Frady Endre

„Sok lé, zsozsó, suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”
„Kamilla?!?!?!? A nevem Pablo!
Híres festő, nem bankrabló!!!”

„Híres festő?! Izé… pardon!
Nem ismerek Leonardo-n
Kívül mást én… buta vagyok…
Ennek okája egy agy ok.”

„Okájának ragzod, buta?!
Logopéd-terapeuta
Kéne neked, nem a lóvé!
Bár… ha meggondolom, hó vé-

-ge környékén nem jön rosszul…”
„Nem árulsz el? Meg nem bosszul-
-sz? Hálám jele: suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”

Bár nyugtatta őt testőre,
Őrjöngés jött a festőre…
Légszomjfúlva dúlt, mint bika,
S festett… s lőn ős-Guernica…

„Szigorú tekintetes bírónő úr, én ártatlan vagyok! A Kamilla tervelte ki az egészet! Ő is hajtotta végre! Én ott se voltam, de amikor már mégis, akkor híres pedig festőnek öltözve nem akarta tőlem elfogadni az amúgy is nála lévő lopott pénzt, úgyhogy muszáj voltam elszaladni vele. Überen menekültem, de letaxisblokádoltak. Taxiland, Taxiland Über Alles!” /Zokni Zénó, textilgyári cérnavég nyálazó/

„Persze, mindig én! Kend rám ezt is! Nem is ismerlek, sose láttalak, és különben is tartozol nekem tíz milla suskával! Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint egy ma szüretelt bálvány!” /Kő Kamilla, papírgyári ollóélező/

„Tessék, ki szólított? Hova került a nevem?! Mi ez a blőd forgatókönyv?! Na, mindegy, elvállalom ezt a bankrablós szerepet is, hátha pont ezzel jön majd össze az Oscar díj!” /Leonardo DiCaprio, álomgyári színész/

„Frady Endrének erről a szellemi hónaljszagú nemtudommijéről az alábbi átírt dalszöveg részlet jut eszembe: mindig van rossz és rosszabb, hát várd a csodát, hogy egyszer majd mondod, hogy nincs tovább! Úgy érzem, most jött el az a pillanat, ami után a költő már nem lesz képes alulmúlni önmagát! Remélem, hogy itt a negatív csúcson abbahagyja, és anyámat végre kiereszthetem a hermetikusan elzárt fradyhatlan karanténjából!” /Puzsér Róbert, kritikagyári főkolompos/

„Jaj, ha tudom, hogy még a lerombolt Guernicánál is szörnyűségesebb vers ihletődik e szőnyegbombázás nyomán, akkor biztosan nem vezényelem le! ” /Hugo Sperrle Gruppenführer, romgyári pilóta/

„Inkább ezt a verset tépte volna össze a Hosszú Katinka, mint a 12 millás promóciós szerződését! Mindannyian jobban jártunk volna, ha ezt megússzuk…” /Gyárfás Tamás, úszógyári igazgató/

„Frady Endrét szívesen látnám itt Texasban. Aztán meg a levegőben, ahogy a rúgásom nyomán egyre kisebb pontként távolodik, míg végleg el nem nyeli az Androméda köd.” /Chuck Norris/

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

Bementem én éjnek-éjvén
Gyanítva, hogy talán mélyvén-
-ás a térdem trombózisa,
De csak pur és homu isa,

Meg egy kicsiny orbánc vogymuk,
S nem lettem oly rosszul, hogy Vuk
Ugrott vón’ ki szájamon át,
S lelkem sem hagyta el honát.

Szorgos nővér EKG-zott,
Megszúrt, vér folyt, ám volt géz ott,
S laborlelet fordult jóra.
Eltelt, hopp, három’s fél óra!

Jobbultam s bár térdem konyul,
Mint egy hőnek kitett hónyúl,
S porc-cukorszintem is gügye,
Ez már nem Sürgősség ügye.

„És hogy szólna mindez érthetően és magyarul? Értem én, igric úr, hogy költői szabadság, meg nyelvújítás, meg a röghöz kötő sablonoktól való elszakadás, de azért az átlagolvasó, a józan paraszti ész és az érthetőség se kutya! Vasvillával kergessem meg, vagy tanul egy keményen lecsapott NEM ENG.! pecsétből is?!” /Ugar Igor, földműves és megbízott főcenzor/

„Kikérem magamnak, hogy kis róka mivoltomban a hányással azonosítsanak a duzzadt térdű orbáncos simabőrűek!” /a kis Vuk/

„Három és fél óra alatt lezavartuk ezt a gőzagyú poétát?! Lehet, ha nem vagyunk ilyen gyorsak, akkor ez a fércmű már csak halotti beszéd lenne. Nagy mázlija ennek a félkegyelműnek, hogy a buta tekintetének a látványa ellenére is eszembe jutott a hippokratészi esküm!” /Dr. Vogymuk Vendetta, ügyeletes főorvosnő/

„Micsoda?! Röpke három és fél óra?! Én hét órát várakoztam, mire kiderült, hogy nem is vakbelem van, hanem székrekedésem! Igaz, amikor kiderült, akkor nagyon megkönnyebbültem! Kár, hogy nem volt vécépapír!” /Fröccs Ferdinánd, fogathajtó/

„Azt értem, térdagyú úr, hogy végveszélyben lepergett maga előtt az egész említésre sem méltó élete, de azt már nem, hogy ennek következményeit az olvasótársadalomnak miért kellene elviselnie?! Most velünk jön és helyre hozzuk a térdét! A legjobb helyre!” /Csávás Kálmán, a Wéglénykiiktató Cég (WC) ügyvezető igazgatója/

„Az igazi kataklizma-cunami okozta végveszélyben lévő költő a kőkemény vérvalóság és a fátyolszerű mélylíra határmezsgyéjén térdepelve okádja ki magából a jövő század rímtengerébe vesző halálközeli életsikoly determinisztikus pszeudo-traumáját. A verítékben úszó olvasó felé az öröklét sürgősségének dögszagát sodorja az elektrokardiográf hullámot remegő mutatóinak szellete. A többi néma csönd és fox humana…” /Rög Rezsőné Fátyolossy Cizella, a Késleltetett Líragörcs c. internetes versportál üzemeltetője/

„Mi ez a szúette szóvicc vomitórium?! Római lakomákon a huszadik fogás után pávatoll híján ilyen borzalmakkal hánytatták magukat a szerencsétlen szenátorok! A mélypontot jelentő porc-cukornál még a vállam fölött a versbe leső anyám is megkapaszkodott a fiatalkori NDK import sodrófájában. Frady Endrével kéne már valamit csinálni, de lehetőleg nagyon nagy sürgősséggel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem is volt mélyvénás trombózisom, de belém pusztult.” /Chuck Norris/

Esik a hó, hű nagyon es,
Oly vastag, mint Bridget Jones,
S befehérül Béla, Bence,
Meg a híres Hill Terence!

Hóhegy nyűgözi most le itt
Hűvös Paul McCartney-t,
S húrja hullik mind a hat le,
Úgy lefagy az ex-beatle.

Hó takar el rúzs cinóbert s
Halványul Júlia Róberts:
„Lefagy a száj meg az orr is,
Rúgja már meg a Chuck Norris!”

„Hiánypótló műalkotás! Képzeljük csak el a téli hidegben az erdőben kiránduló előírás szerinti nagycsaládot, amelynek ifjabb tagjai már két órája próbálnak fáradhatatlanul, kántálásos technikával hózáport előidézni, de már kezdenek kifogyni az erre alkalmas gyereknótákból. Mindeközben a monotóniát korlátozottan toleráló apuka lázasan kutat emlékeiben, hátha eszébe tudna idézni egy trükkösebb havas nótát, amit még tutira nem hallottak.” /F. Péter, a szerző nagycsaládos kollégája/

„Hiánypótló műalkotás! Mai penzumunkban Koszorús Költőnk látványosan megmutatja kelet-középeurópai olvasótáborának, milyen előnyökkel is járna olyan nyelven verselni (szemrím), amelyben a szavak hangalakja és írásmódja közötti kapcsolat távolról sem kölcsönösen egyértelmű (az ember azt mondja: „zongora” és így írja le: „kefe”). Ünnepeljünk! Frady Endre játszótere egy újabb szürkeimport mászókával gazdagodott!” /F. Péter, a szerző humanitáriánus kollégája/

„Kétszer kommentel, aki gyorsan kommentel, F. Péter úr?! Remélem, hogy majd a mi vendégünkként is ilyen lelkesen csicsereg majd és eldalolja, hogy egy ilyen nyilvánvalóan agykárosult rímgyilkossal miféle munkahelyen tud maga együtt dolgozni! A szürkeimport mászókát pedig kikérjük magunknak! A legutóbbi EU jelentés szerint Magyarországon korrupció nincs! Levajaztuk!” /Csávás Kálmán, a Korrupció Ellenes Csoportokat Kinevező Egyesület (KECSKE) ökle/

„Akinél nem csengenek össze a rímek, az olvastassa fel a hatéves gyerekével! Ő még pontosan tudja, hogy a McCartney-t möccartnei-nek kell ejteni. Egyéb kérdés?” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter kollégája/

„Én örülni very much, hogy Mr. Költő enyém Budapest vizit alkalmának írni English-magyar poemot lot of hó! Csak nem érteni, én miért nem benne vanni?” /David Cameron, brit miniszterelnök/

„Elnézést, miniszterelnök úr, de se a Terence Hill, se a Julia Roberts, se a Chuck Norris nem angol! Szeretné, hogy intézkedjem a honosításukról? Megvannak a módszereim...” /James Bond, 007-es ügynök/

„Na, úgy tűnik, hogy holnap megint lefejelt brit titkosszolgálati ügynök lesz reggelire. Well-done eszem, mert nem szeretem, amikor a steak-ben fröcsög a kék vér.” /Chuck Norris/

„Hallatlan, hogy én lenni benne ilyen überostoba unmöglich klapanciában engedélyem nélkül! Ebből lenni kleine Blitzkrieg! Donnerwetter!” /báró Dieter von Etikusch, eksztázisba esett ex-Stasi-s ügynök/

„Végre egy vers, amit mind magyar, mind angolórán teljesen egyforma hatékonysággal tudok használni! Mivel köztudott, hogy az angol nyelv a magyarból fejlődött ki – elég csak a magyar származású brit indián, Winnetou eredeti nevére, a Vén Ottóra utalni, vagy a sál-Pál és Saul-Paul szókapcsolatokra – ezért szinte felfoghatatlan egy ilyen líraian fonetikus nyelvtörésnek a valódi értéke! Ez egy világirodalmi hajnalhasadást jelentő eszmevirradat! Holnapra mindenki kívülről megtanulja!” /Catch-Up Georgené Rím Ramóna, középiskolai angol-magyar szakos tanár és hólapátoló idénymunkás/

„Mi ez a hidegháborús elmeháborodottságot idéző agysokkolás?! Mi ez a degenerált anti-anglicizmus?! Anyámnak megtiltottam, hogy havat lapátoljon, nehogy valami fonetikusra fagyott médiaceleb halálra ijessze! A csúszós úton hasra esett Frady Endre nyelvére pedig fagyjon oda a Hajdú Péter szabálytalanul leparkolt szlovák rendszámú diesel motoros szánkójának a talpa!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tetszeni nekem időtartam, míg én megérteni ez a vers. Hosszú.” /Shane Tusup, Hosszú Katinka férje/

Kisbigben tök hasznos a táp,
Ha a testépítés a cél.
Ki itt esz’, lesz hasizma táp-
-iószentmártoni acél.

Kismenü is meglehetős,
Ezzel vészelünk át telet,
Ha evett volna ilyet ős-
-ünk, élne s nem lenne lelet.

Makett csak s így ehetetlen
Kis Londonban a kis Big Ben.
Víg gyomrodban lesz nyelet lenn,
Ha itt esző’ a Kisbigben!

 „Én is mindég a Kisbigbe’ eszek, oszt’ tényleg olyan a hasam, mint a tápiószentmártoni vastömb! Végre egy reklám, ami az igazat szólja, csakis az igazat!” /Tömb Töhötöm, tápiószentmártoni kazánkovács és kohókihűtő/

„Ha reggeli helyett is edzek és ebédig csak koplalok, akkor talán meg tudom enni az egész kismenüt. Talán…” /Böhönyei Brünhilda, diszkoszvető világbajnok/

„Kismenüt, hölgyem, kismenüt?! Mi maga, fakír, vagy cirkuszi éhezőművész?! Én pont azt szeretem, amikor a nagymenünél kipúposodik a bödönnyi mélytányérból a csülkös bableves, a másikból meg a lencsefőzelék füstölt hússal! Utána egy ízes palacsinta és tuti kibírom uzsonnáig!” /Bud Spencer/

„Mi itt a Kisbigben hiszünk a dialektikus materializmus azon tanításában, mely szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe, hiszen nálunk már régóta átcsapott.” /Mr. Kisbig, tulajdonos főséf/

„Pfúj, már megint ez a magyaros konyha! Már megint ezek a sülve-főve felszolgált döglött állatok! Sehol egy tányér szélén át menekülni akaró osztriga, sehol egy szökni vágyó garnélarák?! Hányszor mondjam még, hogy az evőeszköz nem csak evésre szolgál, hanem a menekülő tengeri puhatestűek tányérba való visszaterelésére is?! Vive la France!” /Jean Baptiste Marseillaise, francia Michelin-csillag odaítélő bizottmányi tag/

„Mit hőbörögsz itt, te nyeszlett Trianon fejű rákzabáló?! Egy kis adag paradicsomlevesbe is belefulladsz, mint atomerőművi vécén lehúzott mutáns patkány a radioaktív trágyalébe, oszt’ te vagy, aki itt észt oszt?! Ütlek, borulsz! Na, haladjon az a sor, mert éhen halok, mielőtt megkaphatnám a kétszemélyes big tálamat!” /Bicepsz Botond, toronydaru ellensúly rakodó szakmunkás/

„Frady Endre, a keresztrímes tápversek Andy Vajnamöjnenje, valamint a vidám telehaslíra Mahatma Gandhija! Az első tíz-húsz ránézésre látszólag bugyuta képzavarok rusztikus kakofóniája a túlerőltetett elméjű mélyolvasás hatására előbb-utóbb az olvasó recehártyáján szintetizálódik magasztos kalórialírává és nemesedik oly lelki táppá, mely nélkül lehet ugyan élni, de csak maximum 80-100 évig. Hamisítatlan gyomortöltő világirodalom!” /Zsírlírai Zsigerné Tápiói Tamara, középiskolai magyartanár és maszek hamburgeres/

„Mi ez a kulináris blaszfémia?! Az össznépi gyomorvallás Kisbig Szentélyének ily alacsony színvonalú dicsőítése a brutális költői tehetségtelenség okán önnön ellentétébe fordulva vad gyalázkodássá fajul! Frady Endre bűzhödt verslábakkal tapossa meg a szent kismenüt, miáltal szegény megtévesztett anyám már-már a Burger King felé kacsintgat, úgyhogy most keresgélhetem a kipattant kontaktlencséjét! Pitepoéta poste restaurante!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig harcsatáljánál talán csak az én texasi helyben készült krokodil krokettem és anakonda sodóm finomabb, de csak azért, mert a végső fojtás előtt kicsit elbirkózgatok velük, hogy a megemelt adrenalin szinttől édesebb legyen a húsuk. Ők az igényes tömegtermelés mellett mégsem küzdhetnek meg egyenként minden hallal, sertéssel, marhával és baromfival!” /Chuck Norris/

Focistaként nem nagy érdem,
Semmitől dagadt be térdem.
Tegnap, míg az idő szaladt,
Térdcipó nőtt kalács alatt.

Lehetetlen letérdelnem,
Guggolás is szinte el nem
Múló fájdalommal hasít…
Hózik, de nem kötök ma sít.

Mi kell ide, sebész, masszőr,
Éjfélkor borotvált has szőr,
Pókháló és egyéb vaják,
After paleolit kaják?!

Jól jönne egy Doktor Tudor,
Ki megmondja, mi e dudor!
Térdet legyőzi a kor s a
Végpusztulás lesz a sorsa?

Persze, elpusztul majd velem,
Lebomlik és lesz sok elem…
Ám míg nem nő rajtam platán,
Focizhatok valaha tán?

„Ne nyafogjon költő úr és ne sajnáltassa magát! Gondoljon csak bele, hogy a futball feltalálása előtt az emberek az egész életüket foci nélkül élték le! Maga is fél lábon kibírhatná azt a hátralévő 60-70 esztendejét! Ha meg amputálni kell a lábát, gondoljon a népi igazságra: Szép az, aki térdek nélkül tetszik!” /Lábatlan Lajos, diplomás akadálymentesítő/

„Öregszünk, költő úr, öregszünk? Vizesedik a térd, lazul a vádli, marjul a lapocka, meszesedik az agy és gyengülnek a rímek? Tárt karokkal várja az Agg Poéták Ótvaros Kórháza Alapítvány, az APÓKA! Ja, hogy a vers?! Az természetesen NEM ENG!” /Kákacsomóssy Kösztöny, megbízott főcenzor helyettes/

„Tisztelt Kopasztandó Páciens úr! A titkárnőmmel történő időpont egyeztetés után fáradjon be a magánklinikámra, ahol szerény javadalmazás ellenében megvizsgálom a térdét. A fenti, szóra sem érdemes összeg megduplázása esetén mindkettőt. Ne garasoskodjon, vacak százezrekről beszélünk!” /Dr. Tudor Tódor, a Tárt Tárca Térdklinika tulajdonos főorvosa/

„Fűzfapoéta úr, a maga petyhüdt testének majdani elrothadása következtében keletkező trágya és nyomelemek nemhogy egy erőtől duzzadó platánt, de még egy szottyadt napraforgót sem tudnának táplálni. Mondanám, hogy sportoljon, de ilyen térdekkel maximum origamizni tudna! A jövő érdekében hulljon a férgese!” /Dr. Platán Pálné Tölgy Titanilla, a Fás Aljnövényzetet Trágyával Erdősítő Rezervátum (FATER) igazgatónője/

„Fiacskám, a horoszkópod szerint nem meglepő a térdfájásod, mert a csíd aszcendens vonala most keresztezi a Szaturnusz koszinuszát és tangenciálisan tendál a Jupiter röppályájának elliptikus aszimptotája felé. Ma éjfélkor vizeld le a János hegyi kilátó keleti falát, majd a ’rumpidumpi rumpidumpi sicc-hess’ varázsigét háromszor elmormolva hemperedj meg a sárga havas csalánban! Ha nem segít, hívj fel, mert van még ötletem! Ne aggódj, csak a javadat akarom! A te javad az én javam is!” /Vaják Vilmosné Vátesz Vendetta, javasasszony és televíziós jósnő/

„Végre egy hamisítatlan Frady Endre-i világfájdalom líra! A magát a költészet szent oltára előtt hasogató kínjai miatt térdre vetni képtelen poéta visszafordíthatatlanul visszhangtalan életsikolya saját öncsendjének eleve elrendelt antitézise. A költő gondolataiban, melyet a térde személyesít meg, valahol elpattant egy húr és annak kizárólag poétikus differenciálegyenletekkel leírható rezgései papírra vetülve bele libabőrződnek az olvasó lelkének legbensőbb hártyáiba. Igazi rezonancia irály!” /Hanyatthomloki Heuréka, a Mélylila Medvetánc c. szépirodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Mi ez az orvosi rendelőket összerondítani való tünetlíra?! Kit érdekelnek egy középkorú költőpótlék ízületi nyavalyái?! Még jó, hogy nem verseli meg a napindító székletét! Bár ez a mű körülbelül ugyanannyira gyomorforgató hatású! Anyám szerint az ő korában már jólesik egy kis reumalíra azt látandó, hogy másnak is fáj, szerintem viszont ne Frady Endrére szenvedjen, hanem üljön be a háziorvosi rendelőbe egy kis kölcsönös panaszkodásra! A költő úr pedig keresse fel Dr. Guillotin magánklinikáját!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer térden harapott egy krokodil. Besétáltam vele az állatkertbe és ott azóta is csak pempős kajával tudják etetni.” /Chuck Norris/

„Nem tud valaki egy valódi térdmágust, egy igazi térdészt?” /Frady Endre, fájós térdű költőgigász/

Házban van új postaláda,
Amit Karácsonyra ád a-
-z Úr mélybarna ajándékul
S ránézve így szólok: „Jé, cool!”

Régi láda gáz volt s nyomott,
Hűlt helyén nőhetne gyom ott,
Ám új láda adja hírül,
Neve bosca poist írül.

Nem t'om, hogy van arabusul,
Ámde nem sok ara búsul
S nem is ágál a tény ellen,
Ha férje nem ír, csak jelen

Van.

„Hááát... amióta az  arám hatdanos ébenfekete övvizsgát tett sodrófával történő önvédelmi és megelőző csapási full kontakt formagyakorlatokból, azóta inkább írok a mélybarna levélszekrénybe, minthogy jelen lennék. Szerintem hamarabb tanulok meg írül és arabusul, minthogy a helyszínen álljak ellen a nyomós érveinek!” /Dr. Papucs Pál, illegalitásból levelező férj és könyvtárigazgató/

„Gyere vissza Pali, nem verlek agyon! Sírnak utánad a gyerekek és én se érzem magam mindig jól a buta képed nélkül. Hiányzik a kicsit kancsal szemi kontaktod.” /Dr. Papucs Pálné Hatdanos Hadiána, a köztársasági elnöknő személyi testőrnője/

„Az új postaláda, mint minden egyéb  a világon, az én ajándékom, de azért ne feledkezzetek meg az eszközömül használt gondnok házaspárról és a ládákat kifizető lakóközösségről sem!” /az Úr/

„Hát én nem fizetek egy vasat sem! Mi az, hogy pont karácsonykor verik le a régi ládákat és krampácsolják fel az újakat?! Zaj, szemét, piszok, elveszett levelek, miegymás! Nem fizetek, ha addig élek is!” /özv. Bél Béláné Gőz Gizella, nyugdíjas elégedetlenkedő/

„ Könnyek között kell kisírnom magamból a közönylíra eme Pegazusának társadalomkritikailag ily koherens kagylókínjának gyöngyöt verejtékező pszeudo-valóságlírájának oda-vissza emésztő jegecesedésű introvertált rögvalóságbűzhödt szentimentalizmusát. Inkább egy jelen lévő férj, mint holnap egy túlzokniasodott lábszag ú levelezőpartner! Ahogy az ódakota közmondás tartja, ha a postaládán egy ír ül, többnyire az ara búsul.” /Szimpla Szilárdné Komplex Katatónia, középiskola magyartanár és maszek postaláda szerelő kisiparos/

„ Mi ez a trágyaszagú zsír taposta ír faposta?! Mi ez a mélybarna bélsárlíra?! Miért gondolja Frady Endre, hogy az általa felkavart versmoslékban más is meg kíván mártózni?! Anyám szerint, ha ő panelproli nyugger lenne, ő is örülne az új postaládának, de nem érti meg, hogy nem az örömmel van a baj, hanem a versírással. Na tessék, most megint kaptam tőle egy anyai pofont a költőhatlan búvárharangba terelésért!  Imádkozz Frady Endre, hogy az utolsó ítéletkor ne én legyek az egyetlen védőtanúd!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nincs postaládám, mert én írás nélkül is megérzem a hozzám folyamodók őszinte kívánságait és a közvetlen főnökömmel, az Úrral való konzultáció után lerúgom azok fejét, akiket a kellően kritikus tömeg óhajt. A kis afrikai, ázsiai és európai államok polgárainak üzenem, hogy a kritikus tömeg mértéke egyelőre még amerikaira van kalibrálva. Egyelőre... Még...” /Chuck Norris/

Magasan röpül sok madár,
Róluk írott líra mélyen,
S akit megtámad e vad ár,
Inkább ijedjen, mint féljen!

Úgyhogy bújjon mind, aki bír,
Ha lecsap e szárnyas orkán,
S rejtekhelyén lübecki bier
Folyjon le a száraz torkán!

Magas és mély, zenit, nadír,
Menny és pokol, áldás, átok...
Versemet szántsa fel radír,
Vagy sör mellett kibírjátok?

„Egy korsó hideg Brauberger mellett még ezt is kibírjuk, költő úr! Sőt, még hasznos is ez a vers, mert négyrét hajtva jó lesz söralátétnek!” /Habos Helmut, a Madaraktól Ijedten Sört Kortyolgató Alkoholisták Alkotóművészek (MISKA) főpohárnoka/

„Tisztelt költő úr, meglepődve értesültünk, hogy versében reklámozta szerény sörfesztiválunkat! Ellentételezésként fogadjon el tőlünk kerek egymillió német márkát! Nem, nem kell érte eljönni, majd postázzuk! Ne fáradjon azzal sem, hogy ideutazik a megnyitóra felolvasni a művet! Majd kivetítjük!” /Deutsch Márk, a Lübecki Sörfesztivál magyarországi reklámjának kampányfőnöke/

„ Az ellentétpárokat a páros rímek párját ritkító hiányával páratlanná tévő parvenü költő partizánlírája parazita paralelogrammaként parkol a lelki hiánytúltermelés párájában fuldokló parafenomének paradigmaváltásának vágyvonaglásában, általvetve a traumakatarzis paradicsomi hiperboloidján. Aki kapja, marha nagy szerencséje van!” /Parlagfű Parajné Parti  Paraliza, a Magaslati Mélyszántás c. irodalmi és mezőgazdasági hetilap főszerkesztő helyettese/

„Lübecki bier?! Miért nem lóbuké bor?! Zenit Szentpétervár?! Miért nem Fradi Budapest?! Mi ez az idegenszívű kozmopolita divatmarketing?! A gagyi germán sör talán van olyan jó, mint a Homoki Hánytató, vagy a Kutyaütősi Kerítésszaggató?! Ugye nem?! Éljen az ősmagyar agysejtirtó alkohol!” /Szesz-Tütüssy Szötyölc, ómagyar agyzsírlebontó lőregyártó kisiparos/

„ H ej, ha közbeszerzésen elnyerhettem volna a gyenge Frady versek kiradírozását, akkor életem végéig bőségben élhettem volna! Így, hogy csak a köztársasági elnökök által alá nem írt törvényjavaslatok kiradírozásának jogát kaptam meg, napokon belül éhen fogok halni. Olyan cingár vagyok, hogy a koporsómba simán mellém fér a hivatalos radír életpályamodellem is.” /Radírgumi Rödény, a Radírokat Agyatlanra Gyaluló Alapítvány (RAGYA) áldozata/

„Mi ez az irodalmi mélyvénás trombózis?! Mi ez a kora reggeli retkes rigóríkató rémség?! Ha ezt anyám elolvasná, ijedtében kontyon szúrná magát a kötőtűivel! Inkább legyen lópatkóból készített nyelvpiercingem, minthogy ezt a dögkúti mételylírát még egyszer elolvassam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minap lecsapott rám az égből egy hatalmas fekete madár, de úgy pofán vágtam, hogy visszazuhant a felhők közé. Azóta nem foglalkoztam vele, mert megbíztak egy mostanában eltűnt Batman nevű fickó felkutatásával.” /Chuck Norris/

„Jaj nekem! Amióta becsapódtam a Marsba, a kis zöld lények Frady Endre versek felolvasásával kínoznak és próbálnak belőlem adatokat kicsikarni a Földről! Nem bírom! Haza akarok menni! Ááááá…” /Batman/

Gazdaságunk nem épp német,
Gyűjtünk inkább vasat-fémet,
Hisz’ egy orbitális MÉH ez,
S százezernyi ember éhez.

Műurak bár jobban élnek,
Tört emberhad magát félnek
Látva szökik, irány nyugat,
S nem érdekli, ki mit ugat.

Stadionszörny bezzeg épül,
S VIP-hang szaval birkanépül:
„Olimpia… sportnemzet…” és
Dúl a gyermekéheztetés.

Szegény ember tóból csukáz,
Közben fentről zeng az ukáz:
„Magyar anya folyton szüljön!”
S divatba a süket fül jön…

„He?!” /Fül Félix, frissen süketült stadionhangosító és keményen dolgozó kisember/

„One man, one ear!” /one Gogh, the Vincent Van/

„Na, hazaáruló költőcske, most aztán jobban megüti a bokáját, mint az a szerencsétlen Böde Dani! Maga meg minek üti bele az orrát abba, hogy felsőbb érdekből ki miért csoportosítja át a közpénzeket a direkt erre a célra létrehozott Gyermekéheztetési Alapítványból a Stadionépítési Alapítványba?! Köze hozzá?! Na, erről fogunk szűk körben elbeszélgetni! Az orrcsontját feltétlenül hozza magával! Garantálom, hogy mindenbe bele fogja ütni!” /Csávás Kálmán orrmester, a Haza Árulást Nyilvánosan Átvilágító Sóhivatal (HÁNYÁS) főinkvizítora/

„Vérlázító demagógia! Ebben az országban nem éhezik egyetlen gyerek sem! Ha nem reggeliznek, az csak azért van, mert olyan dagadtak, hogy már undorodnak a sok kajától! Na, majd a mindennapos iskolai labdarúgás órán leadják a súlyfölöslegüket és felkészülnek arra, hogy felnőve ők érjék el azt a célt, amit az ideológiailag megmételyezett komcsi aranycsapatnak nem sikerült! Arccal a lábunk felé!” /Zsírgömb Zsödény, a Gyermekéheztetési Alapítvány és a Stadionépítési Alapítvány elnöke/

„A magyar nőnek nem az a feladata, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon, hanem töltse be a princípiumát, legyen családanya és szüljön, mint az állat, oszt’ induljon a banzáj, essen szét a ház!” /Ákos, nemzeti gyökerű szakrális rock ikon és aktuális lázmérő/

„Ez az, essen szét a Ház! Rohamozzuk meg a Kossuth tér felől, romboljuk le és hintsük be sóval! Sótájm! Ki az utcákra! Ja, ilyen hideg van? Akkor mégsem!” /Vérláz Vendel, a Történelmi Utcaromboló Forradalmi Anarchisták (TUFA) vezére/

„Micsoda felkavaró gondolatok, micsoda forradalmi hevület! Nemzeti Múzeum lépcsőjére illő hangvétel! Az irodalomkedvelőknek óhatatlanul eszébe ötlik a nagy Csobánkay Lepnyő elhíresült kétsorosa:
Igen aktuális topik,
Állam hízik, áll felkopik.
Tiszta tekintet, tiszta kéz, tiszta rímek, tiszta ideg hatalom, tiszta udvar, tisztelt ház! A tisztelt ház tiszteletlen támadásának tisztázására lefolytatandó vita tisztítótűzként hatna a líra tiszti kaszinójában, bár ezt nem tisztem megítélni! Kötelező olvasmány!” /Tiszta Kriszta, a Mélymagyartanárok Ügyeinek Forrongó Üzenete (MŰFŰ) c. szamizdat kiadvány főszerkesztő helyettese/

„Frady Endre végre kimondta, amit ki kellett mondania! Jobb kint, mint bent! Hogy hogyan mondta ki és nekem miért kell ezt elolvasnom, az már egy másik kérdés. Bárcsak anyámnál is süket fülekre találna, de balszerencsére elfelejtettem eldugni a laposelemekkel máig harcoló NDK hallókészülékét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyre gyakrabban hallom a magyarok ’Chuck Norris, te szülj nekünk rendet!’ fohászát. Hát, inkább azt, mint gyereket, bár utóbbit is tudnék. Na jó, rögvest induljak, vagy azonnal, de előtte még teremtsek békét a közel-keleten a puszta tekintetemmel?” /Chuck Norris/

„Bácsi kérem! Éhes vagyok! Tetszene tudni adni pár forintot?” /egy ’Magyarország jobban teljesít!’ feliratú plakát tövében kolduló maszatos kisgyerek/

„Vétkesek közt cinkos aki néma” /Babits Mihály/

- Mondd meg nekem Árpád,
Földeden van árpád?
- Nincs árpa, se búza,
Se baromfizúza,
Se tyúk, se lúd, se ló,
Se egy okosteló’,
Se kőház, se pajta,
Se nádfedél rajta,
Se gesvári költő,
Se nektárzó szől’tő,
Se herezádéka,
Se egy marék véka,
Se sebességmérő,
Se krestyés úr (mér ő?),
Se kóc’ tengerihaj,
Se föld nincsen, ihaj,
S erre van egy nagy ok,
Nem is Árpád vagyok
…
Hanem Béla. Tánc!

„Jaj, már megint összekevertek minket az élhetetlenül becsületes, vagy inkább pancser-balek ikertestvéremmel, a Bélával! Se a pártba nem hajlandó belépni egy kis haszon reményében, se semmilyen mutyiban nincs benne elvi okokból, nem ül be VIP páholyba szotyizni és nem hajlandó eljönni egyetlen urambátyám sógorkoma nem-taggyűlés-volt összejövetelre, ahol eldől, hogy kinek mennyi jut a zsíros kenyérből! Az a mániája, hogy ő becsületes munkával akarja eltartani a családját! Csoda, hogy még nem haltak éhen!” /Abasári Árpád, földtulajdonos oligarcha/

„Jaj, Árpikám, nincs itt semmi csoda! Tudom, hogy titokban te támogatod azt a bárgyú öcsédet! Ha nem intézkedsz felsőbb helyen, már rég kilakoltatták volna a madárijesztői szolgálati fabódéjából, aminek a helyén felépíthetnénk végre a cuki carrarai márvány családi kriptánkat!” /Abasári Árpádné Mohó Marietta, műkörmös és föld-oligarcha/

„A világon a föld a legértékesebb! Ígérem, hogy megválasztásom esetén Magyarországot a földdel teszem egyenlővé!” /Dr. Vályog Vendel, a Népnemzeti Tejjel és Mézzel Folyó Őshaza Párt miniszterelnök jelöltje/

„Akinek nincs földje, az annyit is ér!” /Földnélküli János, angol király/

„Hé, maga ütődött dinasztikus uralkodócska, ez az én mondásom ám! Úgy látszik, hogy a plagizálás a hanyatló nyugat ópiuma!” /Lázár János, államminiszter/

„Te, Lézer… ööö… Janikám, nem lehetne ezt a plagizálás ügyet végre végleg hanyagolni?” /Schmitt Pál, ex-államfő/

„A feszes népi hatodos sorok igazi kesergő kurucos néptáncos lincshangulatot varázsolnak a keményen dolgozó kisemberek szívébe és azonnal önfeledt duhajkodnékjuk támad! A józan paraszt költőnek ami a szívén, az a száján látszó remegés szerint valószínűleg infarktus, de hát mi is lehetne szebb, mint szilaj csűrdöngölés közben feldobni a rámás bakancsot?! Haláltánc!” /Ihaj Csuhajné Szedtevette Szinkópa, középiskolai zenetanár és félállású béres/

„Ha lett volna földem, talán itthon maradok tengerit hajazni és nektárszőlőt tövezni, de így egyszerűbb volt kitántorogni Amerikába és itt szakállat növesztve Kossuth Lajos imitátorként magyar akcentusú beszédekkel hadsereget toborozni, amit rendszeresen bérbe adhatok hollywood-i csatajelenetekhez tömegstatisztának. Usaország jobban tejel!” /Abasári Béla alias Bale Abbamuddy, az Abbamuddy & Co tömegstatiszta ügynökség tulajdonosa/

„Szent Szívinfarktus, mi ez a hónaljszagú lábgombatelep dalban elbeszélve?! Szegény anyámat már hang- és netszigetelt búvárharangban kell tartanom egy cápákkal őrzött akváriumban, hogy megóvjam ennek az irodalmi gennykelésnek a neuro-nukleáris klapanciacunamijától?! Magyar bakók, mennyi lehet Frady Endre felezési ideje?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szakértők szerint ez a vers merénylet az irodalom ellen. Ha az elnök ellen lenne, akkor a költőt megölném a szájam leheletével, de így életben hagyom, hadd büdösödjön a nyomorult kis közép-európai tyúkmellű sörhasú testében.” /Chuck Norris/

Nem olcsó a kuplungcsere,
Főleg, mivel drága.
Szegény embert húzza erre
Is a fának ága!

Reméltem, csak bowden szakadt,
De agg kuplung krepált,
Ami nélkül pár nap alatt
Nem érjük el Nepált,

Sőt, talán még Jászkisért se,
Se Apáti-alsót.
Ha amortizálja vércse,
Vén kecske se nyal sót.

Javításért kifizetek
Nyolcvanhatezret én!
Lepjen el engem a retek,
Mért vagyok ily kretén?!

„Maga tényleg nagy kretén, költő úr, ha elhitte a szakszerviznek, hogy nem elég a sima bowden csere! Száztízezer kilométernél még akkor se megy tönkre a kuplung, ha a Dzsungel könyvéből vezetni tanuló Kipling ül a volánnál! Sebaj, a balfácán család egy új kuplungot kap Karácsonyra!” /Dűzni Dezső, maszek autószerelő/

„Ha tudnátok, milyen jól vezetek, ha használnátok a kis eszetek, ha kuplung’tokon nem ülne átok, ha és akkor emberré válnátok.” /Rudyard Kipling, Nobel-díjas író/

„Ne slendriánkodjon itt, költő polgártárs, mert kivonulunk magához testületileg! Maga nem nyolcvanhatezret fizetett, hanem nyolcvanhatezer háromszázat! Csak nem arra játszanak, hogy a letagadott befizetésből eredő adónyereségen megosztoznak a szakszervizzel?!  Ez már-már kimeríteni látszik a csoportosan, előre megfontolt szándékkal elkövetett nagy értékű adócsalás bűntettét! Indítsunk eljárást, vagy oldjuk meg okosba’?” /Dr. Kézkezetmos Kenézné Eszes Emerencia, adóhivatali főellenőrnő/

„Kultúrtörténeti kuriózum: a közép-kelet-európai KISEMBER kreatív komikotragikus kupléja a kuplungról (kontra kuplerájról!) - keserű kiáltás egy különlegesen költséges kirándulásról a korrupt karosszérialakatosnál (körülbelül). Kipling költeménye a kapzsiságról kísérje kommentem: These are the Four that are never content, that have never been filled since the Dew began - Jacala's mouth, and the glut of the Kite, and the hands of the Ape, and the eyes of Man.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán mérnök felebarátom – kinek a kedvéért most magam is humán mérnök felebaráttá leszek – hát nem szóltak neked, hogy csak akkor szólj nyelveken, ha van valaki, aki azt meg is tudja magyarázni, különben mindenki azt hiszi, hogy őrjöngsz?!” /Pál apostol/

„Unalmas teológia helyett inkább lazulj le, druszám és érezd a ritmust, nehogy te is besavanyodj, mint az a templomban esküvő után rizsszemeket szedegető Eleanor Rigby! Ne csak lelki táppal élj, mert attól könnyen éhen hal az ember!” Listen to Lady Madonna! She loves you yeah, yeah, yeah!” /Paul McCartney, ex-beatle/

„A lelki tápról jut eszembe ez a méltán elfeledett Shakespeare kétsoros: Templom ma halk ámenű, gyászmise az A-menü. Hihihi, de vicces!” /Eleanor Rigby/

„Ne röhögj ilyen idétlenül, Eleanor, épp téged temetünk!” /McKenzie atya/

„Mi ez a még képzavarnak is minősíthetetlen értelmetlenség?! Frady Endre már a nyitómondatával mélyen elásta a kezdőlécet, de azután sikeresen áttúrta magát alatta. Reméljük, sosem látjuk ezután a felszínen! Anyám szerint ezt a verset a Dzsunka könyvét író Kup Lung kínai költő ihlette, de nyomatékosan megkértem, hogy ezt a tudását gondosan titkolja el a közös ismerőseink elől! Frady Endrének meg orbitális Luca napi székrekedést kívánok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a sivatagban nekem is elszakadt a kuplung bowdenem, de gyorsan fonattá sodortam három méretre tépett csörgőkígyót és azzal pótoltam. Azóta sincs vele gondom.” /Chuck Norris/

Megharapott másfél ártány,
Fáj a lábam s nincsen jártány-
-i erőm sem, félájulok,
Főleg, mert öklel egy tulok,
S hogy a zrí legyen jó dilis,
Csócsálgat egy krokodil is.
Fáról viking felkelőnek
Néznek valakik és lőnek,
S ahogy dőlök, tőlem jobbra
Fogvillantva vár egy kobra.
Tigriskarom hátam tépi,
S furkósbottal bajszos népi
Ember agyba-főbe püföl,
S orromban mász’ hadnyi nyű föl.
Hátam mögött kiönt a tó,
Megbüntet az adóható-
-ság és bajnok lesz az UTE…
Hú, de ideg vagyok, hú, te!
Szétvert agyam tejbepapis,
Jól kezdődik ez a nap is!

„A történet természetesen fiktív, ugyanis előbb éri körbe az M0-ás körgyűrű Budapestet, minthogy bajnok lenne az Újpest! Legfeljebb a másodosztályban! Über alles Franzstadt!” /Frady Endre, költőgigász/

„Mit emberkedsz itt, te zöld majom?! Az állam épített nektek egy új stadiont és két kézzel önti belétek a közpénzt és még így is csak bundázással nyeritek a meccseket! Nekem egy pártcsapat kanapészurkolójaként ne huhogjál itt te divatfradista, mert a lila-fehér szöges bakancsommal rálépek a nyelvedre! Bugris!” /Ultraviola Urdung, újpesti cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Értem én költő úr, hogy meglehetősen rossz napja volt, de miért kellett ezt egy még sokkal rosszabb verssel tetéznie? Nem gyógyulgathatott volna egy világtól elzárt osztályon kicsinyég? A súlyos állapotára való tekintettel csupán egy felkiáltójeles NEM ENG.!” /Romvárry Rühöncz, főcenzor/

"Olvasómat egy jó rímért! -
- így Költőnk, olvasó rí: "Mért,
hogy én állom  ma a cechet?!
Rám ragasztották a pechet!"
/F. Péter, önkéntes olvasó és a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, tervezőm! Számításaim szerint egy egyidejű ártány, tulok, krokodil, mesterlövész, kobra, tigris, bajszos népi ember, hadnyi nyű, kiöntött tó és adóhatósági támadással kezdődő nap túlélési valószínűsége hozzávetőlegesen egy a hárommillió ötszázhuszonhatezer kilencszáznegyvenkettő és félhez. Mivel egy átlagos költő huszonötezer tizenkilenc és fél napot él, száznegyvenszer kellene újjászületnie, hogy ebbe legalább egyszer ne haljon bele! Igen Artu, még akkor is ilyen kevés az esélye, ha esetleg Jedi és vele van az Erő, mert ez utóbbinak Frady Endre esetében még kisebb a valószínűsége.” /3CPO, protokoll droid/

„Micsoda spirituális hérosz, aki ártatlan bűnbakként rímpáronként szenvedi el mindössze egyetlen zokszózuhatag világgá dünnyögésével a velejéig romlott emberiségre kirótt több mint jogos csapások sorozatát! A költő ebben az esetben nem gondolhatott semmit, hiszen oly gyors ostorpattogásokként érték a váratlanul alantas támadások, hogy annyit sem tudott mondani, hogy fraktáltorziós kvantummechanikai divergencia mátrix! Korunk irodalmi géniuszának költészete a koherens lírai erőterek vonzásában és taszításában válik túl kemény eledelből számunkra is fogyasztható versbepapivá. Meghaladhatatlan szépirodalmi elliptika!” /Dr. Tangens Teodorné Líra Lea, interdiszciplináris versmatematikus és prózakibernetikus/

„Anyám szerint – akit első szédületemben elfelejtettem kizárni a dolgozószobámból – ez a vers annyira akciódús, hogy mielőbb meg kéne filmesíteni. Ezzel egyetértek, de csak posztumusz és Frady Endre szerepében Hajdú Péterrel. Egyébként szerintem itt is csak a szokásos költői túlzásról van szó és csupán annyi történt, hogy Frady Endrét vagy fülön csípte egy százkilós BKV ellenőr, vagy a Fradi pálya vizeldéjében tök részegen véletlenül körülmetélte magát a rosszul záródó sliccével. Úúúú, erre még rágondolni is fáj, de ő megérdemelte!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha olyan folyóból iszom, amiben krokodilok élnek, akkor mindig hagyom, hogy a parton térdelve ráharapjanak a szemgolyómra, majd hirtelen felállva egy fejmozdulattal behajítom őket a legközelebbi állatkertbe, hogy ne kelljen annyit repülniük.” /Chuck Norris/

Vízben úszik Doktor Ambrus,
Nézi őt egy cet, egy ámbrás,
Amit hősünk tarkón fejel,
Így e meeting harccá fajul.

Bálna tátja száját nagyra,
Ám a főhős így szól: „Négyre
Kint kell lennem már a parton,
Akkor indítok új pert én.”

Doktor Ambrus hírhedt ügyvéd,
Akit nem állít meg így vad;
Bálnát talppal rúgja állon,
Majd perel cetzsírgyár ellen,

Mivel színleg hithű műzöld
(„Piktor, házam zöldre mázold!”)
Szószéke a magas lóhát,
S így még nagyember is lehet!

„Mit képzel, költő úr?! Magyarország kultúrnemzet, jogállam és fejlett demokrácia! Nehogy már elhitesse velünk, hogy valaki csupán azáltal, hogy egy bálnarúgó, nagyhangú jogász, komoly karriert csinálhat?! Egy a miénkhez hasonló munkaalapú társadalomban a keményen dolgozó kisembereké a jövő!” /Holdkór Hümér, hódidomár/

„Ne piktorozz, takonyarcú, ne piktorozz, mert kirúgom alólad a magas lovat, meg a nagyzási hóbort, te gyurgyalag! Mióta itt Ausztriában ötször annyit fizetnek feleannyi melóért, nem tűröm többé, hogy csicskáztass, te túlfújt hólyag!” /Piktor Viktor, szobafestő és mázoló/

„Az összes ügyvéd monnyonle! Ők tették tönkre az országot, meg a mérnökök! Húszezret kérnek egy aláírásér! Takaroggyon minden orvos és tanár! Vesszen az értelmiség! Abcúg celebek! Mienké az ország, magunknak épíccsük!” /Düh Dezső, sajtgyári öntőmunkás/

„A képmutató állatja! Strandolás közben bálnákat rugdos, oszt’ közben meg velünk pereskedik! Na, ússzon csak még egyszer a mi felségvizeinkre! Megszigonyozzuk, kifilézzük, bedaráljuk és már a piacra is dobhatunk egy szállítmány vastag pofabőrős ügyvéd virslit!” /Szügy Szilárd, a Western Cetzsírgyár (WC) szerves hulladék újrafeldolgozási igazgatója/

„Ugattok, senkik?! Fogtok ti még a saját taknyotokban-nyálatokban csúszva-mászva kegyelemért könyörögni a trónszékem előtt! De én onnan is köpni fogok rátok, bár nem vagytok méltók még a nyálamra sem! Mi, hogy belerúgtam-e egy ámbrás cetbe?! Közötök?!” /Dr. Ambrus Ajtony, bálnarúgó zugügyvéd/

„Kikérjük magunknak, hogy hőn szeretett és tisztelt Ambrus ügyvéd urunkat aljas és öncélú bálnarugdosással vádolják! A zöld ügyek összcivil szervezeteinek legelkötelezettebb jogtanácsosa különb bánásmódot érdemel! Zugköltőcske, magának akkora pert akasztunk a nyakába, amitől olyan öröklődő székrekedése lesz, hogy még az ükunokájának is rasztára fog izzadni a hónaljszőre tőle!” /Gyökér Gyula, a Természetet Rendületlen Állhatatossággal Gyönyörűsítő Alapítvány (TRÁGYA) szóvivője/

„ Szociopatológiai és pszichodiktátori kutatásaim szerint Dr. Ambrus Ajtony minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amik a mai Magyarországon őt naggyá, sőt akár az ország legfőbb tótumfaktumává is tehetik.  Ha csak feleennyi rossz tulajdonsága lenne, már rég a börtönben ülne, így viszont övé a jövő. Nekünk pedig már csak egy lehetőségünk maradt, a fejvesztett menekülés.” /Dr. Hárshegyi Lipót, a gyakorlati pszichopatológia professzora/

„ Frady Endre a kancsal rímek koronázatlan királya! Na, jó,  lehet, hogy csak az ügyvezető igazgatója, de azért így is elég büfé benne és nagyon ott van a szeren! Csak a költés után levett vizeletben meg ne találják ezt a szert, mert nekünk Frady Endre egy szirt, aki verseivel a lelkünkbe szúrt, és a szívén sosem visel szőrt! Tök zsír a csávó! Hajrá Frady! Hajrá Frady!” /Bandzsa Béla, az újpesti Frady Endre Gimnázium és Versgyártási Szakközépiskola 3.f. osztályos tanulója/

„Mi ez a retardált rímmámoros rühmétely?! Mi ez a bálnavizelet szagú langymeleg dágványgejzír?! Anyám szerint kancsal rímet írni olyan, mint szőrös kecskére kopasztót  bazírozni, de hát ő szegénykém a közmondásoknál mindig is telefonos segítségre szorult. Én mindenesetre ezt a Frady verset csak azért nyomtattam ki, hogy galacsinná gyűrve lehúzhassam a vécén! Ha van köztük véletlenül egy kísérleti laborból szökött írástudó egyed, akkor jaj a csatornapatkányoknak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Amerikában is az ilyen vastag arcbőrű ripacsokból lesznek a legnagyobb emberek. Egészen addig, amíg le nem rúgom a fejüket. Lehet, hogy el kéne látogatnom Magyarországra is?” /Chuck Norris/

Nem jó hír a magyar fülnek:
Ápolónők menekülnek,
s persze már az orvosok is.
Se mézes madzag, se csokis

nem tartja őket vissza már:
„Aki marad, az is szamár!”
Mire Mikulást hoz vasszán,
csak az ide nősült Hasszán

doktor agyműt tökegyedül:
„Polcon, amin kiskegyed ül,
van, asszem a donor agya.
Ha megkérem, ideadja?”

Látogató visít, ájul,
mája szolgál cseremájul,
s vág a többször használt szike…
Ez a jövő! Elhiszik-e?

„Hiszi a piszi! Amikor legutóbb beteg voltam, luxusellátást kaptam Mákony professzor úr magánklinikáján. Többféle menü volt, de én a’la carte ehettem és mindig két-három ápolónő sürgött-forgott körülöttem. Nem értem, mi ez a hiszti a magyar egészségügy körül?” /Vastagbőr Virgilné Toka Terézia, miniszterfeleség/

„Én mint píszí, azaz politically correct személy, nem hihetek abban, hogy egy nálunk letelepült arab orvost csak a keresztnevén szólíthatunk és abban sem, hogy ne lenne annyi esze, hogy itt maradjon tök utolsónak.” /Dr. Korrekt Kelemen, a Jogászok A Jövőért! (JAJ!) civil szervezet szóvivője/

„Ez a jövő?! Ez már a jelen! A jövő elkezdődött! Én meg itt maradtam egyedül tökutolsónak az egészségügyben, úgyhogy indulok jómagam is kifelé. Nem kapcsolom le a villanyt, mert úgysincs már áram se.” /Dr. Hasszán Ben Izmael, általános kül-, bel- és természetgyógyász, ideg- és elmesebész, szülész-nőgyógyász, kezelőorvos és gyógyszerész/

„Na, költő úr, már megint bérretteg és kelti a pánikot?! Jobban fél a tényektől, mint a tenyeremtől?! Inkább hisz a szemének, mint nekem?! Na, fáradjon be sovány sertés vágtában a hangszigetelt alagsori irodámba, és ott majd elbeszélgetünk! Még egy ilyen letargikus klapancia és soron kívül átkerül a várólistámról a verőlistámra! Meg vagyok értve?!” /Csávás Kálmán főfőfő, a Rendszert Egyben Tartó Ellenségmentesítő Kaszt (RETEK) karizma/

„Én nem mézesmadzagra vágytam, hanem normális fizetésre és emberi munkakörülményekre. Itt Ausztriában mindez megvan. A középiskolai matektanár férjemmel esténként leülünk a gép elé, a neten elolvassuk az otthoni egészségügyi és oktatásügyi ígéreteket és többet röhögünk, mintha elmennénk osztrák Sas kabaréba.” /Szinusz Szilárdné Szuri Szidónia, diplomás ápolónő/

„Muszáj volt a polcon hagyni a donoragyat, mert félbe kellett szakítanom az agyátültetést, mivel indult a londoni gép! Money, money, money, must be funny in the rich man’s world!” /Dr. Hentes Huba, agysebész/

„Hentes doktor úr mindig jól méri fel a helyzetet. Tévedni ugyan emberi dolog, de neki mindig igaza van, mert ő egy állat.” /Hannibál Anti, portás/

„A költő ismét a nép felhangján szólal meg és féljózan paraszti észjárással tunkolja bele vészharang kongatóan primitív gondolatait a keményen dolgozó kisemberek lelkivilágának szaftjába. A tompa rímpárok nemes egyszerűsége kanonikus konnotációban áll a látszólag felszínes elsődlegességgel. A közkórházak kiüresedése a mai eldologiasodott emberiség álspiritualitásának visszataszítóan magával ragadó pszeudo-szintézise. Mene tekel ufarszin, valamint meneküljön, ki merre lát! Igazi fals futurológia líra!” /Hungarikum Heuréka, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) mellébeszélés ügyi főelőadója/

„Íme így kell egy fontos társadalmi kérdést agyatlanul agyagba döngölni! Frady Endre felmarja a témát, megrágja, megemészti, majd szükségét végző panelbulldogként egy fa tövébe nagydolgozza és földet kotor rá. Egy átlag lakótelepi eb ezen a ponton némi szégyenérzettel ott hagyná rohadni a művét, ez a degenerált kutyaütő azonban megjelenteti, és gyanítom, hogy még büszke is rá. Anyámat figyelmeztettem, hogy séta közben nézzen a lába elé, nehogy véletlenül belelépjen egy Frady műbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer meglátogattam egy idős, beteg magyar rokonomat egy lerobbant pesti kórházban. A hasfalamon fentem meg a csorba szikét és a nyálammal fertőtlenítettem. Közben kiderült, hogy minden orvos elmenekült, úgyhogy nekem kellett kettévágnom a saját szívemet és az egyik felét beültetnem az ő mellkasába. Azóta fekete öves karate bajnokként éli az életét.” /Chuck Norris/

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a mindenkori politikai elitet és teljes rokonságukat betegségük esetén kizárólag közkórházban, ügyelet utáni túlórában lehet kezelni?” /népszavazási kezdeményezés/

Poharamban melankóla...
- Akarsz most beszélni róla? -
- kérdi jó pszichiáterem.
Taxit fog és nálam terem.

Italomból megkínálom
s rögvest elkapja az álom,
hol a nihilszürke semmi
a főszereplő és nem mi.

Körben végtelenek szállnak
s szájszélen csurranó nyálnak
földet érő fröccse hallik
s szemben megnyílik egy fal lik.

E nyílás egy régi rege
szerint tán a nyúl ürege,
honnan malterport szór Aliz,
s szánkban marad egy kis fal íz.

Pszichiáterem már okád
s hörgi: - Merre van egy jó kád?
- Itt van, éppen benne fekszem
s nyammogok egy száraz kekszen!

Mentők jőnek, kopogtatnak,
s jobb kezében mind a hatnak
vastag bélmosócső figyel...
Így elrontani a napom, így el!

„ Na,  elkövető úr, akkor most szépen elmeséli, hogy mit tett a helyszínen lefoglalt italba, honnan szerezte, kitől vette és mennyiért, valamint azt is, hogy mióta él ezzel a szerrel?! Jól teszi, ha mindezt gyorsan elcsicsergi, mert ha nem, akkor beküldöm Barom őrmestert, aki arról híres, hogy előbb üt és csak azután rúg! Ja, és minden, amit azután fogatlanul elhörög, felhasználható maga ellen! Szóval?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Állami Csendőri Intézmény (ÁCSI) információ kikényszerítési főparancsnoka/

„ Meglátogattam az érzelmi vészhelyzetben lévő szuicid -gyanús páciensemet, aki megkínált egy itallal. Onnantól kezdve csak valami pszichedelikus körhintára emlékszem és arra, hogy Lucy jött velem szemben az égen gyémántokkal...” /Dr. Agyvíz Artúr, pszichiáter/

„Melankóla mellé mindig örömpörköltet kell enni, mert a kettő hatástalanítja egymást, így aztán nincs semmi értelme, de  legalább hizlal, úgyhogy irány a fitnesz termem! Egy-kettő egy-kettő!” /Bivaly Bertold, body builder és táplálkozási tótumfaktum/

„Na mi van, költő úr?! Bánatában magába döntött pár pohár búfelejtőt és papírra hányta a rémálmait? Az utóbbiért kár volt! NEM ENG.!” /Totyakvári Tüttyő, főcenzor helyettes/

„A két pácienst a helyszínen lekezeltük és turbulens melankólika gyanúval kórházba szállítottuk, ahonnan egy nap múlva kiengedték őket, majd két napig takarítottak utánuk.” /Dr. Bélspricc Bedő, mentőorvos/

„Aha, szóval ez a lókötő költő meg a pszichopata haverja itta meg az indiai elefántunk múlt héten ellopott depresszív székrekedés elleni beöntő folyadékát! Szegény Jumbó azóta is csak sír, nyög és duzzad!” /Patássy Petúr, állatkerti elefánt gondozó/

„A 'Mit gondolt a költő?' kérdés itt a költővel együtt értelmét veszti, hiszen a tudat feloldódik a pszichedelikus mély énben, miáltal a 'Mit vizionált a nihilben feloldódott költősemmi?' kérdés a célravezető, már amennyire a totális valamitlenségben létezhet egyáltalán cél. A széteső rímfolyam során a bármi akármivé lilul és a keszekusza mindenség önnön negáltjává jegecesedik. Igazi holisztikus tetszhalállíra!” /Nihil Nelli,  a Magyartanárok Állami Vezérfelügyeletének (MÁV) ideológiai tudathasítója/

„Mi ez a már a saját hamvába holtsága előtt sem létező nagy büdös nulla?! Egyedül a hányinger hatására történő kádkereséssel tudok azonosulni, mert pont ilyen érzés fog ott el az olvastán. Anyám szerint mindenesetre vagy megvárhattam volna, amíg ő befejezi a fürdést, vagy a kád helyett a vécéhez rohanhattam volna, mert így kezdhetett újra zuhanyozni. Látod Frady, mit okoztál?! Hogy a szomszéd kutyája nagydolgozzon a lábtörlődre! Na, pont ilyen érzés, amikor megjelenik egy versed a monitoromon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer tévedésből ki akarták mosni a gyomromat, de a gyomorsavam feloldotta a gumicsövet és a gyors emésztési gyomormozgásom berántotta az orvos karját. A  teljes orvost szerencsére nem, mert vállban elharaptam.” /Chuck Norris/

(meghívóvers)

- Hogy van benned ennyi öröm?! –
- vizslat a jó börtönőröm,
s közben sánta lábbal kapál:
- Áruld el ezt nekem ma, Pál!

Bár te vagy a megkötözött,
Két bibliaírás között
Emlegetsz egy héber nevet
S be nem álló szád csak nevet!

Ilyen víg rab igen ritka!
Örömödnek mi a titka? –
- smasszer alázattal kérdi
s szisszen; lábfájása térdi.

- Név, miről szólsz, Jézus vala,
s ő vidámít, salalala!
Örömpörkölt, amit tolok
én s a többi apostolok.

Lurdy Házba hogyha elmész,
s agy-ered nem lepi el mész,
örömforrást megismered,
s lelkedből majd joy-juice ered!

„Mivel Rafa Benitezt mégsem rúgták ki, én hagyom itt a Real Madridot, úgyhogy momentán ráérek elmenni örömködni. Rám is fér! Ugye ilyen vallási izén is viselhetem a hajzselémet?” /CR7, focidroid/

„(füttyögés)” /R2D2, droid/

„Jaj, tervezőm! Ez az Artu már megint belekever valamibe! Milyen előadásra menjek el, hogy tolmácsoljak egy zseléfejű focidroidnak?! Tizenhatezer nyolcszázötvenhárom az egyhez az esélye, hogy ebből valami oltári nagy baj lesz!” /3CPO, protokoll droid/

„Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt tudta, hogy milyen Istentisztelet lesz most a Lurdy Házban?! Csoda! Ott a helyem! Szólok a Lujzikának is!” /özv. Slambuc Sománé Jatagáni Jolán, nyugdíjas jósnő/

„Jaj, Jolánkám, már megint megszállta az agyadat a szellemekkel táncoló túlvilági vallási tébolyod! Mibe akarsz már megint belerángatni?! Ne menjünk inkább macskakiállításra?!” /Beton Béláné Ló Lujza, az ELTE szkepticizmus tanszékének takarítónője/

„Érdekes, pont erre a beszélgetésre így ebben a formában nem emlékszem, de ha az ihletett költő így tudja, akkor így kellett, hogy legyen! Lehet, hogy ez volt az a térdből amputált lábú őr, akinek vigaszul elmagyaráztam ugyan, hogy szép az, aki térdek nélkül tetszik, de utána azért meggyógyítottam, megtérítettem, megkereszteltem és egy dicsőséges misszionárius élet végén megették a pápuák? Na, majd utánanézek itt a Mennyben!” /Pál apostol/

„Hé, költő úr! Maga itt jogdíjfizetés és hivatkozás nélkül elplagizálta a Kickapoo törzs mágikus holdfény elixírének, a Kickapoo Joy Juice-nak a nevét! Ha ezt Szőrtelen Joe megérte volna, akkor a maga skalpjának már rég annyi lenne! Így viszont én állok bosszút! Mindjárt indulok is a Lurdy Házba, csak előbb még erőt merítek a tüzes vízből! Uff!” /Magányos Görény, a Sült Béka törzs utolsó tagja/

„Mivel anyám hajlana arra, hogy elmenjen erre az össznépi örömködésre, kénytelen leszek rázárni az ajtót és kompromisszumként megengedni neki, hogy megnézze az ATV-n a Vidám Vasárnapot. Az én agyi ereimet a vers olvastán elkezdte ellepni a kínomban a falról kapart mész, ami a lerágott tapéta alól került elő. A salalala rím olvastán kötőtűvel kezdtem szurkálni a szemem, a joy juice-nál pedig konkrétan magam alá vizeltem. Azóta zöld-fehér buborékokat habzik a szám, de ez a kedves nővérke megnyugtatott, hogy a szuri… aúúúú… hatására ez hamarosan el fog múlni… el fog múlni… el fog…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Búcsúversem megírva, a nyakamban egy kötél, a gázrezsó bekapcsolva és már épp vagdosni kezdtem volna az ereimet, amikor a kezembe került ez a meghívó. Na, adok magamnak egy utolsó esélyt és odamegyek! Tessék mondani, ha mégsem tetszik, akkor van ott egy magas ablak, ahonnan kivethetem magam anélkül, hogy megvernének a biztonsági őrök?” /Bús Borzongold, kortárs költő/

„Ezek a nyavalyás modern Jancsik, Juliskák és Hófehérkék már nem dőlnek a be a régi jó almás és mézeskalácsos csábításnak! Nem tudná valaki megmondani az örömpörkölt receptjét? Elmegyek erre az izére, hátha ki tudom csikarni valakiből!” /Vasorrú bába/

„Figyelj banya, én minden receptet ismerek. Minden receptet is! De ha megmondanám, meg kellene, hogy öljelek. Így csak a vasorrodat lapítom ki a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Tengerparti sziklaszirtek
Között nyomulgat a szír TEK.
Célszemélyük is van: Merkel.
Mér’ kell elrabolni? „Mer’ kell!”
- Így szólt hozzájuk az ukáz.

Magyar nyugger közben kukáz
Eltartani menyet, fiat...

S míg felrobban egy-két Fiat,
Volvo, Audi és Opel,
S túszt pár terrorista lop el,
S mindenütt erőszak tombol,
S rendőr bottal ütött nyomból
Elkövetők után kutat,
S sajtó lep el minden utat
Jeleként a világvégnek…

Hunok EB lázban égnek.

„Há’ hun él maga köttő úr, ha nem a Zeebéé lázába’?! Mink itten Ehunfalván nem aggóggyuk tele a gatyánkat a zarabus tenoristák mijatt, mer mink Árpád vére vagyunk, hej! Fegyverünk is van, hinnye, mer a kukából mostan esztet a véres kardot hozom, őseink véres kargyát!” /Dikmán Lajos, ehunfalvi nyugger/

„Ebláz?! Itt a lakótelepen?! Te jó ég, akkor rohanok a Mészáros doktor úrhoz beoltatni a Fifikémet! Jaj, de lehet, hogy már el is késtem és elkapta szegény kutyulimutyulikám?! Biztos azért vizelte tele tegnap este a liftet! Jaj-jaj brühühü!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„Ne gondolja, maga kozmopolita költőcske, hogy mi csak a köldökünket nézzük és nem foglalkozunk a külvilággal! Csakhogy mi nem vagyunk olyanok, mint a germánok, akik idegenszívű bevándorlókkal pakolják tele a válogatottjukat! Nálunk csupa echte ősmagyar játszik, mint például a Lovrencsics, a Priskin, a Leandro, a Kleinheisler, a Stieber, a Dzsudzsák, mega Nemanja Nikolics! Utóbbinak egyébként nem anyja Nikolics, hanem az apja, különben nem ő se Nikolics lenne, hanem az a valami más, ami abban az esetben az apja neve lenne, teszem azt Stockenbauer. Riariahungária a riariahungáriaiaké!” /Rüh Rezső, vattacukorárus/

„A lánglelkű européer költő a honi lábszagú euroszkepticizmus pszeudo-érzéketlen kipellengérezésével EB lázálmos morbid jajlírát kreál a III. világháború kitörésének esélyét magában hordozó kataklizma hullámból. A színes ellenpontok, pont ellenszínezik a seszínű nihilt. Mindenki olvassa el, akit a fortélyos félelem izgat!” /Góg Magógné Demagóg Nihilia, a Ködlila Kozmopolitbüro c. irodalmi folyóirat arculattervezője/

„Fortélyos félelem?! Imádom! Kedvenc mazochista szokásom és megélhetési forrásom is egyben a bérrettegés! Nekem mindegy, hogy fehérterror, vörösterror, narancsuralmi rendszer, éhínség, tömeges migráció, vagy véres terror, csak rettegni lehessen! Attól pörög az adrenalin és arra gerjednek az olvasók!” /Gyökér Gyömölcz, a Rémhír c. képes bulvárlap paparazzija/

„A próféta fojtogassa meg a szakállával ezt a nyavalyás költőt, hogy egy idióta rím kedvéért leleplezte a hollétünket! ” /Kalmanszahi ibn Csavasszan őrnagy, a szír Terror Elhárító Központ elfogató parancsnoka/

„Tisztelt alulművelt költő úr! Azt tudja-e, hogy a hun-magyar rokonságot még a brit tudósok többsége is kétkedve fogadja, mert sokkal több tény támasztja alá finnugor vonalat?! A csodaszarvas eredetileg rénszarvas, Csaba királyfi pedig egy Csubakka nevű jeti herceg! Amúgy minden híres ember ősmagyar sé még a híres Winnetou is egy Vén Ottó nevű emigráns erőművész leszármazottja.” /Dr. Ugor Igor, őstörténész/

„Ha Frady Endre versei répaszínűek lennének, nincs emberfia, aki megkülönböztetné őket egy menzaebéd utáni rókarajtól!  Anyám e hasonlatomat hallva elzöldfehérült arccal kirohant a mellékhelyiségbe. A zajokból ítélve éppen a fenti költeményt olvassa, pedig óva intettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is le akartak géppuskázni az ebláztól megveszett terroristák, de végeztek velük a hámrétegeimről visszapattanó golyók.” /Chuck Norris/

Duna partfalán van mérce,
Amellett horgászik Marci.
Medvetestű, szinte Böde,
S árnyékába bújhat Buda.

Dög nagy halat kézzel cibál,
Ezt festeni kéne Czóbel,
Tán a kódos srác, a Vinci,
Vagy Alfons Mucha, a vén cseh.

Ám festő nincs, csupán árvíz,
Marcin megremeg az orrváz,
S már-már megfojtja a Duna,
Ám arra jár Böde Dani.

Zöld-fehérben jön a fiú!
Markában remeg a folyó
Nyaka s szája hörgi: „Kinyír…”
S arcra hull, mint zsíros kenyér.

Ámul medvetestű Márton,
És még örülni se mer tán,
Mikor Böde jár már messze,
Duna meg egy véres massza…

„Veszélyességi pótlékot és véres megtorlást követelek, vagy különben megkerülöm ezt az országot! Inkább vájok magamnak egy új elkerülő medret, mint hogy még egyszer torkon ragadjon ez a veszett zöld-fehér medve!” /Duna, megtépázott folyó/

„Ennyi vért a Ryan közlegény megmentésekor láttam utoljára. Úgy látszik, ezeknél a megmentős műveknél nagyobb a fröcsögés, mint egy kegyelem kettessel záróvizsgázott betanuló nővér első napján a Karolina úti Vérellátó Központban. Like!” /Drakula Dezső, a Vampire State Building főportása/

„Muszáj voltam megzabolázni azt a suttyó Dunát, mert láttam, hogy az a nyavalyás folyó majdnem megfojtja a Marci barátomat, akivel szekrénytársak voltunk az oviban. Hasonlítottunk egymásra, csak neki a szügyön szigonyozott bálna volt a jele, nekem meg a pofára ejtett zsíros kenyér. Höhö!” /Böde Dániel, ferencvárosi válogatott labdarúgó/

„Megtisztelő a felkérés, de az utóbbi hetvenhat évben, amióta halott vagyok, nem festek valami jól.” /Alfons Mucha, néhai cseh festő/

„Dani barátom igazi vérmedveként tépte szét és fojtogatta a folyót! Mindent tökéletesen csinált, mert tévedni emberi dolog, de ő nem ember, hanem egy igazi állat! Böde Dani a legnagyobb király!” /Marhanagy Márton, medvetestű bálnavadász/

„Hé, ha a Böde Dani a legnagyobb Király, akkor én meg a legkisebb böde vagyok?! Hmm… lehet benne valami, mert erősen lötyög rajtam a mackóalsó…” /Király Gábor, válogatott kapus/

Rólam miért nem ír senki verset?! Talán nincs rám rím?!” /Kleinheisler László, válogatott futballista/

„Súlyos tárgyi tévedést követett el, költő úr! A képen látszik, hogy a délutáni nap nyugatról, azaz Buda felől süt a címszereplő hátára, így Buda semmiképp sem bújhat az ő árnyékába. Innentől kezdve az amúgy mérnöki szempontból érdekesen induló rímes szakcikk hiteltelenné és értékelhetetlenné válik.” /Dr. Lamináris Lemming, az Akadémia vízgazdálkodási szakreferense/

„Álljunk meg egy pillanatra… vegyünk egy nagy levegőt… számoljunk el lassan százig… majd mondjuk szépen és tagoltan, hogy… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!! Mi ez a fortissimoban öklendező rút szibarita váz?! Kinek a torkán akarja letuszkolni a költő ezt a fejétől büdösödő Böde-sodót?! Anyám szerint vehetnék neki Karácsonyra pár Czóbel képet, de nincs az a pénz, nekem legalább is nincs. Elköltöttem a Windows legújabb méregdrága, de fradyállónak hirdetett tűzfalára. Úgy tűnik, hiába… ÁÁÁÁÁÁÁ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nekem bajom van egy folyóval, nem kezdem el fojtogatni, hanem egyszerűen eltorlaszolom egy heggyel.” /Chuck Norris/

„Jézus fiam átsétált a galileai tavon, Mózes kettéválasztotta a Vörös tengert, Józsué, Illés és Elizeus a Jordán folyót nyitotta szét, de ilyet, hogy valaki véresre ver és megfojt egy folyót, még én sem hallottam. Lehet, hogy ezt a Böde Danit bele kellene írnom a Biblia függelékébe?” /az Úr/

Füstköd ül a városon,
Árnyában egy pár oson,
Odalép egy harmadik,
S szmog köréjük alvadik.

Egyikük szól: „Hé, kávé
Nem kell, míg a BKV
Megállóban járatot
Várunk, ami várat ott?”

Tömött buszra szállnak ők
Túlfújt testű párnanők,
Szalag kerül karjukra
S hajaznak bősz varjúkra:

„Bérleteket, jegyeket!
Hé, ne várjak heteket!
Nincs?! Akkor ez bűntett és
Jár érte a büntetés!”

Míg csekknéző utasok
Arcára ül buta sokk,
Központban a cséká* kán
Csomót keres BKK-n.

*csapatkapitány

„Kikérjük magunknak, hogy a valamilyen érthetetlen okból szabadlábon lévő költő az emberek állati anyagiasságára hatva ellenünk uszítsa a közvéleményt! Aki járatos a közgazság… ööö… közgazdaságtanban, az jól tudja, hogy egy veszteséges állami mamutvállalatnak egy falat kenyérnél is nagyobb szüksége van egy fiatal bürokratákat eltartó, föléjük helyezett irányító vízfejre. Miénk az irányítás felelőssége és javadalmazása, mert megérdemeljük, az ellenőreink pedig a dolgozó népet szagolják.” /Dr. Rizsa Rezső, jogász gyakornok és BKK szóvivő/

„A miazmás rögvalóság szürkésbarna apokalipszisét megéneklő Frady Endre ismét szügyig merült az embert állati sorba görnyesztő eldologiasodás posványába és a költészetet arculcsapó szándékoltan primitív ragrímekkel alázza szénné a kopott valahazöld táblákba letörölhetetlenül beleszáradt lófehér krétaporon szocializálódott szolganép hónaljszagú légvárainak pszeudo optimista reménytelenségét. A nagyüzemi tézisből kilopott antitézis gerjesztette gyári szintézis annyiban különbözik egy győri sztárkézistől, hogy utóbbinak keres annyit, hogy ne kelljen magát másodállásban megutáltatnia a hetes buszon.” /Girbe Gurbáné Garbó Gréta, középiskolai magyartanár és másodállású BKV ellenőr/

„Mi ellenőrök a betartandó szabályokra emlékeztető tüske vagyunk a hálátlan társadalom oldalában. Előttünk, állástalan humánértelmiségiek előtt három út áll: a gyorséttermi mosogatás itthon, a gyorséttermi mosogatás nyugaton és a BKV ellenőrködés. Mivel szeretek ingyen utazni, én ez utóbbit választottam.” /Dr. Karpediem Kenéz, BKV ellenőr és állástalan asztrálfilozófus/

Még hogy túlfújt testű párnanő?! Ha nem lennék majdnem száz… khm… kiló, persze majdnem tiszta izom, akkor hogyan törölném képen a szemtelenül bliccelő panelprolikat és az óriáscekkeres vandál nyuggereket, mi?! Na, megállj, te zugköltőcske, jössz te még az én járatomra!” /Medve Matild, BKV ellenőr és fővárosi nehézsúlyú szkander bajnoknő/

„Mi ez a társadalmat fertőző lírahorror?! Mi ez a gusztustalan fikatömb?! A józan agyunkat bősz mongol hordaként legázoló és pusztán rímtechnikai öncéljával széttrancsírozó cséká kán kifejezés rémtette oly aljas dolog, mint jegyet venni valakinek egy Fekete Pákó koncertre az első sorba, a Hajdú Péter melletti székre! Embertelen! Ez az eszement elmeroggyadmány olyannyira kontraproduktív, hogy anyám előkereste a sublódból a nagyanyámtól megörökölt ’Ich liebe Beszkárt!’ kitűzőjét és tüntetően elment tömegközlekedni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy ellenőr a buszon elém tolt valamit, talán a névkártyáját és közölte, hogy: Csekk! Erre én is bemutatkoztam, hogy: Chuck! Majd megfogtam a kezét és a tetőablakon keresztül kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

Lehetünk már EB-n is kinn,
Elintézte nekünk Priskin!
Ám a legszebb volt, hogy Böde
Elgurult gyógyszerrel hő, de
Nagy ippont nyomott a bekken,
Aki szegény csak úgy nyekken-
-t, és ettől még ma is szédül,
S norvég helyett szamojédül
Motyogja, hogy „Ez a barom
Majdnem eltörte a karom!”
Pedig Danink csak a nyakát
Rántotta s ő szállt, mint vak át
Sunyin ásott kerti kúton
Pont egy g-vel a’la Newton.
Dani két véreres szemén
Látszik, ő doppingolt, nem én,
S amennyire habzik szája,
Annyi áldás szálljon rája!
  kórus:
Éljen a magyar részvétel, éljen a Dani!

(tánc!)

„Milyen doppingról ugatsz, te zsírhernyó?! Téged is úgy elhajítalak a nyakadnál fogva, hogy taknyod-nyálad egybefolyik, amikor pofára esel, mint a zsíros kenyér! Egy sárga lapot megér!” /Böde Dániel, válogatott labdarúgó/

„A ’Dette dyret nesten brakk armen min!’ szamojédül ’Tröhen ümcü csrige murduzom kröff!’, vagy valami hasonló. Nem vagyok biztos benne, mert már régóta nem otthon élek.” /Dr. Kücnyür Csrenyigli, szamojéd születésű nyugdíjas norvég sportorvos/

„Na, ne bohóckodjon itt Boborján úr! Most éppen norvég sportorvosnak tetteti magát?! Maga annyit tud szamojédül, mint én urduul! Na, vegye vissza szépen a kényszerzubbonyát és irány a kettes gumiszoba!” /Ursula Brünhilda, főnővér/

„Ezzel a Darth Bödével vele van az Erő és a tekintetéből látszik, hogy annak is a sötét oldala! Uralkodóm, ha őt magunk mellé állítjuk, akkor az egész Galaxist teleépíthetjük Halálcsillag Stadionokkal!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Mit merészel komcsi költő elvtárs?! Dopping adagolással meri gyanúsítani az orvosi stábot csak azért, mert az orosz atléták által használt vitamin készítményeket adjuk a fiúknak?! Igaz ugyan, hogy meccs közben habzik a szájuk, vérben forog a szemük és a lefújás után lasszóval kell megfogni és az öltözőbe cibálni őket, de ez csak a túlzott hazaszeretetükből és lelkesedésükből fakad!” /Dr. Dieter Überdosis, a válogatott Bayer Gyógyszergyár által szponzorált sportorvosa/

„Nyuszi voltál Dani fiam, nyuszi! Akkor még büszke voltam rád, amikor szellemesen agyagba döngölted azt a baromarcú bálnavadászt, de akkor már szégyelltem magam, amikor azt a sárga lapot felmutató spanyol feketerigót nem hajítottad fel a lelátóra! Hát ezt tanultad tőlem, hogy hangember legyél?!” /Böde apuka/

„Felháborító, hogy miközben az én kisfiam lőtte a legfontosabb gólt, ez a nyavalyás irkafirka mégsem főle g róla, hanem arról baltaarcú zsírfókáról szól! Mindegy, az EB-n már úgysem játszik, mert addigra kihizza még az XXL-es mezét is!” /Priskin mama/

„Rasszista költő! Csak azért, mert az én fiamat  Tannhäusernek, illetve... ööö... Kleinheislernek hívják – elnézést, de néha én is belezavarodom az uram bonyolult nevébe! - már ki is kell hagyni egy ilyen diadalmas költeményből?! De hiszen Helsingőrben, illetve... ööö... Oslóban ő rúgta a győztes gólt! Ebből per lesz! Ajvé, nagy a córesz, gumisamesz!” /Tannhäuser Kleinheisler mama/

„Kedves Böde Dani! Sorstársak vagyunk, hiszen mindketten október 24-én ünnepeljük a születésnapunkat és akaratunk ellenére mindketten szerepeltünk már ennek a minden erkölcsi alapot és költői tehetséget nélkülöző Frady Endrének valamely tébolyodott elmerettenetében. Egyrészt fogadd őszinte együttérzésemet, másrészt nem lehetne megoldani, hogy annak a szerencsétlen norvég bekknek a mintájára ezt a megátalkodott fűzfapoétát is nyakon ragadd és durr bele?! Anyámnak addig majd eltakarom a szemét. Éljen a Böde building!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egész ügyes gyerek ez a Body Dani! Ha nem lennék halhatatlan és szükségem lenne utódra, akkor belőle nevelném ki. Labdát szabályosan levenni ugyan továbbra sem tudna, de egy mozdulattal bárkit simán agyonverne!” /Chuck Norris/

Lábam vizesedik.
Mélyvénás trombózis?
Nem tudják a Jedik
S tanácstalan Óz is.

 Alant  izomfájok,
Sajog bal lábszáram.
Lehet-e ez máj ok,
Vagy kóbor testáram?

Vádlim duzzadt hurka,
Egy-egy gömb két bokám:
Lábnak hidro-burka?
Örömre nincs ok ám!

Víz úgy tombol bennem,
Mint benzinben oktán,
Orvoshoz kén' mennem,
Vagy megmurdelok tán?

„Ne aggódjon költő úr, csak fáradjon be mielőbb az Utolsó Kenet Magánklinikára, hogy mihamarabb amputáljuk a lábát, azután pedig megbeszéljük a részleteket! Nem lesz olcsó, de magának már úgyis mindegy! Ne izguljon, nyugodjék békében!” /Dr. Szike Szilárdné Eu Tanázia, sebész főorvos/

„Ne pánikoljon hipochonder úr! Nem lehet, hogy a Mensa foci közben rúgták dagadtra a bokáját a túl intelligens IQ fighterek? Polcolja fel a lábát és addig se irkáljon! Ja, amúgy NEM ENG!” /Tapló Tivald, betanított főcenzor és repülőtéri zsebtolvaj/

„Mi Jedi lovagok igenis mindent tudunk, csak a költő fiúcska lusta volt minket megkérdezni. Igaz, hogy épp egy másik galaxisban tartózkodtunk, de akkor is. Amúgy vagy prosztatagyulladása van, vagy tüdőembóliája, mert ilyen jellegű remegéseket érzek az Erőben.” /Yoda, Jedi mester/

„Mink a parizert is mindig beáztassuk, hogy megduzzadjon és nagyobb súlya legyen, hogy becsaphassuk a vevőket. Így tanították a vendéglátóipariban a szakmai gyakorlaton. Nem lehet, hogy a költő úr is gyakran túláztassa a kádban a lábát, oszt' amiatt olyan, mint a duzzadt parizer?” /Sonka Suhajka, húsbolti eladó/

„Él még, költő úr? Nem zöld a lába? Nem hullamerev a teste? Nem lehet, hogy maga nem beteg, csak vízbe fulladt és attól duzzadt meg olyan nagyra? Ne aggódjon, a boncolásnál minden kiderül!” /Dr. Csont/

„Csak semmi pánik! Felírok egy gyenge antibiotikumot, ugyanazt, amit a múltkor a vírusos napszúrására és még korábban a lapockarándulására is adtam. Egy hét múlva jöjjön vissza és ha nem javul, felírok valami erősebbet. Kell táppénzes papír?” /Dr. Átlag Álmos, háziorvos/

„Mélyvénás trombózis?! Nem hangzik rosszul, ha tényleg igaz! Ez kórházat jelent, ahol nincs versírás, csak szigorú pihenés sok szurival, tükrözéssel és beöntésekkel! Anyám, pár hónapig békénk lesz és eggyel kevesebb dologtól kell eltiltsalak! Szép az élet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Előlem menekülnek a betegségek, de én elkapom az összeset. Azután végzek velük.” /Chuck Norris/

Lapos téma utcán hever,
Rátornyosul nyirkos avar,
Arra járó firkász haver
Belebotlik s rögvest kavar:

„Kissé szürke ez a téma!
Átszínezem, kiforgatom,
S olyan cikket írok én ma,
Ami robban, mint az atom!

Nagyon sokaknak nem tetszik?
Pilátusként kezet mosok!
Én hibám, ha többen e cikk
Miatt lesznek öngyilkosok?!”

Jövend vala Puzsér vezér:
„Bulvárzsurnaliszta, jer te
Lábaimhoz! Kapsz most ezér’!”
S verbálisan tönkreverte.

„Púúúúzsér! A hőős, ki csak néépének élt!” /Kardal Kenéz, a Bulvár Utáló Celeb Irtók (BUCI) dalárdájának bariton szólistája/

„Meddig kell még hallgatnom ennek a kappanhangú Kardal Kenéznek a vernyákolását?! Én sokkal jobban énekelek, de mindig őket szerződtetik helyettünk, mert van valami bulvársajtós haverja, akivel folyton azt a szemenszedett hazugságot íratja rólam, hogy úgy vonyítok a színpadon, hogy a környékbeli öregasszonyok feljelentik a színházat a macskáik tömeges öngyilkossága miatt! Ez a sértés vért kíván!” /Vérbő Vazul, a Három Donor trió szólamvezetője/

„Rím- és poéngyáros világhírű szerzőpáros sürgősen keresi minőségi tartalomszolgáltatóját, Frady Komolytalan Endre jeligére a szerkesztőségbe.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A mű végén a semmiből előbukkanó és mindent megoldó jó lovag történelmen áthúzódó példájának feltűnése a Mátyás királyi meseszerű népköltészet mesterséges előburjánoztatásával mutatja meg, hogy a költő valós igényeket kielégítve penget tömeglélektani húrokat. Az egyszerű emberek szívében élő ’Ha a merdzsós kopaszok megdobnak kenyérrel, dobd vissza kézigránáttal, hogy kő kövön ne maradjon!’ jelmondatú bosszúszomj, az igazságtalanság elleni fellépés igényének lírikus katarzisa teszi ezt a művet pontosan olyanná, sőt még olyanabbá, mint amilyen.” /Agyhurut Atanázné Vérszomjassy Vendetta, alternatív középiskolai magyartanár és kézigránát díler/

„Undorító ez a képmutatás! Mindenki nyavalyog, hogy színes-szagos bulvárt gyártunk a szürke rühlét trágyaszagú semmijéből, de közben veszik-viszik, vágyják és csámcsogják a végeredményt: Ki kinek a kijével mikor és hol, mit és mennyiért? Rohadmány! Hogy mi közben ebből élünk és igen jól? Kinek mi köze hozzá?! Tizenötmillió bugris bunkó!” /Papa Razzi alias Lesújtó Lömény, zugfirkász és hírhiéna/

„Das ist Propaganda! Das ist mein Kampf! Der Paparazzi ist über alles! Die Zukunft hat begonnen! Heil mich!” /Adolf Hitler/

„Mi ez a ragyavert mételyspiritualitás?! Mi ez a tapló médiacelebokádék?! Ez olyan gyökérkreténség, hogy már a puszta megemlítésemmel sárba vagyok rángatva benne! Anyám szerint most már az asztalra kéne csapnom, de amióta szétvertem egy korábbi fékevesztett Frady téboly okán, azóta nincs mire! Kitartóan várom a torolj, torolj asztalkám megjelenését!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Engem egyszer próbált valaki verbálisan inzultálni, de a páros lábammal a szájában elég nyögvenyelős lett a kísérlete.” /Chuck Norris/

Álmodom, hogy tél van s Prága…
Rám ijeszt egy mutáns cseh rém,
S rögvest bepiszkít a drága
Gatyámba az anyagcserém!

Hamar kiürül a csehó,
S ürülök én ezzel együtt.
Odakint hull első cseh hó,
Ja és John Bulldog is meggyütt.

Ő egy vörös arcú cheyenne
Vándorszínész, indiános.
Van nálam húsz hamis cseh jen,
Nekiadom: „Nesze, János!”

Összeszorul jó Joe ökle:
„Jegyárat tőlem egy cseh csen?!”
Moldva-part korlátra lök le
S függök, mint baba a csecsen.

Ordít Bulldog s kockul gyomra:
„Megskalpollak, tolvaj fatty’ ám!”
Felriadok… ám álmomra
Emlékeztet tele gatttyám…

„Na mi van, költő úr?! Egy kis cseh sörös rémálomtól úgy összerondítja a fegyenccsíkos pizsamáját, mint a Hitler-Sztálin duó a XX. századot?! NEM ENG!” /Guánó Gödény, szájszagminta ügynök és ideiglenesen kinevezett főcenzor/

„Az utcán heverő témák közül a bennük rejlő ellenállhatatlan szóviccpotenciál ellenére sem muszáj mindig a legretkesebbeket a szánkba venni. Pfuj, dobodelrosszkutya! Tudom, az élet, meg az álomvilág nem habostorta, a versnek meg legyen sava, borsa, íze, bűze, de csak a hecc kedvéért?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„ Micsoda, ebben a bugyuta versikében már megint a családunk, a Bulldogok a lelki szegények, miközben egyetlen harapásunkkal kiszakíthatnánk ennek a hasament költőcskének a túladagolt pizsamagatyáját?!  Let's blood, avagy csehül Pojďme krev!„ /James Bulldog, a versben szereplő Joe Bulldog cseh Rocky bajnok cherokee keresztapja/

„ Igazi freud-i Frady líra, melyben az álom és a valóság huszita rémálommá realizálódva  úgy rotyog a realista röglíra rút retyezáti rabigájában, mint rabiga a rothadt reteklevesben. Hej, ha én egyszer ilyet írnék, az uram széttörné a hátamon a stelázsit! De hát ő csak egy földhözragadt matektanár!” /Koszinusz Kálmánné Líra Leila, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„ Ez tényleg csak egy rossz álom!  Prágában életemben egyszer jártam csupán. Gyerekkoromban átutaztunk rajta és az egyetlen emlékem ezzel kapcsolatban, hogy egy direkt rosszul elhelyezett forgalmi tábla miatt az összes félreterelt külföldit komoly pénzbírsággal sújtották a suttyó csehszlovák rendőrök.” /Frady Endre, költőgigász/

„ Mi ez a szellemi végbélvulkánkitörés?!  Frady Endre eddig minden versével közölni szeretett volna valami mocsár-primitívet, most azonban megelégedett azzal, hogy megmutassa, mi minden történhet, ha elmulasztja a heti rendszeres kezelését a döblingi elmegyógyintézetben. Na megyek, mert anyám egyre sűrűbben nyomogatja a „HELP!” gombot abban a hermetikusan szigetelt 'Bárka' nevű ólomkamrában, amit a bibliai ihletésű özönfrady ellen alakíttattam ki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jövő héten Prágába utaztam volna, de elment a kedvem tőle. Inkább megölök pár kokainbárót a köldökömmel.” /Chuck Norris/