Hazaúton három idült
Szesztestvérpárt láttam kidűlt
Állapotban s szólt a daluk,
Míg fejük feletti fa-luk
Peremén egy szalamandra
Készült épp a nagy kalandra,
Hogy magát egy éhes jeti
Módján pont reájuk veti.
Odaugrott, jót harapott,
S hagyott volna csapot-papot,
Ám lassú volt, mint a Posta,
S egyik részeg megtaposta.
Kis kétéltű így lett sánta,
S merész tettét immár bánta.
Ekkor állatvédők jöttek
S velük együtt tizenöt TEK-
-kommandós, kezükben kések.
Futni kezdtem, el ne késsek,
S mivel engem vettek észre,
Felszabdaltak sok kis részre.
Hullaházból jöttek értem,
S haza végül sosem értem…
„Ahogy olvasom, a védtelen retinámba ég a látnivaló szétszaggatott megfesthetetlensége. Bár ne tenné! NEM ENG.!” /Stempli Söftény, a Didaktikus Össznemzeti Géniuszok Költészetének Újító Társasága (DÖGKÚT) betanított pecsétőr helyettese/
„Nem nyafognék, de most már késő!
Csak az a vers! Csak azt tudnám feledni!!
De még fáj, fáj, fáj, fáj minden szó!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Na, mi van, miszlik úr, milyen érzés poéta puzzle-ként nem létezni?! Máskor ne vérezze össze az egyenruhámat, mert áthelyeztetem egy jeltelen tömegsírba!” /Csávás Kálmán örvnagy, a Magyar Állat Védősereg (MÁV) megelőző csapásmérője/
„Jaj, csak azt ne! Nem akarjuk az örökkévalóságig hallgatni a klapanciáit! Azzal a túlvilágból is ki lehetne minket kergetni!” /a jeltelen tömegsír lakóközössége/
„Megpusztultál, mint a szalamandra?
Akkor hát alejkum szálem Endre!”
/Emtéká Mátéka, a Muszkabölléri Univerzális Kancsalrímelő Iskola (MUKI) kárörvendő költőtanonca/
„Aljas rágalom, hogy mi lassúak vagyunk! Január végére az összes karácsonyi küldeményt kikézbesítettük! Magát meg még ma bepereljük a cég jó hírének megsértéséért! Feladtuk az idézést, úgyhogy számítson rá, hogy legkésőbb októberig megkapja!” /Dr. Lajhár Leóné Csiga Csomolla, a Posta jogtanácsosa/
„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Sajnos gyakran nem magát az alkoholistát!” /Absztinens Ajtonyné Antialkoholista Antigoné, a Színjózan Emberek Szövetségének (SZESZ) alelnöke/
„Megpróbáljuk kirakni az ezer darabos költőt, hogy a gyenge gyomrú rokonság össze ne hányja a ravatalt!” /Dr. Töftényi Trancsír, a Szemmelversz Elek Klinikai Egyetem (SZIKE) osztályvezető kórboncnoka/
„Egyszer az erdőben heverésztem, amikor a fölöttem lévő fa-lukból rám ugrott és torkon harapott egy szalamandragyilkos vérfarkas, majd farkasvér kezdett spriccelni az agyából és a tokájából, ahová benyomódott a fogsora. Futni hagytam.” /Chuck Norris/
„Mit gondolt az ember életútja felén hazafelé tartás közben tragikus hirtelenséget megélő költő? Vajon az járt-e a még egyben lévő fejében, hogy társadalmukat úgy körüllengi az alkoholba fojtott nihil reménytelensége, mint a ’Lenin vagy nem Lenin?’ kérdésen töprengő Nagyezsda Krupszkaját a Krasznaja Moszkva? Vajon sejtette-e a rendszeresen védőfelszerelés nélkül mélybe bukó lélekbúvárok koronázatlan királya, hogy oly közel a tünékeny létbizonytalanságot megszellemítő vég? A szemfogat szemfogért ideológiában őrlődő világegyetemet páratlanul könnyed rímpárokban megéneklő Frady Endre ismét felkavarta a létirodalom alanyi költészettől posványos állóvizét!” /Ehej Uhnyemné Jissoraz Jolanda, középiskolai magyartanár és posztszovjet kölni díler/
„Felfogod-e te szúette agyú Frady Endre, hogy én azért iszok, mert te írsz?! Most kerítésszaggató házi pálinkába fojtom a félelemérzetemet és az anyámtól még gyerekkoromban ajándékba kapott felhúzható csehszlovák játékvonat elé vetem magam, hátha a fizikai fájdalom elnyomja a szellemit! Anyám szerint inkább szellőztessek és határozzam el, hogy többé nem olvaslak, te gyökér! Sajnos nem érti meg, hogy nekem ez munkaköri kötelesség, én a hivatásom áldozata vagyok! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, a Kritikusok Országos Szövetségének (KOSZ) leendő saját halottja/
„Fentieket végigolvasva azt hiszem, tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy már kijózanodtam!” /Cefréssy II. Cöflény, az illuminált állapotban szalamandrát taposó milliomos centerhalf/
