Üres hassal menetelek,
Gyötörnek a hideg telek,
Körülöttem zord a vadon…
Úgy elnyúlnék kerti padon!
De itt nincs kert, csak egy tisztás,
Min egy ellenséges tiszt ás
Hosszú árkot latrinának.
Alélok egy havas fának.
Fagy ráz s mar az üres bendő,
Fát gyújtok melegedendő,
Ám ennek fele se tréfa,
Nem fog tüzet ez a tré fa!
Odajön a tiszt és éleszt,
Ám, mert jelenteni fél ezt,
S mivel nem mondhatok nemet,
Vállat von és inkább temet.
Amíg engem éppen ásik,
Becserkészi őt egy másik,
Kinek késén recés élek…
Hát, így történt, hogy még élek!
„Kevesen tudunk egy ilyen derűs májusi napon ilyen fagyos majdnemsírverset posztolni. Lehet, hogy megint vacakolt a fűtés a zéccaka? Vagy költőnk a párnája alá tett kémek a sasfészekben hatása alatt cselekedett? Esetleg a kiberháborús sebei sajogtak? Nem, nem, nem értitek! Ez Művészet! Mottó: Csak mert üldözési mániád van, még nem biztos, hogy nem üldöznek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Melegedendő, tréfa- tré-fa??? Jajj ne már, O jesszus maris. Hát ez volt a versben a mély árok tele latrina tartalommal... Kegyelem kettes.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Ásik?! Költői szabadosság?! Szájhenc fikció?! Tudja, amikor elképzelem, hogy kézzel érek bele az etetőjébe! De szép is lenne! NEM ENG.!” /Tiltó Titusz, a Polgárokat Univerzálisan Műveltté Pallérozó Alapítvány (PUMPA) főcenzora/
„Na, egyáltalán nem tisztelt költő bajtárs! Csodálkozom, hogy egykori sorkatona, majd tartalékos tizedes lévén ennyire nincs tisztában azzal, hogy egy tiszt saját kezűleg sosem ás latrinát, csak parancsot ad rá. Egy tiszt pedig sosem támad késsel orvul rá egy latrinát amúgy sosem ásó ellenséges tisztre, hiszen genfi egyezmény is van a világon. Ez ugyanolyan nonszensz lenne, mint egy népszavazás nélküli alkotmánymódosítás. Ugye, hogy ez egy európai demokráciában elképzelhetetlen! Na, ennek fényében kérem átírni! Most! Eeegy-kettőőő... eeegy-kettőőő!” /Csávás Kálmán fővezérőrnagyságos úr, a Nemzetellenes Ártányokat Cipóraverő Intézet (NÁCI) ideológiai idegölője/
„Én nagyon vágyom egy háborúra! Tudom, hogy ez durván hangzik, de nem hiszem, hogy az ellenség annyira fel tudna idegesíteni, mint a jelenlegi osztályaim. Emellett behívásom esetén a háborús veszélyességi pótlékkal kiegészített zsoldom minimum a háromszorosa lenne a mostani tanári fizetésemnek és még ingyen szállásom is lenne teljes ellátással! Mindezt figyelembe véve inkább egy év a fronton, mint egy félév az iskolában! Viva la világháború!” /Passzívagresszív Pészméker, középiskolai földrajz-történelem szakos tanár/
„Mi ez a latrinarobbantásból visszamaradt szellemi fekália?! Mi ez a létbazári majomkórus makogás?! Hogy lehet, hogy ezt a hidegháborús bűnöst nem vetették még az állatkerti oroszlánfókák vacsorára elsőszámú közeleségnek?! Anyám szerint akkor látott engem utoljára ilyen vörös fejjel ordítani, amikor véletlenül extra csípős Erős Pistát tett eperlekvár helyett a palacsintámba a ballagási díszebédemen. Ez most mérhetetlenül rosszabb! Anyám, vágj rajtam eret!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amerika a háborúban csak foglyokat nem ejt. Én könnyeket se.” /Chuck Norris/
