- Jaj, nem lehet véletlen,
hogy a késem életlen!
Nem jár erre köszörűs! –
- sír költőnk, a koszorús.

* * *

Nappaliban áll egy szófa,
szóvirágok nyílnak rajta,
s ágán nagyon sok szó terem.
Tele is van szép szótáram!

* * *

Értelmiség, amely mérv ad,
nem értem, hogy néha mér vad?
Azért tán, mert vadul vedel?
Ja, ennek súlyt számos érv ad.

* * *

Tarzan SC csatára,
aki hajaz Csitára,
fázik, mert a csitári
hegyek alatt régen leesett a hó
(s befagyott a csutora)

* * *

„Hárfateám nem húrtalan,
s torkomba szúrt tök hirtelen!”
- kap főhősünk rossz hírt a lón,
s bort drinkel broken heart ellen.

* * *

Költő folyvást költik.
Kokasoknak köll tik.
E szavak agykataklizma
bönyomását költik.


„A káoszból ki-kipálló szavak olvastán agysokkot kaptam és ájult zuhantomban a bőrfelületem 33%-át leradírozta egy régóta rozsdás radiátor. Ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy mit jelent az, amikor fáj minden szó. NEM ENG!” /Bőrtelen Bertalan, a Kötelező Olvasmányokat Kiválogató Intézet (KOKI) kissé nyúzott állapotban lévő betanított vice-cenzora/

„A páciens agyát helyettesítő kocsonyás masszában a versek futószalagszerű tömegtermelése közben valahol leragadhatott egy korábban még általa sem hallott, jelentéstartalom nélküli kifejezés, mely a lírai túlnyomás következtében pszeudo-irreverzibilis láncreakciót indított el, ami végül kataklizmatikus koponyarobbanáshoz vezettek. A költő állapota stabil, kritikusai kérésére mesterséges kómában tartjuk. Hogy az esetleges felépülése után fog-e tudni verseket írni, a tudomány mai állása szerint rejtély. Sokak szerint már korábban sem tudott.” /Dr. Lebeny Leó, idegsebész/

„A költő ’Fatális fataliga’ c. kötetének média megjelenése óta sokan érdeklődnek nálunk szófa- és hárfacsemete iránt, de sajnos az a kevés is elfagyott, amit még tavaly ültettünk. Viszont jöjjenek nyugodtan, mert most bütüsödik a szagosbükköny és hamarosan szolmizálni kezd a nótafa!” /Rozmaring Rizottóné Rengő Rezeda, a Fa Iskola Kezelő Alapítvány (FIKA) programigazgatója/

„A költő még elborult elmeszövetének kiöklendezett gennylövedékeivel is maradandó irodalmi értéket fröccsentett az utókor asztalára! A totális érthetetlenség tökélyére csiszolt művek mind-mind a végletekig letisztult mindenségnihil lírai drágakövei! A ’Fatális fataliga’ nem hiányozhat egyetlen magyar család könyvespolcáról sem!” /Ejmiakő Elalélia, az Aláaknázott Agyelágazás c. éjszakai irodalmi tévéműsor főszerkesztője/

„Mi ez a hidegbeteg halálhörgés?! Mi ez a bő lére eresztett sikoltó semmitmondás?! Ha anyám csak egy ilyet is írna, nem csak a mentőket hívnám ki hozzá, de a tűzoltókat is, mert biztosan ki kellene szabadítani a beszorult fejét valami ránehezedő súlyos gépészeti berendezés alól! Azt hiszem, írok Puzzero keresztapámnak, hogy küldjön már be Frady Endrének egy véres lófejet a gumiszobájába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Költő úr! Maga se ivott még nálunk télen óbort, mert akkor tudhatná, hogy a dupla lószőr borítású csitári csutora akkor sem fagy be, amikor már a jegesmedvék is könyörögnek, hogy hadd üljenek be melegedni kicsinyég a községi nyúlfeldolgozó üzem fridzsiderébe!” /Tütü Tihamér, balassabutykosi polgármester és szeszcsempész/

„Ha itt Texasban egy költő bekattan, nem diliházba zárom, hanem felmosatom vele a Chihuahua sivatagot, oszt’ mire végez a portalanítással is, általában kijózanodik. Akkor megígértetem vele, hogy többet nem ír, ha pedig mégis vonakodik, akkor belenyomom az orrát a hónaljamba. Eddigre már mind megértik, mit akarok és rendes polgárokká válnak.” /Chuck Norris/