Újévre ébredtem máma,
Ami elvben remek, ám a
Test nem újul s jön az ósdi
Sérülten sántikálósdi.
Feszült vádlik, sajgó térdek
Rosszak, mint (1) a rút pártérdek
Mián elkövetett stiklik,
(2) S aranytojástalan tik lik,
(3) Meg a túlcukrozott békön,
(4) Vagy a kérdés: „Mitől kék Ön,
Fázik tán a boncasztalon?”…
Újév ultin mi a talon?
„Gond nem játék, költő úr! Ne majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban? Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső, kibic és kártyajós/
„Mit bonyolítja itt az életemet, költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni, mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja, de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli! Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!” /Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/
„Súlyos logikai tévedéseket vétett a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö. ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?! Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/
„Nem elég, hogy a versenyszférában túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj, van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/
„A péptestben péplélek elv alapján munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és pépnevelő/
„Ó, drága egyszülő anyám! Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?! Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?! Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői, egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az emberek folyton az újévet várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/
„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik túlcukrozott ökle.” /Jézus/
