(a mű termékmegjelenítést tartalmaz)
Jól kezdődik ez az év, én
Láthatom a Spíler TV-n
(míg csendesen mos a Whirlpool)
Hogyan rúg gólt a Liverpool!
Más díjcsomag, több új channel
Nagymosástól időt csen el,
Ám nem rugózom a témán,
Mert Zanussim lögyböl némán.
Kire nem a nagynénje mos,
Kellhet annak Gorenje, Bosch…
Indesittel sem lesz vesztem;
Míg mos, látom, nyer a West Ham!
Hopp, most bekkel az Arsenal,
Kispad mellett bús Arsene áll,
Kit egy labda épp orrba gór…
S véres zsepit öblít Fagor.
Magyar foci tök más eset,
Nem rúgnak két egyeneset,
Lelátón dürg’ siketfajd: Úúú!
S háttérben pénzt mos egy Hajdu…
„De nem a Bé ám, mert az én vagyok és én nem pénzt mosok, hanem balsorsomból kifolyólag közvetíteni vagyok kénytelen ennek a sok gyalulatlan falábúnak a szerencsétlenkedését! A pénztárcájuk tele, a fejük üres, viszont a tetejükön a haj dús. Ez a szóvicc hozzám illő Hajdús, illetve Hajdúbés.” /Hajdú B. István, sportriporter/
„Egyre növekvő lelkesedéssel olvastam a verset: na ez egy remekmű lesz érzem, nincs bukfenc benne, se nyelvtörő és ismeretlen szavak, a rímek nem fájnak, hát mit kérhetnék még többet, szinte tökéletes. De jajj az fránya utolsó két versszak miért gázol el... Van remény, láttam a fényt az alagút végén, igaz ez most még egy vonat volt, mely után én dürg' tem: Úúúúú, hajdúúúú... Na ez fájt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Jól kezdődik ez a vers. A Zalkotó zappel, a film forog. Zap! Gól! Zap! Csobb! Zap! Bekk! Zap! Gluggy! Szellemesen kétértelmű csatornaszag terjeng, szétválogatatlan szennyesként kavarognak az események. A férfi és női princípium öt felvonásban elkeseredetten küzd a távirányítóért. Programtárcsa kattan: új strófa, új gólöröm, új pH-érték. Fortissimo, subito piano, 1200-as fordulaton örvénylő jinjang. Hármas sípszó, X, a Zolvasó kábult, a gazdaság piszkosfehér! Előrébb nem vagyunk, de legalább mentünk pár kört. Nem egy Tarr Béla film, de legalább pörög.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Jobban ismerem én a dürgést, semhogy kihalt magyar tribünökre járjak a bundás sörfoci látványán borzadni! Siket vagyok, nem vak! Meg unatkozom is egyedül.” /Vazul a siketfajd/
„UNATKOZIK? VEGYEN MOSÓMEDVÉT! VOLT EGY NAGYNÉNÉM ZSPRICENKÁBAN, AKI MOSÓMEDVE HELYETT INKÁBB EGY TÉVÉT MEG EGY MOSÓGÉPET VÁSÁROLT, DE NEM HÍVOTT SZERELŐT, HANEM A NAGY BUTASÁGÁBAN FORDÍTVA KÖTÖTTE BE ŐKET, ÍGY AZTÁN MAJDNEM BELEFULLADT A TÉVÉBŐL ÖMLŐ VÍZBE, DE SZERENCSÉJÉRE ELŐBB MÉG AGYONVÁGTA AZ ÁRAM, ÍGY KEVESEBBET SZENVEDETT!” /Pepin bácsi, az ordító rokon a’la Sörgyári capriccio/
„Kikérem magamnak, az én csapatom nem bekkel, mint annak a Klisé Mourinhonak a szedett-vedett hordája, hanem visszavonultan támad! Amúgy meg nem a labda vágott orrba, hanem ennek a mitugrász luzitánnak a szájszaga, de elhajtottam a stöpszli majmot!” /Arsene Wenger, az Arsenal francia menedzsere/
„Beszólsz nekem, a Special One-nak?! Én minden évben nyerek valami kupát, te meg soha, így sajnos nem tudlak kupán vágni te nyakigláb csigazabáló!” /José Mourinho, a Manchester United portugál menedzsere/
„Anglomán agymosásra vágyik? Nézze ön is a közpénzből vett csatornámat, a Spíler TV-t! Nekem megéri!” /Andy Vajna, tévécsatorna- és kaszinótulajdonos/
„Szeretem a tévét. A sok tévét. Egy mozdulattal szétrúgni.” /Chuck Norris/
„Ennek a Glázser Bozsó epigonnak a legújabb szellemi merényletéről a panelházak strang aknái jutnak eszembe, mert azokon is átjön az izzadságszag. Mintha egy székrekedést verejtékes gyötrődéssel hasmenéssé nagydolgozó alsó szomszéd kipárolgása áztatná pépesre a vécén olvasandó sportújságomat. Az ajtó előtt feszülten toporgó anyám szerint inkább Frady Endrét kéne olvasnom a vécén, mert egyrészt akkor pillanatok alatt végeznék, másrészt felhasználhatnám a verspapírt is. Jó ötlet, csak félek, hogy Frady Endre életműve eldugítaná a csatornát és mindent elöntene a szennylé.” /Puzsér Róbert, kritikus/
