Netes partin Tas bevedelt,
És e durva szesztett
(Nem ért közben has eledelt!)
Okán sokat vesztett.
Ultija volt hetes mentes,
S netpincér szólt: kontra!
Rekontrázott netes hentes,
S i került a pontra.
Szeszgőzben pár lement óra
S félrenézett talon
Után nincs más mementóra:
Hányásnyom a falon…
„Tudja, költő úr, az embernek időnként lazítania is kell egy kicsit, úgyhogy a netes ultiparti közben meg-meghúztam a csavarlazítós flaskát... Harapnivaló meg nem volt itthon, csak jégdarabos vodka-narancs, úgyhogy kevésre emlékszem… Szerintem játék közben elraboltak az UFO-k és amíg a világűrben operáltak, valaki fölokádott a falra... Biztos nem én voltam, mert én a padlót hánytam tele és az teljesen más színű volt…” /Tassy Tas, taskenti tasliügynök/
„Tanulság: Ön dönt, iszik vagy vedel! Mindegy, hogy bármit, csak sok legyen! Kicsire nem nézünk, csak látatlanban hozzáöntjük a többihez! Fő, hogy ártson! A magyar ember előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Arccal a vasúti töltés melletti kiskocsma karcos lőréje felé! Ez a karc lesz a végső! Memento mori, azaz emlékezz a móri ezerjó utáni falra hányt borsodóra! Hukk!” /Delírium Dénes, nyugalmazott szeszkazánkovács és leszázalékolt polihisztor/
„Járványügyi szempontból elmondható, hogy az otthoni maszkviselésnek is van előnye: az ember nem tudja lehányni a falat. Ha meg mégis, akkor célszerű gyorsan letörölni egy alkoholmentesen fertőtlenített nyunyókával!” /Müller Cecília, járványügyi pánikfelelős/
„A vers címében lévő aszparanta nyelvezetű nyelvi gyöngyszemkristály a világirodalom legszebb lapjaira kívánkozna, ha ott lenne még hely neki, de sajnos nincs, úgyhogy vagy kimarad, vagy új feltáró fejezeteket kell nyitni a világirodalom legújabb legszebb lapjai számára. Igazi, Frady Endrének való feladat, mélyebbre ásva valami maradandóbbat alkotni, mint egy hányásnyom a falon! Ó, be gyönyörű, ó, be szép, mint egy kihűlt lávapép!” /Metafora Mángorné Bazalt Butélia, a Bányászati És Költészeti Alapítvány (BÉKA) szakközépiskolájának és gimnáziumának magyar-geológia szakos tanára és aranyérc díler/
„Cefrehegyek felett legyek repkednek, beszeszelt vesztes menthetetlen fetreng - merengek ez eseten, s lelkem emelkedett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Eme nemes efpeteres jegyzet felett merengve nem lelem helyem. Epedve remegek, lehet-e ez, esetleg nem-e lehet? Feledhetetlen eme egybeszerkesztett remeklet. Beleremegek s kerevetre leheveredve egyet tehetek: szeszt rendelek s nevetve vedelek! Hehehe! Hehehe-e, he? Nem?! De!!!” /Nemmekk Elek, ellenkecske/
„Fenti két eszperente kommentet feltétlenül megkönnyezik az erre fogékony entellektüel tömegek, ám kérdéses, hogy eme tömegeknek és Frady Endre rusztikusabb lelkületű olvasótáborának van-e közös halmaza? Egyszerűbben fogalmazva, van-e a két halmaznak nem üres halmazú metszete? A nehezékeim ellenére igen erős fenntartásaim vannak!” /Dr. Mátrix Máténé Kétely Kokilla, halmazlélektani nehézbúvár/
„Ne legyenek, te szerencsementes eszement teve! Hegy essen hegyetlen fejedre!” /Embertelen Etele, eme metszet egyetlen eleme/
„Hegy levet vedelt, nem evett meg eledelt,
Fele bele nedvesedett s egyre nyeldekelt.
Bele teletelt, leve nem megy be bele,
Felkelne, de nem lehet, mert belegebedne!
(Hej!)
Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!
Beszeszelve henteregek, de hehe-hehehe!
Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!
Beszeszelve hentergek, de fel nem kelek… beeeee!”
/Csenge Beeeells, egy nem szeszellenes zeneszerezde embere/
„Tiltakozom az eszeperente nyelv nemi kirekesztő jellege ellen! A men szó belefér a szókincsébe, a women pedig nem?! Egyenjogászokat a parlamentbe!!!” /Wonderwoman Wendetta, human huwoman being/
„Egyen jogászokat a parlamentbe’!” /apolitikus kannibál falfirka/
„Frady Endre kivagyi senkiségű költészete olyan végtelenül rossz, hogy még ha egyáltalán nem is létezne, már akkor is szétfeszítené a józanul elviselhetőség határait! FRADY ENDRE, ÉN AZÉRT ISZOM, MERT TE ÍRSZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amikor én falra hányok, sosem marad nyom a falon, mert maga a fal tűnik el nyomtalanul, mert nem bírja a nyomást.” /Chuck Norris/
