Költő ezt most szájba rágja,
S témája nem atommáglya
Mélységű, mert nem értené
Se a Te úr, se a Tené.
Téma, mi egy babos bödön,
Jött feléjük át a ködön,
S felborult és kente bab a
Teraszt, hol ült Ten Te baba.
Baba babos ajkát nyalta,
Jobb szélét s utána balt a
Nyelvével, majd szájban rágott,
Mert megbújt egy babérág ott.
Így lőn szájban rágós szonett,
Arról, mit ő, Te Ra Szon ett.
„Jaj, már megint ezek a múltban vájkáló oknyomozó versek! Országunk szellemi vezetőjeként kikérem magamnak, hogy arról rímelgessenek, hogy ötvenöt évvel ezelőtt kisbabaként hogyan ettem meg egy bödön babot! Valaki nagyon szájbarágósan azt akarja sugallni, hogy én sem a mostani félisten állapotomban jöttem a világra! Na, én most behunyom a szemem és mire kinyitom, Frady Endre már nincs! Se itt, se sehol!” /Te Ra Szon, örökkévaló szellemi vezető és fényes tekintetű legfőbb hadúr/
„Parancsára, Te Ra Szon, örökkévaló szellemi vezető és fényes tekintetű legfőbb hadúr! Team-ünk már indul is és belefullasztja ezt a fékevesztett pondrót egy bödön babba!” /Team úr és csapata/
„Bár sajnos a fiacskám kissé feszült lett tőle, de nekem tetszik ez az aranyos múltidéző versike, ami nosztalgikus hangulatba ringatott. Ki gondolta volna akkor a randa vízfejű zabagép gyerekünkről, hogy a kétkezi munkáscsaládunkból ilyen sokra viszi? Ez is mutatja, hogy milyen demokratikus országban élünk, ahol a legkisebb is számít!” /Te Sco Ban, nyugdíjas árufeltöltő/
„Ten Te baba, mi?! Egy hülye szóviccért még a celebnyálhabzószájú diktátor bosszúját is bevállalja, költő úr?! Azért ne lepődjön meg, ha egy népi demokratikus atommáglyán végzi! Tényleg érdemes volt tizenöt másodperc kétes hírnévért egy ennyire rossz verssel végleg lejáratnia magát?! Ugye, nem?! NEM ENG.!” /Lacafacátlan Leó, a Lilaködös Önjelölt Költők Ökörségeit Terelgető Társaság (LÖKÖTT) cenzora és legfőbb pecsétőre/
„Megszámolt hátralévő percekkel is csak korlátozottan rendelkező költő elvtárs, mielőtt elverné és egy babos bödönre költené a felségárulás kategóriájú klapanciájáért ellenségesen uszító külországokból júdáspénzként felvett honoráriumát, felhívjuk a figyelmét az ilyenkor szokásos, személyre szabott 110%-os adóra, melyet ön köteles hatóságunknak visszamenő hatállyal befizetni, ám a teljes vagyonelkobzásakor ezt és a kedvezményes tömegsíros temetési költséget beszámítjuk önnek, mivel itt fejlett jogrend van meghatározva.” /Dögevő Dömpercz, a Brutális Adókat Renitensekre Osztó Minisztérium (BAROM) arca/
„Lehet, hogy a költőnek mégis inkább valami atommáglya mélységűt kellett volna írnia? Akkor legalább tudnánk, hogy miért nem értjük. Nincs az a plusz felvételi pontszám, amiért én ezt hajlandó lennék kívülről megtanulni és elemezni!” /Csekélyke Csömölcz, a Nyáltócsai Ubul Szakközép Iskola (NYUSZI) érettségiző és felvételiző diákja/
„A maga nemében páratlan. Nem vártunk kevesebbet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Maga viszont többet várhatott volna, humán polgártárs, mielőtt elkezdett volna beszélni bárkinek a nemében, mert az politikailag inkorrekt! Mindenkinek olyan neme van, amilyenre igent mond! A páratlannal csak időeltolódás figyelembe vételével tudunk egyetérteni, hiszen kezdetben nyilván páros volt, csak miután párját ritkította, azután lett páratlan! Ámen ás áwomen! Kilőni!!!” /Nemtelen Null/a, a Politikailag Correct Rendet Támadó Ellenséget Szétcincáló Tankhadosztály (PCR TESZT) nemigenlési elhárítótisztje/
„A legjobb gyerekvers, amit eddig olvastam. Kissé szájbarágós itt-ott, mint amikor gyerekeknek magyarázunk, de mégis szórakoztató és könnyen elképzelhető. Jár érte a babérkoszorú.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/
„Bandi bá’, babérleveles bigyó balszerencsésen beleesett bödönnyi babba, bélpoklos baba befalta! Brutális balsorscsapás! Babérkoszorúzós bulival befuccsoltunk! Bőgjünk!” /Balladai Birkamáj, baltaarcú balfék/
„A költő szereti a szonett formát, de a szonett forma nem szereti a költőt, és az irodalmi tektonikus lemezek közötti feszültség könnyen költészeti robbanáshoz vezet, mely ugyanúgy maga alá temeti az emberi szellemet, mint egy bödönnyi kiömlött babfőzelék a teraszon ülő Te családot. A mindezt fékezhetetlenül felzabáló gyerek elementáris átmérőjű tápcsatornája – melynek radikalitását jól szimbolizálja a vers anyagcsere illata – joggal nyerte el a Te Cső, azaz magyarul You Tube nevet. Frady Endre ezúttal is örökérvényű nagydolgot alkotott. Csókolom!” /Sziporka Szidónia, a Poézist Univerzumszínűre Szidolozó Irodalmi Kataklizma Alapítvány (PUSZIKA) betanított múzsája/
„Én Anyám, aki a mennyekben vagy, legyen meg az én akaratom, ami jelenleg egybeesik fényestalpú Te Ra Szon önjelölt zsebdiktátor úréval, azaz, Frady Endre nem volt, nincs és nem is lesz! Ilyen vers ugyanis nincs, legalább is az emberiség érdekében nem kéne, hogy legyen! Vagyis mától fogva ezt én mondtam, hogy nem is volt! Éljen a Frady Endre Mentességet Intenzív Zenefesztivállal Megünneplő Univerzális Sokaság, a FEMINIZMUS! Tényleg, ki az a Frady Endre, aki nem volt, nem van és nem lesz?” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Gyerekkoromban egyszer megettem ebédre több bödönnyi babot. Bár a gyomorizmaim kis golyókká préselték a bádogbödönöket, mégis problémát okozott, hogy a másnap reggel nagy nyomással kilőtt fémgolyó sorozat szilánkosra törte az angolvécénket, sőt, az alattunk lévő összes emelet és a légópincében kiépített titkos atombunker angolvécéjét is. A szüleim onnantól kezdve papírtányéron adták a kajámat.” /Chuck Norris/
