Frady Endre

Elő fotel, kaja, pia,
Kezdődik az Olimpia!
Nagy örömére a köznek,
Harcos hölgyek épp tőröznek.

Honleányunk igen penge,
Olasz nézi, merre leng e
Hősnő párbajtőre hegye…
Tus segít, hogy észrevegye.

Tévé előtt csak úgy lesek,
Hullanak hol együttesek,
Hol pediglen egylámpások…
E feszültség nekem má’ sok!

Páston kívül vajh’ még hun nő
Ily izgalom?! Győz a hun nő!!!
Himnuszunk, e nemes ének,
Méltán szól Szász Emesének!

„Nemes ének?! Persze! Ezért strapáltam magam és írtam annyi versszakot, hogy állandóan csak az elsőt dalolgassátok?! Fogadjunk, hogy nem is tudjátok tovább! Halálhörgés, siralom! Piha!” /Kölcsey Ferenc, költő/

„Bocs, Feri bá’, hogy közbeszólok, de nekem az első se jut mindig eszembe!” /Király Linda, énekesnő/

„Ne puffogj, druszám! Nézd meg, én hogy jártam?! Rólam, aki annyi szép dallamot írtam, egy repülőteret neveztek el, és most már mindenkinek az agyig hatoló, fülsüketítő motorzúgás jut eszébe a nevem hallatán!” /Liszt Ferenc, zeneszerző/

„Köszönjük Emese!” /Magyarország/

„Mi ez a kretén kínrímes klapancia?! Frady Endrének ismét sikerült belerondítania az ország közös örömébe! Hát már a Himnusz hallgatása közben is úgy kell állnunk, mintha egy szabadrúgással szembenéző sorfal tagjai lennénk, hogy nehogy ágyékon találjon a költészete?! Anyám szerint ne fetrengjek a szőnyegen, mint egy műesett olasz csatár, hanem keljek fel és férfiasan toroljam meg a rajtam esett sérelmet, de hát mit tudhat ő az én fájdalmamról?! Kedves Emese, nincs még egy hely a tőröd hegyén egy megtébolyodott poéta számára?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kanapészurkoló költő úr! Olimpiát nem a fotelban tespedve kell nézni, hanem update kézi súlyzókkal a kézben ugrálva és akkor a közvetítés végén jól fog esni teljes kiőrlésű fűrészpor ízű update vacsora!” /Schobert Norbert, update fitnesz guru/

„A győzelmem után a riporter megkérdezte tőlem, hogy mivel hálálom meg az embereknek, hogy kijöttek a helyszínre szurkolni nekem? Még nem tudom, de csak őneki szívesen felolvasom ezt a verset!” /Szász Emese, olimpiai bajnok párbajtőröző/

„11:7-nél még azt hittem, hogy megnyerem, de 13:15-nél, amikor örömködni kezdett már sejtettem, hogy mégsem. Először szomorú voltam, de már nem bánom a vereséget, mert ha rólam írtak volna ilyen gyenge győzelmi verset, én biztos párbajra hívtam volna az elkövetőt! Felkoncolare necesse est!” /Rosella Fiamingo, olimpiai ezüstérmes párbajtőröző/

„A mi időnkben, a szép sötét középkorban még egyszerűbbek voltak a szabályok. Együttes találatnál mindkét bajvívót kivitték a küzdőtérről, a ma egylámpásnak nevezettnél pedig csak azt, aki kapta. A vesztesek nem a vigaszágra jutottak, hanem a temetőbe. Ezüst és bronzérmet sem osztottak, mert már nem volt kinek. Hej, azok a régi szép idők!” /Félfejű Vid, többszörös lovagi torna győztes és egyszeres második helyezett/

„Én minden himnuszt el tudok énekelni bármilyen nyelven akármilyen dallamra. Egyszerre.” /Chuck Norris/