Képet mutat Piszkos Paszkál,
Arca előtt nyájas maszk áll,
Ám mögötte ő az álnok,
Kiben forrnak setét álmok:
Tuggyukki rángatja dróton,
Gyermekvárost robbant Fóton,
Békemenetekbe lövet,
S nem hord biztonsági övet.
Szendvicsedből kicsór vajat,
S nulla forint tőle a jatt.
Brüsszelt nem állít, de gyorsít,
Havon felrúg, s használsz orr sít.
Migráncsokat el-elrejti,
S még ő szól be nekünk: „Ej, ti!”
Hangsorunkból lopja a dót!
Vessünk ki rá különadót!
Visszamenőleges hatállyal!
„Jól van, kis unokám, látom te is megéred a pénzed! Te is első számú közellenség lettél, mint a nagyapád! Büszke vagyok rád, te igazi migráns rejtő!” /Piszkos Fred, a kapitány/
„Hé, Freddy, én nem migráns voltam, hanem csak munkaszolgálatos a Szovjetunióban! Igaz, abba bele is haltam…” /Rejtő Jenő, író/
„Jaj, már Frady Endre is a befeketítő lakájmédia szekértolója lett?! Le akar karaktergyilkolni?! Beperelem rágalmazásért! Én igenis mindig bekapcsolom a biztonsági övemet!” /Piszkos Paszkál, liberálbolsevik oligarcha és kozmopolita kannibál/
„Paszkál napra szeretettel Frady Endre PC Nagymestertől. Jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat, de aztán puff egy plakát, és máris tikkelni kezdett. Amikor az ápolók görcsös ujjait lefejtették a billentyűzetről, már megszületett a Vers. Na és Paszkál? Hát ő most csúnyán túszul esett. Talán jövőre, Paszkál!” /F. Péter, a költő humán végzettségű költőkollégája/
„Ironizálunk, költő úr, a sorok között olvastatva uszítgatunk?! Emlékszik még arra a hollywoodi hulladék filmre, a Dutyi Dilire?! Hát a dutyit már most garantálom magának, a dilit meg maga fogja! Illetve már fogta is, hiszen maga már eleve közveszélyes őrültnek született! Tudjuk, kinek a kottájából bérretteg, ki rángatja dezinformációs dróton! A cellasarki küblin üldögélve majd eltöprenghet a saját sötét múltján, mert jövője csak magamtól függ!” /Csávás Kálmán börtönőrnagy, az Ellenzéki Bértollnokokat Lojálissá Alakító Közhely (EBLAK) főparancsnoka/
„Hé, fel ne robbantsák nekem a fóti kastélyt, mert épségben akarom elprivatizálni! A macska rúgja meg!” /Lészáros Mőrinc, cselfúti Whiskas szerelő multimilliárdos/
„A deheroizált kisemberből villámgyorsan főgonosszá fetisizált turbó Paszkál a fiktív főhőse a sorok között történő odamondogatás Vivaldijának, a kettős értelmű mélytartalmak Edson Arantes do Nascimentojának! Frady Endre – ki más? – ismét korszakos művet rázott ki a klaviatúrájából, mely megváltoztathatja az orruknál fogva vezetett tömegek virtuális valóságköltészethez való viszonyát! A költő nem csak az igazit mutatja meg, de a valódihoz megszólalásig hasonlót is! Hiteles hűhalíra!” /Zsigeri Zsomborné Őszinte Ödéma, a Tajtparaszti Tájjelleg c. népművészeti fűzfaportál megmondója/
„Szeretem a Frady Endre versek végét, amikor már nincsen tovább! Csak az a többi rész, csak azt tudnám feledni! A fiacskám a második sor óta vértolulással fekszik a sezlonon, úgyhogy muszáj voltam helyette írni valami kritikusat, nehogy elmaradjon a mindennapi betevője! Ő most kritikus állapotban van, de majd a nyugdíjamból veszek neki pár piócát a szomszéd Vajáknétől, oszt’ csak fölépül szegénykém! Imádkozzunk!” /Puzsér mama/
„A fiam most edzésen van és ugrókötelezés közben a Holdat fejelgeti, úgyhogy nem ér rá kommentet írni.” /Norris anyó/
