Azt suttogják furcsa népek,
Versikéim nem túl szépek,
Úgyhogy most ez ügyben lépek:
Oly szépséges verset írok,
Mint egy havas-cukros sí-rock,
S nem remegnek költő sírok.
Bekapva áll szép vers horog,
Holt költő most egy se forog,
S örvend egész Vác és Dorog.
Szép versben van erdő, mező,
Szarvast, nyuszit védelmező,
S kijelzi a vadászt: Ez ő!
Még szebb vers az még erdősebb,
Romantikus, mint egy nős eb,
S szíven katarzistól nő seb.
Szép vers mélylélekbe mar, ha
Nem gátolja meg a karha-
-talom vagy egy szarvasmarha!
Marha?!?! Jaj, nem szép e versem,
S nem szereti egy ember sem?!?!
Egyenek meg nyóc sünt nyersen!!!
„Múúú!!! Karhatalmisták verik szét a szép verseket!!! Múúú!!! Felbőszült alanyi költők és bosszúszomjas szépirodalmárok nyers sünökkel etetik a karhatalmistákat támogató tömeget!!! Múúú!!! Ezt a marhaságot!!! Múúú!!!” /Bifsztek Bendő, a Marha Úsztatók Útvonaltervező Újsága (MÚÚÚ) szenzációhajhász száguldó riportere és kérődzési szaktanácsadója/
„Ha marha, akkor gyomor! Ha gyomor, akkor pacal! Ha pacal, akkor pörkölt! Ha pörkölt, akkor szaft! Ha szaft, akkor tunk! Ha tunk, akkor kenyérbél! Ha kenyérbél, akkor liszt! Ha Liszt, akkor Ferenc! Ha Ferenc, akkor város! Ferencváros! Hajrá Fradi! Hajrá Frady!” /Sorminta Sebő, a Pacalt Uborkasalátával Faló Fradisták (PUFF) ízminta integrátora/
„Karhatalom és szarvasmarha egy versben?! Szórakozik, költő úr, szórakozik?! Lemarházza a karhatalmat?! Pedig már a nagy Dragováczi Dromedár főtörzsőrmester is megírta a hírhedt kétsorosában, hogy
Karhatalmi
Marha talmi!
Ezt ugyan nem értem, de ütök, ha gyanúsat észlelek! Mint például most is! Nesze!”
/Kőzug Kázmér, hatósági közeg/
„A Vác és Dorog közötti távolság légvonalban harminc, közúton hetven kilométer, ha tehát valaki hosszan akarna örvendezni, okvetlenül kocsival menjen!” /Dömösi Dezső, féltávi örömpörköltszaft tunker/
„Vác és Dorog igen, Nyírszentbüdös pedig nem?! Pedig ha mi is bent lehetnénk egy szép versben, amit kiakaszthatnánk a sarki késdobáló kultúrkocsmába és csúcsidőben felolvashatnánk, akkor talán több lenne a mosoly és kevesebb a szúrt seb! Vagy pont fordítva?” /Penge Pál, a nyírszentbüdösi értelmiség vezéralakja/
„Végre egy nyilvánvalóan házas költő, aki ki meri jelenteni, hogy egy nős élőlény - jelesül egy eb - a romantika zászlóhordozója, nem pedig a föl-alá rohangászó szingli hordák! Igenis van szerelem a mézeshónapok után! Merjünk érzelemdúsak lenni!” /Cuki Celesztin, házassági tanácsadó és a Kutya-Macska Baráti Társaság alelnöke/
„Még hogy nem forog egy holt költő se?! Én bezzeg előbb a segesvári tömegsíromban, majd a Gugli orosz fordítását olvasva a barguzini temetőben kezdtem olyan pörgésbe, mintha egy sí-rock after party tombolna mindkét koponyámban!!!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics magyar hadi és orosz fogoly költő/
„Hivatalomnál fogva és persze magánemberként is kikérem magamnak ezt a sün ellenes brutalitást! Ezennel magánemberként hivatali önmagamhoz fordulok állampolgári panasszal! Le a süngyilkosokkal!” /Tüske Tódor, sünjogi ombudsman/
„Ártatlanok vagyunk! Mi nem bántjuk a sünöket! Itt a sünboltban kizárólag öngyilkos sünök nyers húsát forgalmazzuk, amit az általuk írt búcsúlevelek is bizonyítanak. Az tény, hogy ezek mind az én kézírásommal készülnek, de ennek csak az az oka, hogy a sünök nem tudnak írni, így nekem diktálják le az utolsó szavaikat.” /Süntér Soma, sünboltos/
„Sünevés előtt nem felejtsünk el egy-két tüskét kivenni az állatkából, mert azok kiválóan használhatóak evés utáni fogpiszkálásra!” /részlet a Sündiéta Sokaknak c. receptkönyvből/
„A tripla lüktetésű bokorrímek oly jellemzőek Frady Endrére, mint csülkös csicseriborsóra a csalfa csókacsicsergés! A költői képek, a tájjellegű tőgyillat, valamint a biedermeier bukolika együttese a szépség új metaforáját varázsolja a gyanútlan lélek üresen tátongó bugyrai köré. A vers végén a szépségbe taposó karhatalmi szarvasmarha a kulturális antitézis bakancsból kiböffent lábszagú magánmitológiai szőrszörnyének degenerált metaforája. Vác és Dorog említése pedig különösen kedves a szívemnek, pedig Nyírszentbüdösön születtem.” /Vácdorogi Violetta, a Berzenkedve Ünneplő Dadaizmus Össznépi Sikolya (BÜDÖS) c. szépirodalmi szekértábori szaklap szinguláris szegmense/
„Mi ez a szemenszedett szószátyárkodás, ez a céltalan öntömjénezés?! Egy alaszkai kényszermunkatábor törzsvendégeinek a hónaljáról lefejtett nyers süntetem dögkút szaga is szebb lenne, mint ennek az irodalmi bozótbűz tartálynak a szerinte szép verse! Ha anyám babakoromban ilyen verssel akart volna elaltatni, már az első strófánál visszahánytam volna az anyatejet! Nyírszentbüdösiek, kaszára-kapára, oszt’ irány az író-olvasó találkozó! Ott akarok lenni az első érvágásnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer eleveztem Vácról Dorogra Nyírszentbüdös érintésével. Körülbelül egy óra volt az út, mert egyrészt közben megálltam megenni egy karhatalmista szarvasmarhát és nyóc sünt nyersen, másrészt a szárazföldön kicsit lassabban haladt a texasi indián kenum.” /Chuck Norris/
