Esik eső karikára,
Lezuhan a barik ára,
S nagy a pásztor Mari kára:
„Tetemes a légtér nyirka,
S holtra ázva köhög cirka
Minden másfeledik birka!!!
Zsírszegény lesz nyájam teje!
Issza após Ahmed bej-e
S vígan böffen-e, hogy yeah-yeah?”
Tovább esik… Mari mára
Besokall s rogy karimára,
S nem lendül a kar imára.
Ráül Sára paripára,
Fentről ráköp tar ipára,
Gyí! s csíkot húz fari pára.
Fröccsen egy lötty nóva-sár* a
Vers rezignált lovasára,
S röhögve fut tova Sára.
Viszi csatakos út… Haj, Os-
-maniyében** jó sut zajos:
Bent népdalol Kossuth Lajos!
*nóva-sár: vízzel kevert csillagpor
**Osmaniye: város Törökországban, nagyjából félúton Adana és Gaziantep között, nem messze az Iszkenderuni-öböltől, Osmaniye tartomány központja (wikipédia)
„Teringettét, de nagy szerencse, hogy nem voltam rosszkor rossz helyen és ezt a nótát nem nekem kellett begyűjtenem!” /Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző és népzenekutató/
„Bokorrímek, sámánanyám, bokorrímek! És milyen átázott árvalányhajasan cizelláltak! Ahogy a janicsárok böfögik: yeah-yeah! Egy ilyen vers után még Kossuth Lajos is megnyalná mind a tíz ujját! Annak, aki begépelte!” /Gyökérkefe Gyurgyalag, őstáltos és esőerdőkerülő/
„Senki ujját nem nyalom én,
Folt esne a jó renomén!
Nagyvilágnak nekimentem,
Mert elfogyott regimentem!
Költő, ha én azt üzenem,
Mindenki eljöjjön, te nem!
Csuhajja!”
/Kossuth Lajos (1802-1894), emigrációs népdalnok és Kütahya leghíresebb menekültje/
„Költő effendi, nem jön ki a bokorrím, mert a yeah-yeah kiejtve csak majdnem a világ összes nyelvén je-je, ám törökül jü-jü! A versszak az Osmaniyei Lírai Alakítások Fesztiválján (OLAF) helyesen így szólna:
Zsűrszügűny lüsz nyűjüm tüjü!
Üsszü üpűs Ahmed büj-ü
S vűgün büffün-ü, hügy jü-jü?”
/Dr. Jumurdzsák Ürdüngbürdüng Tüftü, a Türk Irodalmi Központ (TIK) tudományos szakreferense/
„Jó kis esős száguldozás volt ez, nyihaha! Avagy törökül: Jű küs üsűs szűgüldüzűs vült, nyühühü!” /Sára a ló, avagy törökül: Sűrü ü lű/
„Ez az eső sokat ér. Beindult tőle minden... Még Kossuth Lajos is feltámadt. De mi lett a birkákkal Mari nélkül?” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója, avagy törökül M. Ündrüs, a kültű lügűllündűbb űs lüglülküsübb ülvüsűjü/
„Mari nélkül mit érek éééén?! Beeeeee! Mari nélkül mit érek éééén?!” /Máté & Péter, a birkaduett, avagy törökül: Műtű &Pűtür, ü bürküdüütt/
„Mindenki nyugodjon meg, maga is M. úr, csak vaklárma volt! A birkák nem az eső okozta megfázástól köhögtek, hanem csupán félrenyelték a dőlt domboldal aszimmetrikusan növő ferde füvét. A karom pedig nem azért nem lendült imára, mert nem voltam hálás az esőért, hanem ahogy lerogytam, beszorult a karima alá és odaragadt a perem alatti szennyeződésekhez. Szerencsére pont arra úszott egy toalett kacsa és kiszabadított, hogy ellovagolhassak!” /Mari a pásztorlány, avagy törökül: Mürü a pűsztürlűny/
„Még jó, hogy nem a mi pályánkon legelnek a vezérszurkolónk fiának magyar feleségének a birkái, mert akkor állandóan belevetődhetnék a trágyájukba! Már csak az a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az a Kossuth Lajos?!” /Mehmet Akif Önal, a török negyedosztályú Omaniyespor Futbal Kulübü kapusa/
„Fari pára, mi?! Nem elég, hogy a menyem zsírszegény birkatejjel itat, de még a turbántalan kopasz fejemre is ráköp és rámereszti a lova büdös kipuffogó gázát! Jaj, fiam, miért Taktapölöskéről nősültél?!” /Ahmed Tülülü Brümbrüm bej, Mari ipa/
„Gyaur költő, Allah nagyúr
Megbüntet és agyagba gyúr!
Ahmed bejes versed ára
Az, hogy mész a gyehennára!”
/Dr. Musztafa Ükülbükül Mühülümbü, Ahmed bej ügyvédje és birkatej előkóstolója/
„Ó, hogy egy politikailag inkorrekt gendersemleges birkamenet gázoljon halálra, ha még egyszer olyan elővigyázatlan leszek, hogy rákattintok ennek a trágyadombi száműzetés szagú elmeháborodottnak a dilettantizmustól fröcsögő betűgarmadájára! A sósavnyálú migráns alienek nyalják meg Frady Endre mind a tíz ujját! Chuck Norris rúgja szupernóva porrá ezt a maga alá öklendezett szemétdombon kapirgáló török zúzájú elfajzott szellemi fajdkakast! Ó, anyám, kicsit feszült lettem!!! Ááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nyugi, Robi, nem kell rúgnom! Elég, ha rávetem a tekintetem és darabokra hullik. Ahogy a Szovjetunióval is csináltam anno. Jaj, most elszóltam magam! Pedig Budapesten járva megígértem az utcai harcos Viktor barátomnak, hogy nem árulom el, hogy nem tökegyedül ő zavarta ki a szovjet csapatokat Európából…” /Chuck Norris/
„Ja, hogy minket kizavartak?! Eddig úgy tudtam, hogy simán haza lettünk rendelve. Heeej, azóta is hiányzik a zsírszegény birkapálinka!” /szovjet csapatok/
„Bátran kijelenthetjük, hogy verset írni felelősség. Valami fontosat kell akarni mondani, és azt egy csomó szabálynak megfelelő művészi formában kell kifejezni. E mű olvastán az első gondolatom ez volt: mindig is irigyeltem a lázadókat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
