Tanár vacog, nővér éhez,
S nem migrálhat nővéréhez
Londonba, mert nincs rá zseton,
Stadionban áll mint beton.
Hála a királyi Várnak,
Közeleg a mindenhiány!
Tántorogj nyugatra ki, lyány,
S kolbászkerítések várnak!
Nem lesz gáz, csak gyenge mása,
De még tűzifa se, és e
Problémának megoldása
Erdők rőzsecsökkentése.
Kopár ország leszünk, tar tér.
Aki magyar, hosszan tűr, tűr,
Majd köp s bús szívében tőr túr,
S bővül a halotti tor tár.
„Négy versszakban négy különböző rímszerkezet?! Gratulálok, költő úr, ön teljesen meghibbant! NEM ENG.!” /Kvadrát Kravátli, az Átláthatatlan Rímterjedést Akadályozó Minisztérium (ÁRAM) szakállamtitkára/
„A helyzet kaotikus, mint a versszakonként változó rímképlet, és olyan kilátástalan, hogy azt már csak a vers végi kancsal rímekkel lehet kifejezni. Jól megírt vers néhány rosszul megírt törvényről és következményeikről.” /M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/
„eM úr s más is bölcsen tűri,
Mit felsőbb hatalom ráoszt,
Jelesül a totál káoszt,
Melynek magva sötét űri…”
/D’arth Agnan Athosporthosaramis, a Sötét Űrmagvető Kiadó Alapítványi Testülete (SÜKET) vakmerő némaleventéje/
„Nemzethalált vizionál, költő úr?! Kolbászból font kerítést hazudik a Lajtán túlra?! A külföldi háború helyett a belföldi korrupciót teszi felelőssé az inflációért?! A kaviárbaloldali liberálbolsevik kozmopolita brüsszelita migráncssimogató bérrettegő mindenit magának! Illegális rőzselopásra buzdítja a jobbágyokat a királyi erdőkből?! Milyen jogon költ maga?! És miből?! És meddig?! Fagyjon rá a rezsójára!” /Redukált Rezső, közjócsökkentési kormánybiztos/
„Homlokomon ott a Múzsa
Drasztikusan csökkent rúzsa!”
/Frady Endre, kevéssé költséghatékony költőgigász/
„Mit tegyek, azon spórolok, amin csak tudok! Mostantól csak Tesco gazdaságos homlokrúzst vásárolok és csökkentem a villanyrezsóim számát! Majdnem nullára, míg nem hull ára!” /A Múzsa/
„REZSÓCSÖKKENTÉS:
Egekben az áramáram,
Sötét s hideg a légváram,
Anyagi alapom rom ám!
Rezsót csökkentek én, komám!”
/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő/
„Fütyüli a kanári:
Rossz pálya a tanári!
Vartyogja a pelikán:
Legyél inkább deli kán!”
/Kán kán, ulánbátori uralkodó és pályaelhagyó pedagógus/
„Hogy a rühbe legyek deli kán, amikor se magas, se mongol, se migráns nem vagyok?! Nem lehetne, hogy inkább maradok pedagógus, csak épp megháromszorozzák a fizetésemet és télen nem kell rőzsét gyűjtenem az erdőben, hanem főzhetek a villanyrezsómon? Kanári levest és pelikán pörköltet!” /Alacsony Aladárné Éhkopp Édua, középiskolai bármilyen szakos tanár/
„Szögedön az embör ölvan,
Kolbász is körítésből van.
Ölégetjük, fűtünk özzel,
Ha a mögfagyás gyün közzel!”
/Tiszamölléki Töofil, tölekspökuláns és töngerimalac tönyésztő/
„Rezsi Erzsi is megmondta: te tetted, ez kijár!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rezsógyűjtő/
„Idézget itt, jó Ház doki?!
Saller lesz ebből meg koki!
Máglyára ki, de tűz né’kül,
Üssék fával, míg nem kékül!”
/Energiatakarékos Edvárdné Rezsi Erzsi, királyi kijárónő és lobbylábú ló-bál lebonyolító/
„Virtuóz (rímképlet), színes (sötétzöld) szélesvásznú (puszta télen békaperspektívából), magáért beszélő korkép kórkép körkép.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Sötétzöldnek lenni álom,
Míg a csekket megtalálom,
Amit küldött Főgáz s Elmű,
Meg a többi félkegyelmű,
Ám, ha látom, mi áll rajta,
Nem leszek már mélyzöldfajta!
Átrágva magam e dumán,
Érzem, packáz velem, Humán-
-úr!”
/F. Endre, Humánúr költői vénájú mérnökkollégája/
„A szociálisan elkötelezett költő a közélet pulzusán taposva a saját lúdtalpán érzi, hogy valami nagy-nagy rőzsetüzet kéne rakni, hogy melegednének körülötte a máglyát összehordó emberek, rajta pedig azok, akik miatt nincs már több beszolgáltatandó rőzse, azaz ez a sarc lesz a végső, csak összefogni hát és máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest és villanyrezsón főtt ispánt! Vért, verítéket és könnyűzenét minden magyar család spájzába az oroszok mellé! Fűts ki!” /Dr. Agyzsugor Arnold, a Rigófüttyszentkereszti Ősemberkereskedelmi Zsigerzsugorító Elmegyógyintézet (RŐZSE) irodalmi igazgatója/
„Mi ez a fölköpök–szétterül-visszahull mindenkire típusú ál-naturalista irodalmi gazemberség, ez a jóhiszemű olvasóval való galád visszaélés?! Frady Endre nem eljátszik a gondolattal, hanem ledarálja, egybegyúrja, majd a pofánkba keni! Ha egy ellen-békemenetnyi tüntetőt a sárga földig leitatnánk és kifektetnénk egy közepes körtérnyi méretű klaviatúrára, a véltetlen szerű hempergésük nyomán keletkezett betűhalmaz összeszedettebb lenne, mint ez a szégyentelen szószátyárkodás! Frady Endre látni véli ugyan a társadalmi probléma hógolyóját, de nem feloldja, hanem átesve rajta szétrúgja a szélrózsa minden irányába és lavinát zúdít az egész emberiségre! Az Úr annak idején eredetileg Frady Endre versekkel akarta megbüntetni a fáraót és népét, de megkönyörült rajtuk és inkább könnyed tíz csapással figyelmeztette őket! Jó az Úr, bár én a helyében egy kicsit keményebb lennék!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Tudod, Robi, én beszéltem rá az Öreget a tíz csapásra. Eredetileg az én hónaljszagommal el akarta pusztítani egész Egyiptomot, de nem értettem egyet, erre jöttek volna a Frady Endre versek az agysejtek megbénítására, mire előálltam azzal az ötlettel, ami azóta is olvasható a Bibliában.” /Chuck Norris/
