit olvastam a mai magyar helyzetről.” /M. András, a költő legállandóbb és legpozitívabb kommentelője/
„eM úr, önek mindez oké?!
Boldog, mint udvari zsoké?!
Magának ez jónak tűnő,
Akár Semjén ölte ünő?!
Ettől csillog szeme, mint a
KATA gyilkos Kata tinta,
Mellyel szignált új várúrnő,
S közjog kertben csak tyúkhúr nő?!”
/Klaviatúra Kolonczné Kutyafuttai Klausztrofóbia, klapancia költőnő és közrendbontó kikiáltónő/
„Baja van a közpénztévével, igric jobbágy?! Majd akkor nyüszítsen a patkányos tömlöcében, amikor végre visszaérünk a sötét középkorba és már se áram nem lesz, se gáz! Na, akkor majd olyan mélyre csökken a rezsi, hogy ahhoz képest a vakond járatok is fellegvármegyének tűnnek majd! Ja és NEM ENG.!” /vitéz Cudarossy Cöff, a Békemenetdalcsokrot Összecsináló Faliújság Főfőnökség (BÖFF) cenzorispánja/
„Költő úr, maga egy fáklyavivő! Na, fusson is föl a máglyára, oszt’ gyújtsa meg maga alatt és többet egy hangot ne halljak, mert megbotoztatom! Jól van, na, ne aggódjon, csak vicceltem azzal a máglyával! Hahaha! Felnégyelni!” / István király, a vérgőzfürdőshowman/
„Frady Endre, a ’Pofára esünk, nem hátra!’ irányzat ihletett igrice társadalmi problémák feszegetése közepette sem feledkezik meg a magaskultúra formavilágáról és minden rímösszecsengése olyan tiszta, mint egy olimpiai bajnok verseny utáni okosba’ leadott vizeletmintája, vagy egy közbeszerzés mínusz egyszerese. A keresztrímek sorokat átfogó feszületében születő mindenbírás és a sodró lendületű ugrás a Kárpát-medencét átlengő fortélyos félelem sötétbarna bűzébe olyan gyúelegyet hoz létre, melynek olvasásakor az Úr irgalmazzon nekünk, hogy ne robbanjunk fel a katarzis pillanatában, mint középkorból itt felejtett várkerti budi egy főszolgabíró által véletlenül lenyelt kézigránát viharos hasmenés okozta távozása közepette! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nyögvenyelésnek székrekedés a vége! Fogyasszunk sok Frady Endre rímrostot és tartsuk lágyan a szellemi székletünket!” /Sorvégh Béláné Aranyeressy Kólika, pályaelhagyó középiskolai magyartanárból átképzett gyomortükörképkeretező/
„ZENÉS KANNIBÁL EBÉD:
Szóljon sok síp, nagy pán, kis pán,
Bográcsban, míg megfő ispán!”
/Ugundibugundi Fakanalla Nyammnyamm, a zulumbulum törzs főszakácsa és rímes receptora/
„Mi ez a beteges múltba révedés, mi ez a fröccsöntött okádékzuhatag?! Frady Endre szellemi sivársága olyan mértékű, hogy ahhoz képest a Szahara egy giccsesen túlburjánzó édenkert! Amúgy meg mi a baj a sötét középkorral?! Ott legalább nem láthatóak, nem olvashatóak az ilyen versek, sőt, a szerzőiket rövid úton lenyaktilózzák! Éljen az irodalmi pallosjogom!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha itt Texasban is több száz évvel visszamennénk a történelemben, akkor nálunk nem vármegyei főispánok lennének a naftalinból előszedve, hanem karankava törzsfőnökök. Ez azonban veszélyes fajkeveredés lenne, miáltal meg kellene őket ölnöm a hónaljszagommal, úgyhogy ennek elkerülésére Texasország előre megy, nem hátra.” /Chuck Norris/
