Ablakomon ki-kinézek,
Vágtatnak az irokézek,
S vonat körül forog-pereg
Sörényt vedlő vadló sereg.
Küzdelmünk nem hosszú asszó,
Derekamra hull a lasszó
S rögvest megfeszülve cibál…
Szörnyű ez a vadpaci bál!
refr.:
Prérikutya bőszen ugat,
Mindent utálok e fajon!
Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
Mit keresek én itt vajon?!
Wigwam előtt cölöpsorok,
Rikoltoz sok helyi torok,
Hangszálanként hatnak ötnek,
S közben minket odakötnek.
Begyűjtenek minket derék
Rézorcájú homelanderék,
S itt a környék összes latra…
Mért is jöttem vadnyugatra?!
refr.:
Prérikutya bőszen ugat,
Mindent utálok e fajon!
Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
Mit keresek én itt vajon?!
„És miért is nem a Hufnágel Pistihez mentél feleségül?! Bizony, az élet nagy kérdései fel-feltolulnak egy ilyen késő esti csülköspacal vacsorát követő kajakómában. Vacsorázz úgy, tartja a mondás, mint egy koldus, és az álmod könnyű lesz, a reggeli étvágyad meg egészséges.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Pedig nem is vacsora után írtam, hanem még délután és farkaséhesen...” /F. Endre, költőgigász/
„Az élet csupa küzdelem: evés előtt az éhséggel, evés után az álmossággal. Amúgy tényleg a Mézga család világkörüli útjának a szellemisége járja át a verset.” /F. Péter, kelt mint fent/
„Van egy barátom, aki ezt a küzdelmet remek gyakorlati teológiával oldja meg: Nappal virraszt, éjjel böjtöl.” /F. Endre, költőgigász/
„Mint vadnyugati gyorsvonatban ülve csodáljuk a szebbnél szebb tájat, míly idilli is tökéletes minden, mikor is a semmiből előugrik egy szakadék a refrén köntösébe bújva, innen már csak lefelé vezet az út...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Költő úr, mi nem a magafajta nyámnyila sápadtarcú latrok, hanem a huronok és az algokinok ellen harcoltunk. Ne miattunk bérrettegjen, hanem a globális felmelegedés, a chemtrail, az UFO-k és a harmadik világháború miatt! A skalpját nem mi fogjuk levágni, hanem az UV-sugárzás égeti majd le! További szép napot! Uff!” /Gágogó Medvetalp, irokéz törzsfőnök/
„Ha ezt a verset egy ötéves hátrányos helyzetű kislány írta volna, a jövő többszörös irodalmi Nobel-díjasát látnánk benne, így azonban, hogy egy az életútjának felén remélhetőleg bőven túltántorgó apuka hozta össze, ideje lenne megfontolni szakképzett pszichiáter bevonását.” /Dr. Jambus Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia világirodalom professzora/
„Jambus Jeeenőőő a legnagyobb kirááály, legnagyobb kirááály, legnagyobb kirááály!!!” /Újpesti Barnabás, a költő irigye és ellenlábasa/
„Vau, vau, vaúúúúúúúúú!!!” /prérikutya/
„Ugacc?! Ugatol, kapol!!! Megütlek úúúgy!!! MIVA, MIVA, MIVA?!?!?!” /Sintér Sebő, vasúti síntér karbantartó és hotdog díler/
„Vadpaci, mi, vadpaci?! Meg homelander!!! Nem létező szavak, hogy kijöjjön a rím meg a szótagszám! Ha anyám úgy főzne, ahogy Frady Endre költ, akkor vagy gyomorgörcsökben vonaglanék a telehányt konyhaasztalon, vagy kilógnék a legközelebbi hizlaldába elenni a moslékot a disznók elől! Irokéz testvéreim, örökre kötözzétek az író kezeit a kínzócölöphöz, hogy vissza ne jöhessen ide a vadkeletre!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Engem egyszer el akart vontatni lasszóval egy irokéz törzs, de e fejem fölött megpörgetve beledobtam őket a Napba.” /Chuck Norris/
„Jaj, Chuck, azóta is fáj a becsapódás helye és nem múlik el a napfoltom!” /a Nap/
