Szól a varázsló: „Abrakadabra!”
S mágia-bottal rácsap a babra…
Nincs meg bab már s hűlt helye pépes!
Hű, e varázsszó bármire képes?!
„De hát a bácsi egyszerűen csak szétverte a botjával a babszemet! Ez nem is varázslat volt és a bácsi nem is varázsló! Brühühü…” /a csalódottan síró négyéves Zénóka/
„Mi ez a cirkusz má megint, Csiri Bá?! Mit hadonászik azzal a golfütővel, mé nem használ inkább konzervnyitót?! Nooormális?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nem figyel, humán úr?! Még a négyéves Zénóka is tudja, hogy mi a különbség a bab és a babkonzerv között! Amúgy minden a trükkön múlik.” /Frady Endre, költőgigász/
„Nincs itt semmiféle trükk, minden az abrakadabrán múlik! Akarják, hogy a szemük láttára tüntessek el akármennyi közvagyont, miközbe’ közbeszerzek?” /Mélyzseb Mohóny, közpénzmágus és nemzeti oligarcha/
„Mi ez a varázslat köntösébe bújtatott tomboló erőszak?! Ez már nem hókuszpókusz, itt már babra megy a játék! Le a babverőkkel! Babra magyar! Világ babjogi ombudsmanjai, egyesüljetek! Ne csak beszéljük a zöldségeket, de tegyünk is értük!” /Kebab Kösztöny, a Nemzetközi Babügyi Integrációs Igazgatóság (NB II) sajtószóvivője/
„Nézze, költő úr, én értékelem, hogy csak a szerencsétlen babot eresztette bő lére, nem a verset, ám ez az erény igencsak szerény, úgyhogy NEM ENG!. Nem akarom kedvét szegni, de ha legközelebb művészeti alkothatnékja támad, próbálja inkább néptánccal levezetni! Az a műfaj nem hozzám tartozik.” /Baltaarc Benő, a Nemzeti Alkotókedvetlenítő Vállalat (NAV) betanított főcenzora/
„E varázslatos vers olvasóiban felmerül a ’Mit meg nem adnék egy nagy tányér csülkös babfőzelékért?!’ kérdés, főleg így hó végén, ám a nyálcsorgató igazságok valóságtartalmának igazsága paradox módon messze áll a valóságtól. A vers rövid, de velős, mint a pacal. Aki ötöst szeretne, az holnapra vagy megtanulja, vagy hoz egy nagy lábassal!” /Ínségszikla Imréné Szűktáp Szidónia, középiskolai magyartanár és csontváz imitátor/
„Jézusi indíttatásból ma egy nagyobb élelmiszercsomaggal megpróbáltunk bejutni pár általános és középiskolába, de a karhatalom mindenütt megakadályozott minket az állam által éheztetetett pedagógusok táplálékhoz juttatásában. Ha Krisztus Urunk nem támadt volna fel, akkor most forogna a sírjában.” /Iványi Gábor, lelkész/
„Rémálmaimban kísért a szétvert babarc látványa! Községünk nevében kikérem magamnak ezt a verset! Ebből per lesz!” /Dr. Babarci Berci, Babarc község jogorvosa/
„Ne szórakozzanak folyton a nevemmel! Hogy lehet így békében nyugodni?!” /néhai Abrakadabra Aranka, a varázslónők ősanyja és varázsige díler/
„Jó lenne nekem lenni ilyen vers varázspálca, ha akarni nemzetközileg harasó csapatot csinálni és muszájni kutyaütni! Kéne csinálni csoda!” /Szerhij Rebrov, a Ferencvárosi Torna Club frissen kinevezett edzője/
„Mi ez a szellemi fekália, ez az irodalmi hasmenés?! Anyám szerint az ilyet be kellene tenni egy pelenkába és kidobni valahol egy külhoni autópálya mellé, de érzem rajta, hogy csak viccel, mert kultúrember ilyet sosem tenne! Frady Endrét viszont veszélyes hulladéknak kéne minősíteni és egy Koppány vértől veres karddal kipróbálni, mennyi a felezési ideje! Vagy a negyedelési! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer az erdőben aludtam, amikor rám ütött a mágia botjával egy abrakadabrázó varázsló. Arra ébredtem, hogy a fa tetejéről a hasfalamra zuhant egy a visszapattanás miatt hónaljból kiszakadt karja által levert mókuscsalád. Szegények nem élték volna túl a mágust, ha fel nem támasztottam volna őket.” /Chuck Norris/
