Lunch time! I am skating again
(Éhes kis pocakom meg én)
Menzaétlap kies jegén,
Ahol elém kerül e lék:
Rettenetes tökfőzelek,
Mitől rögvest félrenyelék!
Ebédidő! Enni megyek!
Jertek egytálétel hegyek,
Hogy szép ép és dagadt legyek!
Ó, csak ne tök, csak ne pacal!
Gyomrom tőlük messze pucol,
Mint Körmend-felsőtől Pécel!
Jaj, spagetti carbonara?!?!
Falja fel egy karbon ara,
S hízzon szénalapú fara!
Oly tápot küldj, mesés kelet,
Mi nem csinál bennem szelet!
Rósejbni & rántott szelet…
Koviubisalival!!!
„Nem is értem, miért ilyen finnyás a Költő! Mire gondolt? Tök jó a pacal!” /Dr. Ház - Juniorkonyhás növendék/
„Ház kolléga úr, a költő páciensemet már a pacal szó hangzása is borzadállyal töltötte el, ám amikor meglátta a kimosásra váró frottírtörölköző kinézetű nyers verzióját is, majd pedig megérezte a főzése közben mindent átitató penetráns bűzét, az ökölbe szoruló gyomra úgy döntött, hogy marad a grillcsirkénél! Előtte azért egy torokba helyezett libatollal megszabadítottam a belső gátlásaitól!” /Dr. Tepertőssy Töméncz, a költő pszichoszomatikus gasztroenterológusa/
„Ha az ember minden főzeléket kerül,
Zöld-fehér tányéron rántott hús elterül.”
/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebb olvasója/
„Ez az, M. úr, ezt várta a szakvezetés! Ragrímet minden magyar család asztalára! Nem rögös, nem rágós, hanem egyszerű, mint a rigófüttyös, árvalányhajas puszta gémeskúttal és bármilyen routerrel bárhonnan letölthető Ahogy az egyszeri online lakodalmas rímfaragó mondja:
Ó, lyön épp
Ilyen app!
Amúgy olcsó főzeléknek híg a leve, inkább ivá, semmint evé!
/Wififejű Winnetou, wőfély/
„Mi karbon arák szeretjük a carbonara spagettit marinírozott kan csukával, mert a molett szénfekete testalkatunkon jól mutat a konvex alakú hófehér menyasszonyi ruha. Ugyan kinek kéne egy konkáv jövendőbeli, akit a párját bántó szelek is elfújnak?! Ahogy a nóta is mondja: Az a szép, az a szép, kinek térfogata ép!” /Karbonát Klauzula, a Karbon Arákat Nokedlis Csukamájolajas Uborkasalátával Kitömő Alapítvány (KANCSUKA) szénszálas derékkörfogathajtó etalonja/
„A nyelvi-gasztronómiai ökumené jegyében fogant anglicizmus, a 6-3 és 7-1 jegyében szárba szökkent hagyományos magyar-angol barátság véteti fel ennek a hiánypótló műnek a Google általi angol fordítását az anglikán egyház szeretetvendégségei előtt elmondandó zsoltárainak méltán mellőzött mellékletei közé. Halleluja és jó étvágyat!” /Tim Shaw, az anglikán egyház lelki táplálékláncszeme/
„A ragrímmentes bokorrím trojkák némi kancsal rímsalátával megfűszerezve azt az érzetet keltik, mintha a költő kedvenc étele az ebéd lenne, azon belül is az olykor minőségbe átcsapó nagy mennyiségű ebéd, mely szinte már-már étvágyat kelt a dialektikus materializmusba kóstolásba. Az egyszerű népi ételek - mint a tökfőzelékes pacal carbonara spagettivel – elutasítása a felsőbbrendű intellektuális létvágy anyagiasodott szubsztanciáinak metaforája. Ha létezik az absztakt szimbolizmusnak és a dekadens gasztroenterológiának szociálisan érzéketlen szimbiózisa, akkor ez nem az. Valami vadonatújnak vagyunk vértanúi! Feleim, fussunk! Ahogy a kínai mondás tartja: Inkább én menjek, mint a hasam!” /Dr. Bilirubin Bendő, a Bél Irodalmi Balladák Intézete (BILI) szellemi salakanyagcserekereskedelmi főmérnöke/
„Tök ari ez a koviubisali! Én is nagyon szercsizem, mert olycsi cukimukin fincsi! Lájkolom az ízcsijét! Nariszörpivel csudi fantörpcsi!” /Nyuszómuszó Nyünyella, nyögvenyelcsis influenszercsi/
„Ki ez a valakivé még végtelennel megszorozva sem válni tudó abszolút senki?! Mi ez az ütemes hangrobbanásokkal szakaszosan távozó szellemi bélgáz?! Mi ez az irodalmi Hirosima és Nagaszaki?! Miért kell atomot dobni a betűlevesbe?! Hogy lehet egyszerre gusztustalanul zabálni és verset kinyírni?! A költő gondtalanul ebédel, az olvasó viszont köpni-nyelni nem tud, majd könyörtelenül szánalmas kínrímek közepette kénytelen belefulladni a torkán akadt irodalomgyalázó moslékgöröngytől! Frady Endre a világegyetemet bármire feljogosító instant casus belli!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nekem the ebédidőben nem szükséges se instant, se uninstant casus belli egy világvégéhez. Elég egy világ, egy asztal alól indított félfordulatos bokamozdulat, és vége.” /Chuck Norris/
