Űrtávcsőbe néznek palik,
S vadul bömböl sok-sok torok:
Űrben látszik nagy marha lik,
Ott törnek ránk meteorok!
Érintőleges a pálya?
Rajtunk e raj talán csúsz’ túl?
Alkesz űrvizsgáló mája
Vagy a Föld, mi előbb pusztul?
- Ha jelzik a csillagászok,
Hol lesz bang, a mega-giga,
Akkor onnan arrébb mászok! –
- Szól a magabiztos csiga.
Bumm! Leég sok kakastaraj.
Vár állott, most lapos hód ott,
S eközben a csiga s a raj
Más módon, de becsapódott…
„A költő sokat hallott a Ne Nézz Fel! című filmről és a tanácsot megfogadva nem is nézett fel se a Netflixre, se a mozivászonra a filmet megnézendő, hanem inkább írt egy verset, ahogy szokta. Az olvasó pedig döntse el maga, hogy nem lett volna-e jobb a versírás helyett mégis inkább megnézni a filmet! Én döntöttem: iszok! Egyszer élünk, oszt’ bumm!” /Teleobjektív Taksony, szuperlatívuszok nélküli szem- és szájszárazság mentes szubjektum/
„Lapos tetkó gátőr mellen:
Hódvár nem véd mennykő ellen!”
/Tűs Tas, a Magyar Tetováló Klub (MTK) humor heroldja/
„Mi, lapos tetkó az én domború mellkasomon?! Tarkón taslizlak, te tetű Tas! Nem vagyok én tyúkmellű, mint azok az égbe távcsövező tudálékos penészvirágok! Az én mellizmaimat meglátva az üstökös lefékez, előre köszön, ijedten megfordul, oszt’ iszkiri vissza a világűrbe! Na, de eleget pofáztam már, megyek gátat védve hódot enni!” /Gorilla Géza, gátőr/
„Jaj, nem is tudom, kitől féljek jobban, a gátőrtől, vagy a meteorittól?! Mindkettő akkorát üt, hogy a pofám leszakad!” /Robin, a hód/
„Szeretem a meteorzáport, mert az a környék összes falujában szétveri a kertvégi budikat és olyankor mindig van munkám!” /Deszkabála Dögény, böhönyeszenthabakuki budi builder/
„Becsapódás, mi, becsapódás?! Kettős értelme van ennek! Nyihaha-bruhaha!” /özv. Önfeledt Ödömérné Közröhej Kokilla, a Gegeken Eksztatikusan Nyerítő Nyelvszakkör (GENNY) szófordulat felelőse/
„Bármik, sőt akármik a fejére eshetnek az égből? Ne nézzen fel! Amit nem lát, az nincs is! Jobb meg sem ijedni, mint félni! Én is ezt csinálom! Szavazzon rám!” /Mr. Strucc, politikus/
„Kikré… kikéremmmm agamnak… énevagyok aleksz… alsze… alkesz… csaka féhó… félhódat is egészen… egésznek látom! Neféli güres… nefélig tele… hmmm… hame... hanem tejjessen telehód! Opimi… opsima… optima… derűlátó vaok! Holla… hollala… hola lapso… laposhód? Egségmre!” /Dr. Törköly Tivald, májzsugoros űrvizsgáló/
„Nem lapos hód, Tivald, hanem laposüveg! Abban van a távollátó tüzes célzóvized! A lapos hód az ott van, ahol a vár állott! Hogyhogy egyszer sem olvastad a verset, pedig duplán látod?! Idióta! Hogy bírlak elviselni, te négykézlábon járó válóok?!” /Törköly Tivaldné Tejföl Titanilla, csillagszemű juharszirup díler/
„Napot s csigát pofán verem,
S lesz utánam jó nagy verem!
Pusztul a Föld, meg a Mekik!
Haha-haha! Úgy kell nekik!”
/a meteor rajparancsnok/
„Magabiztos csigának híg a leve!” /népi bölcsesség/
„Bár a világunk egy nagy bummal kezdődött és egy nagy bummal ér véget, a kettő közötti rész – legyünk őszinték! – nem volt egy nagy durranás. Ha kiderül, hogy túlvilág sincs, akkor az egész sztori felejtős! De ki fog itt felejteni?! Örkény szavaival élve: Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe! Na, mindegy, azt hiszem, mégiscsak kénytelen leszek beírni a panaszkönyvbe!” /Zord Zuárd, a Mindent Lefikázó Szervezet (MLSZ) alelnöke/
„Ambiciózus, mint amikor Neil deGrasse Tyson néhány ujjbábbal felszerelkezve próbálja érzékenyíteni a totyogókat a civilizációt elsöprő asztrológiai eseményekre.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Hé, humánka, ez az a Tyson, aki alattomosan kiütötte a Plútót a Naprendszer bolygói közül?! Utálom, amikor összekeverik velem! Leharapjam a fülét, mielőtt ráesik a meteornyi öklöm és péppé passzírozza? Az okoska biztos azt hiszi, hogy túljárhat az eszemen, de erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek van egy terve, amíg szájon nem vágják!” /Mike Tyson, amerikai nehézsúlyú ökölvívó/
„Nálunk, Veszprémben nem lenne becsapódás, mert elfújná a szél a meteort a város környékéről is... Beleesne szépen a Balatonba, és remélhetőleg akkorát fröccsenne, hogy végre Veszprémnek is lenne strandja...” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/
„Nehogy már belém essen, M. úr! Mármint nem maga, hanem a meteor! Persze maga se! Nem úgy értem, hogy maga se meteor, bár ezt nem tudhatom, elvégre nem ismerem magát. maga ismer engem? Ja, persze, hiszen megemlített! Mit is akartam mondani? Mindegy is, inkább befejezem, mert kiszárad a szám! Ez azért furcsa lenne…” /Balaton, a magyar tenger/
„Jó, hogy megemlít, M. úr! Magát is ugyanúgy bántják a szelek, mint engem?” /Veszprém, a széllelbélelt város/
„Olvasta a hirdetésemet, M. úr? Íme: Jól szituált, okos Földlakó férfit keresek hozzám költözéssel házasság céljából, ’biztonságos bolygó’ jeligére a kiadóba.” /Marsi Anikó/
„Nahát, de gyorsan jön ez a meteorraj! Lehet, hogy el kellene költöznünk, mielőtt ráesik a kacsalábon forgó palotakomplexumunkra? Vegyek neked egy luxusbolygót, Andi?” /Mészáros Lőrinc, a nemzet pénztárcája/
„Mi ez a szuicid önfényezés, ez a szellemi reflux?! A Frady Endre fagyott agyvize meteorként ismét becsapódott a költészet bolygójába és ízzé-porrá zúzta azt! Szeretném még megérni, hogy az irodalom visszavág és ez a mentális szilikózis atomjaira hullva száguld vörös eltolódással a világegyetem legtávolabbi sarkai felé! A galaktikus világszellem óvja a legtávolabbi sarkok lakóit!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nem kell aggódni! Ha valami veszélyes tömb közeledne a Föld felé, felugranék a légtér fölé és ripityára fejelném. Eddig is ezt csináltam, azért van ennyi por a világűrben.” /Chuck Norris/
