Halat etetne ma Vid, ám
Hangulata nem épp vidám.
Kérdésére: „Kell halkaja?”
Csend felel csak, túl halk a „Ja!”

Semmi válasz nem is hallik,
Néma halszáj (feji hal lik)
Annyit se tátog, hogy mek-mek!
Csend a lelke minden hekknek…

„Mek-mek?! Ó, hogy a horgászok védőszentje ütlegelné egy keményfa ladikkal ennek a mindenbe belekotnyeleskedő zugfirkásznak a nagy buta fejét! Hát nem tudja maga költőtönk, hogy a hekk nem mekeg, mert nem kecskebéka, hanem sült hal?! Maga nem jó semmire se! Legfeljebb cápa csalinak!” /Damil Dünnyő, polgármester és orvhorgász/

„Jaj, költő úr, maga összezavar mindent! Halkaján én nem a halnak adandó ételt értettem, hanem a saját halételemet! Amúgy, azért voltam haragos, mint az állat, mert a sült hekkem beleesett az akváriumba és amikor benyúltam érte, hogy kivegyem, egy kecskepiranha lesből támadva leharapta az alkaromat! Muszáj voltam letépni a fejét!” /Vad Vid, cápaszelídítő/

„Te szerencsétlen, hányszor mondtam, hogy egyrészt munka közben ne zabálj, másrészt, hogy sose nyúlj be az akváriumba gyémántbetétes azbesztkesztyű nélkül?! Letépjem a felkarodat is, te kripli?!” /Vad Vidné Vídia Vendetta, antiszociális munkás és női ketrecharc válogatott kerettag/

„Mindenkitől elnézést kérek a Csend című verspályázat elhamarkodott kiírásáért! Ígérem, többet nem fog előfordulni! Valahol számíthattam volna rá, hogy Frady Endre még egy ilyen meghitt cím alatt is fullba fogja nyomni a kretént…” /Líra Lajos, verspályázati szakreferens/

„Költőnk, a "Soha ne Vid túlzásba!" alapelv nem-ismerője, cunamimintás pizsamájában vad hekkerként csapott le a rutintalan pályázatkiírásból eredő gyanútlan lehetőségre. Ki is hozott belőle mindent, amit Tőle már elvár a trollszakma. Senki nem mészárol le egy meghitt pillanatot ennyire erőfeszítés nélkül. És, Polgártársak, van ott még bőven ahonnan ez jött...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez eddig a best of Jujjjj. Székrekedésnél nincs ennyi erőlködés mint itt az összes rímmel. A költő múzsát végleg és visszavonhatatlanul eltanácsolják az biztos, mehet péknek. Szavakkal való kegyetlen bánásmód eme foka már Guantanamóba se való fájdalmat okoz...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Az önnön csendjébe befelé ordító művészt nem kötik gúzsba azok az idejétmúlt irodalmi szabályok, amelyek béklyóként szegzik röghöz a Frady Endrén kívüli költők mindegyikét. Az abszurdba hajló világlátás Leonardo da Vincije, a szőrén megült gondolatbukfencek Edson Arantes do Nascimentoja, a nemzet Frady Endréje szökkenő halcsobbanásokkal halad a tragédiába hajló vég csak nála giccstelen naplementéje felé, miközben mályvaszínű koboldsikolyként ránt ki hamis békénkből a csend.” /Csendes Donné Zaj Zója, az Ezer Sebből Vers c. irodalmi hetilap rovatvezetője/

„Pelé, ha kérhetném, csak egyszerűen Pelé! Az én koromban azt a hosszú Nasci izét nem tudom már megjegyezni!” /Edson Arantes do Nascimento alias Pelé, háromszoros világbajnok brazil futballista/

„Ha Nostradamus jóslatai között találnának egy olyat, amely arra vonatkozna, hogy én soha többé nem fogok Frady Endre verseket olvasni, esküszöm, hogy nem követnék el harakirit! Jelentem, a világirodalom hajója Frady Endrének ütközött és elsüllyedt! Anyám szerint Frady Endrének agyára ment a hőség, de szerintem neki nincs is agya, csak valami iszamós betűzacskója, ami napi rendszerességgel ökölbe szorul és kínrímeket levedzik! Gusztustalan!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban nagy a csend, amióta én vagyok a csendőr. Azóta még a zaj is lábujjhegyen jár és a kecskebékák sem mekegnek, hanem csak mutogatnak.” /Chuck Norris/