Frady Endre

Újbort nem bír régi tömlő,
S lyukat be akárki töm, lő,
Úgyhogy nem egy furcsa hóbort
Új tömlőbe tenni óbort.

Annyit laikus is megért,
Az a jó bor, mi már megért,
S tudja házieb és kóbor,
Legeslegjobb bor az óbor.

Bor, ha nem vörös és száraz,
Kiömölhet, nem nagy kár az!
Halovány és édes lőre
Loccsanjon csak ki a kőre!

Jaj, az édes fehér fanok
Szerint most már bőven van ok,
Hogy lesújtson rám egy dádá!
S orosz medve bólint: Dá, dá!

„Dá, dá, járni már bálsájá dádá! Köljtő táváris! Konyec írni borpoéma! Nye piszáty! Pity! Vódku! Sok-sok vódku! Hárásó! Málágyéc!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, nagy orosz medve/

„Költő gyermekem! Tudod, Jézus is mondott egy példabeszédet a borokról és a tömlőkről, de annak volt értelme, sőt mélyebb értelme is. Igaz, neki könnyebb volt, mert egyrészt Isten Fia volt, másrészt színjózan. Na, aludd ki a kadarkamámorodat és holnap a focimeccs után gyere gyónni!” /Tréning atya/

„Frady Endre úgy hányja a kínrímeket, mint lakodalmas kutya az óbort, így a verse ebek harmincadjára jutott! Egyrészt egy harmincad kóborebadó megfizetésére kötelezem, másrészt pedig természetesen NEM ENG.!” /Irsai Olivérné Tokaji Aszúka, a Borvers Ügyi Didaktikai Intézet (BÜDI) főcenzora/

„Ne… netu… netuom… hogy laki… lajku… lajkuss… vaoke… akki… meért… csa… csakimo… kimoani… netuom… ho… hogy… laki… lajoska… lajkuss!” /Lőre Lajos, laikus borkóstoló/

„A cukorbetegségem miatt az orvosom eltiltott az alkoholtól. Kizárólag száraz vörösbort fogyaszthatok, de csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem.” /Demjén Rózsi, rockzenész/

„Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” /Pál apostol Timóteusnak/

„Kevés bor?! Lefordíthatatlan szójáték! Nonszensz! Hukk!” /Rizling Rezső, az NB III-as Delirium Tremens SE szertárosa/

„Frady Endre a társadalmi problémák szakavatott diagnosztájaként ismét görbe tükröt tart a nép egyszerű és bonyolult gyermekei elé egyaránt. A látszólag stílszerűen odahányt rímek valójában az erősen kézben tartott mondanivaló előregörgetésének szegmentált aktualitását sejtetik. Az ingadozó horizonton billegő kényszerképzetek olyan mélyen gyökereznek a nép lepusztult lelki rögvalóságának szikké szomjasodott talajában, hogy ki más írhatna erről mi mást?” /Sehall Selátné Dömötör Diéta, középiskolai magyartanár és amatőr életpálya modell/

„Mi ez a pitiáner pojácáskodás?! Mi ez az illuminált írásdühroham?! Ha Frady Endre DNS-éből kivesszük az alkoholizmusért felelős géneket, akkor csupán egy klaviatúrán tenyésző gombafaj kromoszómája marad. Anyámat megkértem, hogy a csehszlovák import kurblis permetezőkészülékkel fertőtlenítse a lakást ennek a rímgyilkos galócának a miazmás költészeti kipárolgásait közömbösítendő!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én régi tömlőbe is tudok újbort tölteni. Szét bírná ugyan repeszteni, de nem meri.” /Chuck Norris/